• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

      Ónodi-Szűcs: mennyiség helyett a minőséget célozzák

    • A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

      A harmadik negyedben - interjú Ónodi-Szűcs Zoltánnal

    • Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

      Ónodi-Szűcs: túl vagyunk a krízisen

  • EBP
    • Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

      Miniszterelnöki megbízottra vár a szuperkórház?

    • Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

      Harmincmilliárd forintból újul meg a dél-pesti kórház

    • EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

      EESZT: évtizedes lemaradást pótol a rendszer

  • EESZT
    • Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

      Nincs Nagy Testvér az e-egészségügyben

    • Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

      Képzés és vizsga az EESZT felhasználóknak

    • EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

      EESZT: vélhetően nem lesz zökkenőmentes

A leggyengébb szemnél szakad a túlélési lánc

Egészségmagazin 2006.02.10 00:00 Forrás: Weborvos Szerző: Komornik Vera

A túlélési lánc egyik elemét sem lehet a többitől izoláltan, vagy a másik rovására fejleszteni – véli a szakértő.

Tény, hogy a mentőszolgálat eset- és szállító kocsijaiban kevés az olyan automata defibrillátor, amivel a hirtelen szívmegállás után esély van az újraélesztésre, s az is igaz, hogy a Belügyminisztérium és egy alapítvány összefogásának jóvoltából 25 járőrautóban már van ilyen készülék, ám a két hír összekapcsolása félreértésre adhat okot. Azt sugallja, hogy önmagában egyik vagy másik fejlesztés megoldja a problémát – mondta el alapunknak a Reanimációs Társaság titkára. Dr. Berényi Tamás főorvos. Az oxiológia-mentés-sürgősségi ellátás szakterület országos szakfelügyelő főorvosa szerint a híradások több eleme olyan szemléletet tükröz, ami nem segíti a hazánkban vezető haláloknak számító hirtelen szívleállás orvoslásának ügyét.


Mint azt a Weborvos lapszemléjében is kiemeltük, néhány nappal ezelőtt a Magyar Hírlap, majd tegnap az M1 Este című műsora foglalkozott a témával, kiemelve, hogy Magyarországon csupán a mentőautók harmadában van defibrilláló készülék. Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője a cikkben is úgy nyilatkozott, hogy a rohamkocsik mindegyikében, az eset- és szállítókocsik közül százban van ilyen műszer. Hozzátette, hogy két hónapon belül – az esedékes műszerfejlesztés során - jelentős számú defibrillátort is vásárol a szolgálat.


A cikkből s a tévés beszámolóból is kiderült, hogy a Magyar Szív Alapítvány a Belügyminisztérium közreműködésével tavaly novemberben 25 készüléket helyezett el járőrkocsikban, de ezeket egyelőre még nem használták.


Berényi doktor szerint ez utóbbi mozzanat nem jelent semmit, sőt, egy előkészítetlen modellkísérlettel hamar bebizonyítható, hogy a készülékek feleslegese, az egész kidobott pénz. Egy ilyen program értékeléséhez legalább két év szükséges, mert ha az első évben a járőrök nem találkoznak hirtelen szívleállással, attól még a következőben előfordulhat, hogy szükség van a gépre.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a készülékek elhelyezését gondosan meg kell tervezni a teljes túlélési lánc helyzetének feltérképezésével s egyúttal össze is kell kapcsolni a működő rendszerrel, hogy szorosan illeszkedjen. Egyik láncszemet sem lehet izoláltan, ötletszerűen, a másik rovására fejleszteni, ez a terület ugyanis csak rendszerben működik hatékonyan, csak így lehet garantálni a megoldást a hirtelen keringésleállás helyzetében. Egyes esetekben előfordulhat ugyan, hogy az utcán összeeső pácienshez a járőrautó hamarabb odaér, mint a mentő, de ebből automatikusan és egyetemesen nem következik, hogy a rendőr járőrkocsik felszerelése a megoldás.


(A leginkább elfogadott definíció szerint hirtelen szívhalálnak nevezzük azt a szíveredetű halált, ahol a tünetek fellépése és a halál bekövetkezése között maximálisan egy óra telik el, függetlenül attól, hogy az illetőnek megelőzően volt-e ismert szívbetegsége, vagy sem. A kórházon kívül előforduló hirtelen szívhalál esetek jelentős hányada a szívbetegség első megnyilvánulása. A hirtelen szívhalál hátterében mindig szívritmuszavar áll. A kórházon kívül bekövetkező esetek nagy részében ez kizárólag elektromos úton kezelhető ritmuszavar, leggyakrabban kamrafibrilláció.)


A hirtelen szívhalál világszerte óriási problémát jelent. Az Amerikai Egyesült Államokban évente 350 ezer áldozatot követel, ami a felnőtt lakosság közel 0,1 százalékát jelenti. A nyugat-európai országokban is ez az arány jellemző. Összehasonlítva a Magyarországon jellemző szív-érrendszeri halálozási adatokat a hasonló nyugat-európai adatokkal, azt kell feltételeznünk, hogy Magyarországon ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de a fentiek alapján évente csaknem 26 ezer honfitársunk (a felnőtt lakosság közel 0,3 százaléka) hal meg ez okból. Ez az arány háromszor akkora, mint az Egyesült Államokban, illetve Nyugat-Európában. Ma a hirtelen szívhalál a vezető halálok Magyarországon.


Mivel az esetek jelentős hányada kórházon kívül következik be, döntő fontosságú, hogy minél többen ismerjék és alkalmazzák is az újraélesztés alapvető módszereit. A külföldi tapasztalatok és szakmai koncepciók alapján tudható, mely foglalkozási csoportokat érdemes felkészíteni a laikus újraélesztés szakszerű ellátására, illetve mely betegcsoportoknak ajánlott a közelükben tartani az automata defibrillátort.

Az első csoportba tartoznak az olyan nem profi egészségügyi segítségnyújtók, akik hivatásukból adódóan találkozhatnak hirtelen szívmegállással, illetve könnyen kiképezhetők és riaszthatók- elérhetők, ide sorolható a rendőrség, a tűzoltóság és a biztonsági szolgálatok munkatársai. Ugyancsak idetartoznak azok a foglalkozási csoportok, akiknek környezetében az átlagosnál gyakrabban fordulhat elő a hirtelen halál: például sportedzők és oktatók, légiutaskísérők. A betegségükből fakadóan magas rizikójúak (pl. infarktus után lábadozók) családtagjait is érdemes kiképezni, mert tény, hogy az intézményen kívüli esetek nagy százaléka – e betegcsoportban – otthon következik be.
Ezért indultak egy időben – szakmai és civil szervezeti kezdeményezésre - tanfolyamok olyan foglalkozási csoportoknál, amiknek tagjai forgalmas közterületeken, tömegrendezvények helyszínein dolgoznak, de került készülék fővárosi színházhoz és a metróba is.


Az újraélesztés folyamatának jelképe az ún. túlélési lánc, amelynek egyes láncszemei azonos jelentőséggel bírnak, és egyenértékűek. A lánc első szeme a korai észlelés, korai segélykérés, ezt követi vagy ezzel párhuzamosa a korai alapszintű újraélesztés, amit azonal meg kell kezdeni, fügetlenül attól, hogy mi volt a kiváltó ok. A harmadik lépés a korai defibrillálás, majd a lehető legkorábban elkezdett fejlett, eszközös újraélesztés következik, aminél a szakember közreműködése már nélkülözhetetlen. Bármelyik mozzanat elégtelensége vagy hiánya értéktelenné teszi a további ellátást annak minőségétől függetlenül - figyelmeztetett a főorvos.

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink