A betegek nem akarnak új Lipótot!
Közzétéve: 2010. 07. 06. 10:45 -
• 4 perc olvasásKözzétéve: 2010. 07. 06. 10:45 -
• 4 perc olvasás
A betegek sikeres és demokratikus ellátást szeretnének, és azt kérik, hogy ne tegyék be őket újabb sárga házakba.

Nem az ágyak bővítése a lélekgyógyászat megmentésének legfontosabb lépése, főképp nem Budapesten, ahol a betegek visszajelzései alapján megfelelő számú kórházi férőhely mutatkozik. Amellett hogy a Lipót bezárásával kapcsolatban bizony merültek fel aggályok jelenleg nem célszerű monstre építményben és ágyszámnövelésben gondolkodni. A Fórum eddig minden segítséget kérő betegnek megfelelő orvost tudott találni Budapesten és még aznap kórházi ellátás is szervezhető számukra. Sokkal több baj van az ellátás minőségével. Sok kórházban ugyanis még a betegek testi épségét sem tudják garantálni, amint erről a CPT /European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment is beszámolt - áll a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum közleményében.
Az MTI Országos Sajtószolgálatához eljuttatott dokumentum szerint előbbre való a meglévő ellátás rendbetétele, a biztonság és méltányosság garantálása minden ellátóhelyen, minden ellátott számára! A PÉF felelősséget és kötelezettséget is vállal a pszichiátriai és szenvedélybeteg ellátottakért, ezért 2010-ben aláírásgyűjtést kezdett a pszichiátriai gondozóhálózat megmentéséért, mivel az előző kormányzat idején ez az ellátás kritikus helyzetbe jutott, akár idén meg is szűnhet.
Mo-n ma a lakosság negyede érintett valamilyen szintű lelki megbetegedésben.Többszázezer ember konkrétan beteg. Mintegy ötvenezer ember él szkizofréniával. Nem képzelhető el semmilyen olyan konszenzus, amiből a betegeket kihagyják. Ezt az Európai Unió kifejezetten meg is követeli. A több száz aláírás sem volt elég ahhoz azonban,hogy a szakma vezetői felismerjék,hogy a "Semmit rólunk, nélkülünk" alapelv szerint be kell vonniuk a betegeket képviselő független fórumot a szakma jövőbeni átalakítását célzó tervek és konszenzusok kialakításába. Mi több, a modern lélekgyógyászat többi szereplőjét, a járóbeteg-ellátásban jártas és jó gyakorlatokat megvalósító pszichiátereket, gyermekpszichiátereket, ápolókat, pszichológusokat, valamint szociális szakembereket is kihagyták mindeddig a "közös tervezésből", erről tanúskodik a kórházi ellátásban érdekelt -vezető pszichiáterek- által kidolgozott, 10 pontban összefoglalt terv, amelyről a kormányzattal tárgyalnak. Ez a Semmit rólunk és nélkülünk elv megtagadása: ettől jön létre a szociális kizárás és kirekesztés, a pszichoszociális fogyaték bebetonozása és az elzárkózás életre hívása a többségi ép társadalom részéről.
A pszichiátriai betegek érdekvédelmét országosan, 11 éve hitelesen megvalósító, független Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum civil szervezeteket, önsegítő csoportokat és magánszemélyeket tömörítő szövetség. Számtalan esetben tett a mentális problémákkal élők érdekvédelméért, kiszolgáltatottságuk és megbélyegzettségük csökkentéséért,az ellátás civil kontrolljáért és fejlesztéséért. Ott voltunk Kiskunhalason is és utánajártunk a betegek panaszainak. Belülről is ismerjük a sorsalakulást. Ezért tudjuk, hogy az ország területén hadiállapotok vannak a pszichiátriai járóbeteg-ellátás terén és egy somogyi, vagy ózdi beteg ma sokkal rosszabb eséllyel jut hozzá megfelelő segítséghez,mint egy budapesti.
Tudjuk, hogy a betegek többsége csak gyógyszeres kezelést kap és a nem elérhető pszichoszociális ellátás gátolja, hogy tartósan megelőzzék a kórházi és más helyre fixen koncentrált intézményes ellátásokat. Azt is tudjuk, hogy a lélekgyógyászat fejlődésének útja világszerte a nagy intézményeket sokszor kiváltó, területi, közösségi-alapú, a családoknak is segítséget nyújtó ellátás, ahol minden beteg számára a lakókörnyezet közelében érhető el a gyógyszeres kezelés mellett a pszichoszociális segítségnyújtás egyaránt. A betegek sikeres és demokratikus ellátást szeretnének, és azt kérik a lelki betegségben nem szenvedő többségtől, hogy ne tegyék be őket újabb sárga házakba. Nem egy beteget ismerünk, aki boldog attól, hogy már nem a Lipótban "őrzik", azóta ugyanis jobb megoldásokat találtak életminőségük javítására.
A Lipót, kvázi falanszterként nem testesíti meg a kórházakról alkotott elképzeléseket és a bezárás előtti időszakban már a konkrét összedőlés szélén állt. Reális indokok nem szólnak amellett, hogy ismét az ágyak számának növelése kerüljön előtérbe, de bizonyosan nem szolgálja a betegek érdekeit, ha ismét intézményekben, intézményesítésekben gondolkodunk. Az Országos Pszichiátriai Központ a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika területén belül működik, nekik nem elhelyezési, hanem jogi problémáik vannak, ugyanis gyakorlatilag légüres térben működnek, joguk semmihez nincsen. Pedig volna mit tenniük, pl. a magukról megfeledkező szakemberek ellenőrzésében. Ezért hasznos lehet egy országos központot létrehozni, valódi jogkörökkel, valódi felelősséggel, a jelenleginél nagyobb és szélesebb szakmai körből álló szakemberek bevonásával, sőt, -horribile dictu- a betegek állandó képviseletével.
Ehhez azonban nem kell új Lipót, sem új falanszter. Megfelelő elhelyezés, ahol a szakma kellő méltósággal dolgozhat, de ahová ágyak egyáltalán nem szükségesek, nem lenne rossz a betegeknek sem.
Most azonban a járóbeteg ellátást kell megmenteni. A szakma vezetőinek pedig-mielőtt az új kormányra zúdítanák összes korábbi problémáikat-előzetesen egyeztetniük kellene mindazon szakemberekkel, akiket eddig minden tárgyalásból kihagytak, ahogy minket is, a betegeket, akik miatt léteznek, akikből élnek. A szakmai elit is többrétű, vannak reformerek, akik a betegekkel mindig jól megtalálták a hangot és mára már a Magyar Pszichiátriai Társaságon belül is, de erős kisebbségben. A kórházak építése és a fekvőbeteg ellátás növelése sem a betegek valódi helyzetével, sem az igazi költséghatékonysággal nincs összhangban. A főorvosi és igazgatói helyek persze mindig kívánatosak lesznek.De az új kormányt nem szükséges a kompetens szakemberek és a betegek megkérdezése nélkül olyan kiadásokba hajszolni, amelyekre évek múltán ugyanezek a szakemberek fogják mondani,hogy nem kellettek volna...
Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, dr. Harangozó Judit, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szakértője, dr. Silling Tibor,a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szakértője.
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek