• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

      Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

    • Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

      Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

    • Ónodi-Szűcs Zoltán néhány aktuális problémáról

      Ónodi-Szűcs Zoltán néhány aktuális problémáról

  • költségvetés
    • A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

      A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

  • EESZT
    • Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

      Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

    • Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

      Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

    • EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

      EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

Fókuszban a minőségi szakdolgozók

Egészségpolitika 2017.07.03 07:00 Forrás: Weborvos Szerző: Zöldi Péter
Fókuszban a minőségi szakdolgozók

Az egészségügyi szakdolgozók szerepének kiterjesztéséről dr. Betlehem József miniszteri biztost, valamint dr. Oláh András országos szakmai koordinátort kérdeztük.

A szakdolgozói szerepek kiterjesztéséről keresve sem találhatnánk szakavatottabb embert, mint „a népegészségügyi és egészségügyi rendszer hatékonyságának növelése érdekében kiterjesztett hatáskörű szakdolgozói ellátási modell fejlesztésének koordinációjáért felelős" miniszteri biztost, valamint a kiterjesztett hatáskörű okleveles ápoló képzés országos szakmai koordinátorát. Mi áll e koncepcionális változás hátterében?

Betlehem József: Ellátórendszerünkben számos ponton van igény és szükséglet a nagyobb költséghatékonyságra, betegelégedettségre és betegbiztonságra. Folyamatos az elvárás a várakozási idők csökkentésére, a betegekkel való kommunikáció bővülésére. Sőt, ez az elvárás nemcsak a magyar egészségügyi ellátórendszerünkre jellemző, hanem a fejlettebb egészségügyi rendszereknek világszerte szembe kellett nézniük ezzel a kihívással.




Oláh András: Magyarországon problémát jelent, hogy az elmúlt közel harminc évben nem kerültek kialakításra a főiskolai/egyetemi végzettségre épülő szakápolói képzések, így a főiskolai/egyetemi végzettségű ápolóknak is csak a középfokú szakápoló képzések elvégzésére volt lehetőségük, és a középfokú végzettségű ápolókkal megegyező feladatokat láthattak el. Ez pedig a magas költségen kiképzett felsőfokú végzettségű ápolók tudásának kihasználatlanságát és pazarló rendszert eredményezett. Ezen kívül hazánkban is komoly kihívást jelent a társadalom elöregedése, a lakosság egészségi állapota, az egészségügyi ellátórendszer növekvő költségigénye, a várólisták, valamint az orvoshiány. Az OECD országok többségében ezen problémákra is reagálva már bevezették a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzést és munkakört.

Milyen megoldást találtak a helyzet kezelésére?
B.J.:
A vázolt elvárások teljesítésére számtalan megoldást lehet találni, nálunk nagy szerencse volt az, hogy a megoldáskeresés egybeesett a felsőoktatási képesítések 2015-2016. évi átalakításával. Ennek eredményeként a négy orvosi és egészségtudományi képzést folytató egyetem áttekintette a BSc- és MSc-ápolóképzés kimeneti elvárás rendszerét, csakúgy, mint a képesség- és ismeretrendszereket. Ezeket az átalakításokat már úgy végeztük el, hogy egyértelmű új képességeket és új tudás feltételrendszert határoztunk meg. A fejlesztést követően a 2016 augusztusában megjelent EMMI-rendelet megalapozta a korszerű, egyetemi szintű ápolói szaktudást. Persze, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nulláról kellene indítanunk az egyetemi szintű ápolóképzést, hiszen az 2000 óta 17 éve, a BSc ápolóképzés pedig 1989 óta, azaz 28 éve kiválóan működik hazánkban. Ez a képzési módszertan mostantól megfelel a XXI. századi ellátási igénynek is.
O.A.: Nyitottnak kell lennünk a sikeres nemzetközi fejlesztések hazai integrálására. A Lancetben, a világ egyik vezető orvostudományi szaklapjában megjelent vizsgálat megállapította, hogy a BSc végzettségű ápolók számának 10%-os növelése 7%-kal csökkentette a betegek elhalálozását, és ott ahol az ápolók 60%-a rendelkezett BSc végzettséggel, 30%-kal kisebb volt a halálozási arány. Fontos megjegyezni, hogy hazánkban a BSc ápolók aránya jelenleg még a 10%-ot sem éri el, ráadásul ők is többnyire menedzsment feladatokat látnak el, azaz nem a betegágy mellett tevékenykednek. Ezt figyelembe véve egyetlen célunk lehet: a lehető legnagyobb mértékben és a lehető legrövidebb idő alatt növelnünk kell a diplomás ápolók és az okleveles ápolók arányát a közvetlen betegágy melletti betegellátásban, megadva számukra az eredményes szerepvállaláshoz nemzetközileg igazoltan szükséges hatáskört.

Mindez nemcsak a BSc és MSc ápolóképzés iránti keresletet növelheti, hanem a középfokú ápolóképzésre jelentkezők számát is, illetve motiválhatja a végzett középfokú OKJ-s ápolókat is a BSc/MSc ápolóképzés elvégzésére.

Mennyire élt ezzel a lehetőségekkel a szakmapolitika?
B.J.:
A lehetőséget jól ismerte fel az egészségügyi ágazat szakmapolitikai irányítása, és tavaly ősztől szakmai egyeztetés és fejlesztő munka indult el az ellátó intézmények és szakmai szervezetek bevonásával. Célunk annak felülvizsgálata volt, hogy miként lehet ezeket a jövőbeli képességeket az éppen fejlesztés alatt álló hazai egészségügyi ellátórendszerben megvalósítani, azaz miként lehetséges az új típusú munkakörök és szerepkörök kialakítása. Az elmúlt fél évben ebben a folyamatban mélyedtünk el, szoros egyeztetéseket folytattunk a Szakmai Kollégium érintett tagozataival és tanácsaival, szakmai köztestületekkel, szakmai és civil szervezetekkel.
O.A.: A szakdolgozói hatáskörbővítésnek ma már hazánkban is megvan a gyakorlata, gondoljunk itt pl. a szülésznők alacsony rizikójú várandósság gondozási és önálló szülésvezetési feladatkörére, a védőnők méhnyakrák szűrési feladatkörére. A hatáskörbővítéssel kapcsolatos időről időre felvetődő kritikák vonatkozásában azt fontos megjegyezni, hogy hazánkban az ápolók már most is számos esetben látnak el olyan feladatot, amelyekre – mert jelenleg hivatalosan nem képezik részét az ápolói hatáskörnek – képzésük során nem kaphatnak megfelelő felkészítést. Ugyanakkor az ápoló szakdolgozók természetes igénye, hogy az általuk ellátott feladatkör hivatalosan is a munkakörük részét képezze.

Milyen előnyei vannak ennek az újfajta megközelítésnek?
B.J.: Az OECD 2015-ben indított el egy kutatást, amely 39 országban vizsgálta a kiterjesztett szakdolgozói és ápolói hatáskörök bevezetésének eredményeit. A kutatás zárójelentése várhatóan jövőre fog elkészülni, azonban a nemzetközi konferenciákon elhangzott előadások és folyóirat közlemények szerint egyértelmű hozadék a betegelégedettség növekedése és a betegbiztonság emelkedése. Ám a kutatásból az is teljesen világos, hogy ez a modell nem jelent alacsonyabb költségszintet – sokkal inkább ugyanazon költségszint mellett az ellátás minőségi komponense javul.
O.A.: Nemzetközi eredmények igazolják, hogy a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzés bevezetésével növelhető az ápolóképzés iránti érdeklődés, csökkenthető a pályaelhagyás és a migráció. A betegellátásban pedig a krónikus betegek gondozásában a kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolók (MSc) ugyanolyan magas szintű ellátást tudnak biztosítani, mint az orvosok, alkalmazásuk akár 18-25 %-kal csökkenti a sürgősségi szakorvos felkeresését, akár 48,8 %-kal is rövidítheti a várólistákat. Egy másik példaként említhetem az Amerikai Aneszteziológiai Ápolók (American Association of Nurse Anesthetists) tanulmányát mely kimutatta, hogy az anesztézia minősége, a komplikációk száma, és a halálozási arány tekintetében nincs különbség az orvos és a kiterjesztett hatáskörű okleveles (MSc) ápoló között.

Mennyire tartják szimpatikusnak a kiterjesztett szakdolgozói hatásköröket a magyar egészségügy szereplői?
B.J.: A Magyar Kórházszövetség elnöksége megtárgyalta és támogatásáról biztosította a koncepciót. Ugyancsak támogatólag állt hozzá a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesületének elnöksége, azzal a megjegyzéssel, hogy bizonyos részletkérdésekben konszenzusra kell jutni, mind az orvos-, mind az ápolói szakmával. A koordináció működtetéséhez dr. Oláh András kollégám, a PTE Egészségtudományi Kar dékánhelyettese, arra kapott megbízást, hogy a négy egyetem közös képzési tartalmát egységesítse. Ám legalább ennyire fontos, hogy ügyfeleink: a betegek felé a változásokat megfelelő minőségben kommunikáljuk, és tisztában legyenek azzal, hogy nem csak a szakorvos, hanem az MSc diplomával rendelkező szakdolgozó is legalább olyan jól tudja a betegségüket kezelni.
O.A.: A fejlesztőmunka előzményei közé sorolható, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott TÁMOP projekt keretében elkészítette a „Hatásköri Listák egészségügyi szakdolgozói területen" című kiadványát, amelyben jómagam foglaltam össze a kiterjesztett hatáskörű MSc ápoló képzés nemzetközi gyakorlatát és hazai bevezetésének lehetőségét. A kiadvány elkészítéséhez a MESZK számos szakmai szervezet véleményét is kikérte. Ezen kívül az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ápolás Tanács és Tagozat is részletesen foglalkozott a képzés bevezetésével, és mint megvalósítandó fejlesztést terjesztette elő az államtitkárság felé.

Kapcsolódó hírek

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink