• Ónodi-Szűcs
    • A labda az államtitkárnál volt

      A labda az államtitkárnál volt

    • Nem kell adót fizetni a praxis eladása után

      Nem kell adót fizetni a praxis eladása után

    • Tető alatt az uniós egészségügyi fejlesztések kétharmada

      Tető alatt az uniós egészségügyi fejlesztések kétharmada

  • költségvetés
    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

    • Százmilliót vonnának el a kórházaktól

      Százmilliót vonnának el a kórházaktól

  • bérrendezés
    • KSH: kétszámjegyű növekedés az átlagkeresetben

      KSH: kétszámjegyű növekedés az átlagkeresetben

    • Jelentősen nőttek az egészségügyi fizetések

      Jelentősen nőttek az egészségügyi fizetések

    • Ápolói fizetések - a régióban sereghajtók vagyunk

      Ápolói fizetések - a régióban sereghajtók vagyunk

Megalakul az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár - 4. rész

100 éves az Egis

Az államosítás után a Wander még két évig megtartotta részvénytársasági formáját.

Az 1948. január elsejei államosításkor a vállalat vezetésével a Wander egyik vegyészmérnökét, Hann Andrást bízták meg; Beke Dénest pedig főmérnöknek és vállalatvezető-helyettesnek nevezték ki. Bolberitz Károlyt letartóztatták, majd a svájci állam hathatós közbenjárásának köszönhetően szabadon bocsátották. Az államosítás után a Wander még két évig megtartotta részvénytársasági formáját.

A Wander Alucol készítményei az EGYT idejében is sikeres termékek voltak

A Népgazdasági Tanács 1950. február 9-én kelt határozata alapján a Wanderhez három kisebb gyógyszergyártót csatoltak, a cég Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár Nemzeti Vállalat (EGYT) néven működött tovább. 1950-ben, majd `52-ben további két cég olvadt a vállalatba. A dolgozói létszám az egyesítést követően 653 fő volt, míg az 1950-es évek közepén már több mint 800-an dolgoztak itt. Az új vállalat törzsállományát a Wander dolgozói adták, és működését még hosszú évekig áthatotta a megelőző korokban felhalmozódott tudás, munkamorál és szakmai hagyomány.

Munkamegbeszélés az ötvenes években a Keresztúri úti Kémia-1 üzemben

A csatolt vállalatok
A Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyárhoz csatolt Krompecher Tápszer és Gyógyszeripari Kft.-t 1934-ben alapították, de törzsgyára már száz évvel korábban, 1836-ban megkezdte működését a Magas-Tátra alatti Felkán. A gyárat eredetileg zabalapú tápszerek gyártására és forgalmazására létesítették a zabtermelő felvidéki területek közelében. Híres tápszerei voltak az Oriza és a Zamako, amelyek gyártását az Egyesült Gyógyszerés Tápszergyár folytatta.

Tápszercsomagolás 1950-ben

A Wanderhez csatolt vállalatok között volt a sikeresnek számító, 1938- ban alapított Octan Gyógyszervegyészeti Gyár, amely az organoterápia területén jelentős exportot ért el. Dél-Amerikából importált, állati szervekből készített kivonataival (máj-, here-, hipofízis-, petefészek-, pajzsmirigy extraktumok) Finnország, Dánia, Bulgária és Törökország piacain is megjelent. Nagy mennyiségben állított elő dextróz oldatot és kalcium-glükonát injekciót, 1944-ben szorbitból kis mennyiségben szintetikus C-vitamint gyártott és forgalmazott. Ezek mellett kúpokat, oldatokat készített, és alapanyagok gyártásával is foglalkozott.

A beolvasztott cégek között volt az 1944-ben alapított Palik és Társa Gyógyszer és Vegyészeti Gyár Kft., amelyet a szomszédos Kőbányai Sörgyár egyes részvényesei alapítottak. Főként importból származó gyógyszerkészítmények forgalmazásával foglalkoztak (pl. sztreptomicin és penicillin-G). Az új, egyesített vállalathoz később, de még 1950-ben csatolták – az organoterápiás részleg kivételével – az Egger Leó és dr. Egger Isidor Gyógyszervegyészeti Gyár Kft.-t, amely 1895. szeptember 1-jén kezdte meg működését.

Bár az Egger méreteiben nem érte el a Wander nagyságát, jelentősége a magyar gyógyszeripar történetében mégis számottevő: az elsők között kezdett iparszerű gyógyszergyártásba Magyarországon. Eleinte főként organoterápiás készítményeket gyártott és forgalmazott. Az 1910-es évektől injekciókat, tablettákat, csukamájolaj-emulziót, vegyészeti és kozmetikai cikkeket, gyógycukorkákat is készített – utóbbiak közül a Negro volt az egyik legnépszerűbb, mely a „torok kéményseprőjeként" ma is közismert termék. A Syrup hypophosphit comp. Dr. Egger elnevezésű készítmény elsőrangú roboráló szer volt. Bár az 1929-es világgazdasági válság hatásai az Eggert is sújtották, az 1930-as években szintetikus gyógyszerek és gyógyszeralapanyagok gyártásába kezdett. Az 1940-es években már több mint 120 készítményt forgalmazott, melyekhez mintegy 70 különböző hatóanyagot használt.

Utolsóként 1952-ben a Medichemia Részvénytársaságot csatolták az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárhoz, mely 1913-ban, a Wander alapítása után a Balla-patikák működését irányító Balla és Társa Közkereseti Társaság jogutódjaként kezdte meg működését. Nyolcvan gyógyszerkészítményt gyártott és forgalmazott, melyek közül a legnevezetesebb az Antineuralgica tabletta, illetve két fertőtlenítő, a Thiosept kenőcs és a Sepso tinktúra volt.

Balla Sándor még hódmezővásárhelyi patikusként fejlesztette ki a Neurolin idegcsillapító gyógyszert. Később a Medichemia üzemében gyártották a népszerűvé vált készítményt

A sorozat előző és további részei

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink