• Pollen
    • Magas a csalánfélék pollenkoncentrációja

      Magas a csalánfélék pollenkoncentrációja

    • Allergiás a poratkára? Ne válasszon rákféléket az étlapról!

      Allergiás a poratkára? Ne válasszon rákféléket az étlapról!

    • Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

      Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

  • utazás
    • Egzotikus utazás egzotikus betegség nélkül

      Egzotikus utazás egzotikus betegség nélkül

    • Kockázatos az utazás az oltások nélkül

      Kockázatos az utazás az oltások nélkül

    • Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

      Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

  • napártalom
    • Nyári bőrvédő anyagok a konyhából

      Nyári bőrvédő anyagok a konyhából

    • Öt makacs és veszélyes tévhit a napozásról

      Öt makacs és veszélyes tévhit a napozásról

    • Melyik jelölés mit jelent a naptejeken?

      Melyik jelölés mit jelent a naptejeken?

Végzetes műtét az ÁEK-ben

Lapszemle Forrás: Magyar Nemzet Szerző:

A műtétről azt mondták a családnak, hogy rutineljárásnak számít.

Huszár László lassan fél éve egyetlen kérdésre keresi a választ: orvosi műhiba, egy ápoló hanyagsága, vagy a sors keze, hogy a felesége nem érhette meg a karácsonyt, aki porckorongsérv-műtétre feküdt be és vérmérgezésben halt meg 2009. december 10-én az Állami Egészségügyi Központban (ÁEK).

Az özvegy levelezett az ÁEK-kel, az intézmény minőségellenőrzését végző céggel, a kamarával és az illetékes hatóságokkal - nagyjából mindenkivel, aki segíthetne megfejteni a nyomasztó rejtélyt, de hiába.

- Az orvostársadalom mintha összezárna, ha egyik tagja hibát követ el, pedig a betegek érdeke az lenne, hogy minden kétes ügyet kivizsgáljanak, és a problémákat megnyugtatóan rendezzék, nem? -teszi fel a kérdést az özvegy. – A műtétről azt mondták, ez rutineljárásnak számít: egy kis vágás, pár nap lábadozás, és jöhet is haza - emlékszik vissza Huszár László, és gyorsan hozzáteszi: a dolog valóban így kezdődött.

Az egykori pedagógus az operációt követő napon már kifogástalanul érezte magát. A hátában megszűnt a fájdalom, sőt sétálni is tudott. Aztán eltelt még egy nap, és Huszár Lászlóné állapota gyökeresen megváltozott: a seb körül, amelyből özvegye szerint már korábban eltávolították a váladékelvezető csövet, bőrpír jelent meg. Fájdalmak gyötörték, estére pedig márványozottá vált a teste.

Az asszony keringése a december 9-e és 10-e közötti éjszakán omlott össze, a férjet hajnali két órakor hívták fel a kórházból, hogy siessen, mert a felesége haldoklik. Az özvegy szerint a kritikus, december 9-i napon a feleségét kezelő személyzet csődöt mondott: nem ismerte fel a végzetes vérmérgezést. Hajnalban ugyan az intenzíven megkezdték a szepszisnél előírt protokoll alkalmazását, ám az asszony életét már nem lehetett megmenteni.

- A feleségemet ugyanaz a Staphylococcus aureus baktérium fertőzte és ölte meg, amely a közelmúltban számos halálos áldozatot szedett Romániában.

Az ÁEK főigazgatójának két levelet is írt Huszár László, amelyben arra kérte az intézmény vezetőjét, vizsgálja ki az esetet, nevezze meg a felelőst, és gondoskodjon róla, hogy ne ismétlődhessen meg a szerinte felelőtlenül okozott tragédia.

Szilvásy István első válaszában közölte, részletes ellenőrzést végeztek, amelynek végén bebizonyosodott, hogy a kórházi személyzet a tőle elvárható legnagyobb gondossággal járt el, senki nem követett el hibát.

Huszár úr a számtalan kórházi papír, jelentés, diagnózis egyikét lobogtatja, amelynek tanúsága szerint szinte bizonyos, hogy a felesége testébe a műtéti seben át jutott a haláláért felelős baktérium.

Frank M. Brunkhorst professzor, a német szepszistársaság szakértője szerint a baktérium a műtét közben vagy közvetlenül utána jutott a véráramba. A jénai orvos azt is közölte, szinte bizonyos, hogy a fertőzés korai felismerése és megfelelő antibiotikumos, valamint folyadékterápiás kezelése pozitívan befolyásolhatta volna a beteg túlélési esélyeit. Az első tünetek jelentkezése után meg kellett volna kezdeni a szepszisprotokoll alkalmazását - tette hozzá a szakember.

A néhai iskolaigazgató esete nem példa nélküli, mint ahogy az sem, hogy az érintett kórházak vezetői esetleg megkísérlik eltussolni az intézményükben előforduló fertőzéses eseteket.

A Nemzeti Bakteriológiai Surveillance (NBS) adatai szerint 2003 óta a fekvőbeteg-ellátásban az MRSA (a Staphyloccus aureus multirezisztens, vagyis számos antibiotikummal szemben ellenálló fajtája) aránya a kórokozó „hétköznapi" fajtájához viszonyítva 10-ről 25 százalékra, a járóbeteg-ellátásban 1-ről 5 százalékra nőtt.

Az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint 2009-ben az aktív fekvőbeteg-intézmények 968 MRSA kórházi fertőzést jelentettek, 34 halálesettel; a kórházi járványok miatt tavaly 22 beteg halt meg, közülük hat MRSA-fertőzésben.

A fenti számok nagy valószínűséggel alul jelentettek - állapítja meg az epidemiológiai központ, mivel egy-egy fertőzés, különösen a halálesetek, ronthatják az egészségügyi intézmények jó hírét. Az is az okok között szerepelhet, hogy nagyon alacsony a váladék mintavételi hajlandóság, és nem eléggé hangsúlyozott a célzott terápia fontossága.

Az epidemiológiai központ egyébként 2001-ben adta ki az MRSA megelőzése az egészségügyi intézményben című módszertani levelet, amely azokat az infekciókontroll eszközöket és eljárásokat sorolja fel, amelyekkel a fertőzés megelőzhető. Noha a módszertani levél régi, és alkotói szerint néhány helyen kiegészítésre szorul, úgy vélik, alapjaiban ma is megállja a helyét.

A Magyar Kórházszövetség elnöke szerint sem itt van a hiba a rendszerben. Rácz Jenő elmondta: hazánkban számos jól felszerelt intézmény működik, de hiába dolgozhat a kórházi személyzet akár a legmodernebb eszközökkel, ha néhányan megfeledkeznek a legalapvetőbb higiéniai előírásokról, például a kézmosásról.

Legolvasottabb cikkeink