MAGYAR SZPUTNYIK

Az ősz és a koronavírus járvány negyedik hulláma visszavonhatatlanul megérkezett Magyarországra. Ha két esőhullám között még néhány órára kisüt a nap és fénybe borítja a sárguló lombokat, már nem melegít annyira, mint pár nappal, pár héttel ezelőtt. És ha a szél feltámad, akkor jobb védekezni, meleg ruhával, fejfedővel, és igyekezni elkerülni a meghűlést.

Őszi nátha

Napok óta egyre több köhögős embert, gyereket látok, és ez is az ősz, a lehűlés jele. A szervezetben bujkáló baktériumok, a környezetben virulensen maradt vírusok a hideg miatt meggyengült védekezést kihasználva azonnal megtelepednek a felső légutakban, és ott gyulladásos tüneteket okozva, kisebb nagyobb kellemetlenséget, köhögést, náthát, rekedtséget, rossz közérzetet, hőemelkedést, illetve ezen tünetek valamelyikét, vagy kombinációját okozzák.

Ha egy ilyen tünetekkel rendelkező beteg olyan emberek közelébe kerül, akik fogékonyak a benne elszaporodott kórokozóra, akkor a felső légúti fertőzés szabályai szerint cseppfertőzéssel, a levegőn keresztül elkapják a kórságot. Mire az orvosok elkezdenék a mikrobiológiai diagnosztizálást, vagy valamilyen komolyabb terápiát, a beteg meggyógyul, a szervezet saját immunrendszere, esetleg valamilyen recept nélkül kapható készítmény vagy a családokban régről feltalált háziszer szedésének segítségével.

A népi kultúrákban számos vicces gyógymód van, például a „kalapkúra”, amikor az ágyban fekvő beteg addig issza a forralt bort, fahéjjal, szegfűszeggel, amíg az ágy végére helyezett egy darab kalapból kettőt, esetleg többet nem lát… Ugyanez szatmári szilvapálinkával gyorsabban elérhető, de a másnaposság is súlyosabb, nem beszélve a gyomorégésről. Ezt én etikai okból nem proponálom, csak mint népi-nemzeti kuriózumot említem, kicsit szégyenkezve, mert a szigorúbb orvosok ezért joggal haragszanak. :-)

Mert ez még nem a szokványos influenza, pláne nem a koronavírus delta mutációja, hanem az ősszel-télen szokásos „megfázás”, banális nátha stb. megjelenése. Azért azt jegyezzük meg, hogy immunhiányos embereknél (pl. daganatellenes kezelés alatt állók), vagy valamilyen más fertőzéssel kombinálva, nagyon ritkán, de ezek is tudnak súlyos kalamajkát okozni.

Maszkra magyar!

Kulturált országokban, és vicces módon Távol-Keleten már ilyen esetekben is kötelező maszkot viselni. Nem törvényileg, nem parancsra, hanem erkölcsi alapon. Ugyanis a maszknak „két oldala van” (és ez „véresen” komoly, nárcizmusunkban hajlamosak vagyunk elfelejteni):

1) Ha én köhögök, akkor lehetőség szerint nem adom át cseppfertőzéssel a bacijaimat másoknak.

2) Ha más köhög, akkor nem kapom el.

Még azt is hozzátehetjük, hogy a maszk persze nem csodaszer, mellette is el lehet kapni a fertőzést, de a maszk által lecsökkentett számú kórokozó, mivel a látható és láthatatlan nyálcseppeket a maszk oda-vissza megfogja, a bizonyítékok alapján, lassabban szaporodik az áldozatban, és a betegség kitörése is enyhébb.

Sőt: a maszk viselése kicsit mindenkit kimozdít a komfortzónájából. Felhívja a figyelmet, hogy vigyázzunk, itt valami történhet. Jelzi nekünk is és a közelünkben tartózkodóknak is, hogy tartsunk távolságot, mossunk kezet és egyáltalán figyeljünk oda a saját és embertársaink egészségére. És ez még messze nem lockdown. A gazdaság, a közlekedés nem áll le. Az élet sem. Legfeljebb a koronavírus lassabban fog terjedni. A hagyományos influenza vírus is. És most már nem csak a kórházainknak jut több idő a betegeikre, de az új fegyver, a védőoltás felvétele is tovább folyhat. Mert ez utóbbit a kirobbanó járvány már akadályozni fogja.

Státuszjelentés

Ennek a hétnek a végére talán a nagyobb „népmozgalmak” is abbamaradnak. Bezár a vadászati világkiállítás, vége lesz az ún. ellenzéki előválasztási gyűlések, viták és szavazások szezonjának is.

A számok szerint a koronavírus „terjed rendesen”, miniszterelnök úr pénteki szavaival: körülvette Magyarországot. Romániában, Ukrajnában tombol, kicsit távolabb Oroszországban is, és már meghaladta az egészségügyük teljesítő képességének határait. Miniszterelnök úr megnyugtatott, eddig jól állunk, felkészültünk, de jó lenne nem kipróbálni, mire vagyunk képesek, mert az túl sok áldozattal, de megkínzott beteggel és COVID-utóbetegségekkel járna.

Magyar szputnyik, bip – bip –bip

Valószínűleg már nagyon kevesen emlékeznek arra a 64 év előtti október 4-re, amikor a már akkor is, bár szerényebb technikai szinten működő világsajtó felröpítette a nagy hírt, hogy a kazahsztáni Bajkonurból egy szovjet interkontinentális rakéta Föld körüli pályára vitt egy 83 kg-os alumínium gömböt, 4 jellegzetes antennával, amely aztán 3 hónapig keringett a Föld körül és adta a bip-bip-bip rádiójeleket. Ez kapta a történelmi Szputnyik-1 nevet.

A világ keleti fele örömmámorban úszott, a nyugati, főleg az amerikai fele pedig szomorú volt és szorongott, hogy a szovjetek az űrből megfigyelhetik országuk katonai létesítményeit, és talán még támadást is intézhetnek. Mert akkor már 11 éve „a baltikumi Stettintől (ma Szceczin) az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett Európára.” Persze ezt Winston Churchill mondta a Fultoni Egyetemen, még 1946-ban, díszdoktori beszédében, és emblémájává vált a kornak, amiben azután 45 évig mi is éltünk.

A világháborúban a náci Németország legyőzésében még szövetséges két világhatalom akkor már rivalizált, és ezt nevezzük máig is „hidegháborúnak”. Szerencsére soha nem lett „meleg”, mert a két hatalom viharosan növekvő atom- és hidrogénbomba arzenálja sivataggá változtathatta volna a földgolyót. Ehhez találták meg a megfelelő hordozót a ballisztikus rakétákban, aminek az első kézzel fogható jele volt a Szputnyik-1 fellövése.

Az amerikaiak a Vanguard rakéta fejlesztésével egy hangyányit lemaradtak. Pedig a világháború végén az egyetlen komoly űrrakétát megtervező és legyártó szakember, Wernher von Braun, amerikai fogságba került, majd nemzeti hős lett, hiszen az első sikeres holdrakétával 12 évvel később revanzsált a Szputnyikért, és akkor az oroszokon volt a szomorkodás sora. A Németországban talált további rakétamérnökökön a két nagyhatalom „testvériesen” megosztozott, ugyancsak a kb. 100 tonnányi V2 rakéta alkatrészeken, és ezek alapján indult el az űrfegyverkezés korszaka mindkét országban.

Tiltott terület

Egy kis személyes történet, még a vasfüggönyön innen. 1982 őszén főnököm elküldött 3 hónapra, német nyelvtanfolyamra egy tündérien szép fekvésű északnémet (persze NDK) kisvárosba, Prenzlauba, a mecklenburgi tóhátság szívébe, a „backstein-gótika” hazájába. Közel van a Balti tenger és közel Stettin (persze a lengyel határ túloldalán), a munkahelyem a kisvárosi kórház (am Rande der Stadt) és kb. 100 km körzetben egy lélek nem beszél magyarul.

Kinéztem a térképről, hogy közel van Peenemünde, ahol anno a legendás rakétakísérletek zajlottak. Magyar agyammal azt gondoltam, biztosan lenni kell ott egy múzeumnak! Októberi napsütés, homokszínű „kispolszkim” vidáman pöfög, átgurulok a még romos Greifswaldon, ahol a gyomorműtétek atyja, Billroth kezdte a pályáját. Nem izgatott fel az út két oldalán a szögesdrót kerítés, a német nyelvű táblákat meg amúgy se értettem még.

Egyszercsak sorompó, rám rohan 4 géppisztolyos katona, emlékeztetnek a Gestapósokra a háborús filmekből, kitépnek az autóból, lefognak és egyszerre ordítoznak velem. Nagy nehezen kivettem az ordítozásból, hogy „spionnak” néznek. Amikor eldadogtam hogy Peenemünde, meg rakéta, még jobban ordítottak. Kiderült, hogy nincs múzeum (azóta van, és egy ritka tengeralattjárót is meg lehet nézni), ez egy zárt katonai terület óriási titkokkal. Nagy nehezen kinyögtem a vendéglátóm nevét (Jürgen Balz főorvos), szerencsére tudtam az otthoni telefonszámát, aki azután egy neves orvos összes rutinjával kidumált az álgestapósok markából. Persze a kiskórházban híre ment a történetemnek, egész héten mindenki rajtam röhögött, és jobbnál jobb tippeket adtak, milyen tiltott területeket tudnék még felkeresni a környéken…

A jelent kell túlélni

Ezekre az időkre emlékezve nem csodálkoztam, hogy a koronavírus elleni orosz vakcina, a régi dicsőségre emlékezve megkapta a Szputnyik-V nevet. Erre a szabadalomra kötött szerződést a külügyminiszterünk, és ennek a gyártását ígérte be miniszterelnök úr. Bár ennél egy kicsit tovább ment, de úgy érzékeltem, hogy nem akart semmit „elkiabálni”, amikor emellett kicsit hangsúlytalanul valamilyen magyar fejlesztést is emlegetett. De ez a jövő!

Nekünk viszont most a jelent kell túlélnünk!

Védőoltás, akinek eddig nincs: 1,2, akinek van, az vegye fel a harmadikat. „Életbiztosítás”, mondta a miniszterelnök, a politikus ösztönösen jó marketing érzékével.

Én tovább mondom: maszk, távolság, fertőtlenítés odafigyelés minden szinten.

Védjük az egészségügyet, az orvosokat, a patikusokat, a kórházakat a mentőket, mert ők a „végső menedék”, ha baj van.

De ha mindent megteszünk, akkor nem kellene, hogy nagy baj legyen…

Címlapkép: A Szputnyik-1 műhold replikája. National Air and Space Museum. Washington, Egyesült Államok.