Nehéz jövőt jósol szakmájának Miskovits Eszter

Dr. Miskovits Eszterrel, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) leköszönt főigazgatójával a regionális intézményrendszer irányításában eltöltött évtizedéről készült interjú a Kórház szaklap 2014/1-2. számában. 1999-től főigazgató-helyettesként, majd 2003-tól főigazgatóként irányította az Országos Vérellátó Szolgálatot, 2013. december 30-ával pedig nyugdíjba vonult a szervezet éléről.

A múltat felidézve úgy emlékszik, hogy a tizenegy év során jellemzően a július közepétől augusztus közepéig tartó időszak mindig kritikus volt az OVSZ számára Talán a kommunikáció volt más egy kicsit: jó volt a kapcsolatuk az újságírókkal, és a kórházakkal történő együttműködés is többnyire zökkenőmentes volt. Vannak intézmények most is, amelyekkel kiválóan lehet kooperálni, mert előre leadják az igényüket – ilyen például a Gerincgyógyászati Központ, az Országos Kardiológiai Intézettel és most már az Érsebészeti Klinika is. Ezen nagy intézmények vezetői vették maguknak a fáradságot, hogy konzultációkat tartsanak a vérellátásról.

A vérhiány más jellegű, mint a gyógyszerhiány – jegyzi meg az interjúban az OVSZ volt főigazgatója –, mert ez az emberekhez, a véradókhoz van kötődik, hiány esetén nem az állam vagy a finanszírozás a hibás, mert olyan típusú „gyógyszerről" van szó, ami nem vehető meg, és nem is beszállító kérdése.

A sebészeti technikák finomodásának köszönhetően a korábban jelentős vérigénnyel járó műtétek ma már sokkal alacsonyabb vérfelhasználással járnak, példaként említi a nagy, motoros szívműtéteket (bypass), ezek jelentős hányadát leváltották ugyanis a sztentbeültetések. A májsebészet szintén jelentősen csökkentette a vérigényét: korábban egy májtranszplantációhoz 20-30 egység vért használtak fel, jelenleg 10 egység alatt megoldják többnyire. Finomodott a technika, egyre jobb készülékekkel, ultrahangos vágókkal rendelkeznek.

Az OVSZ volt vezetője az autotranszfúzióban (a beteg saját magának biztosítja a vért) látja kollégáival együtt a legnagyobb tartalékot. Akkor működhet jól, ha az orvos nyilvántartja a betegeket, hogy kit, mikorra rendelt be, vagyis még előrelátóbban, tudatosabban tervez a beavatkozások előtti időszakkal. Ugyanezen kategóriába tartozik az is, amikor a leendő vérigényt előre kiváltják megelőző vas, folsav terápiával, rendezve ezzel az anémiát. Elsősorban a várólistákon lévő ortopédiai betegek esetében jön ez szóba.

Az irányított véradást, vagyis amikor a hozzátartozók adnak vért egy-egy műtét előtt, inkább egyfajta szükségmegoldásnak tekinti, mivel számos véradóról ilyenkor derül ki, hogy nem teljesen egészséges, vagy legalábbis nem alkalmas a véradásra. Sokkal jobb a helyzet a kivizsgált, standard donorcsapat esetében.

Nehéz jövőt jósol a szakmának Miskovits Eszter, aki úgy véli: ha a véradás szükségességét most nem kezdik el társadalmi szinten hirdetni és oktatni (ez egyébként már évekkel ezelőtt a vágya volt), akkor egyre nehezebb lesz a helyzet. Szerinte a gimnazistákat kellene leginkább megcélozni. Nem nő évről évre a fiatalok aránya a véradásban, hanem stagnál. Első véradóként 50-60 ezer fiatalt sikerült megnyerni az elmúlt években, szinte minden évben, de közülük kevesen maradnak meg a rendszerben.

– Az egészségügy bármely szintjén dolgozni nagyon kemény szolgálat – válaszolja arra a kérdésre, hogy milyen érzésekkel, gondolatokkal távozik az OVSZ éléről. – Sajnálom, hogy időközben már erre a területre is benyomult a politika. Az egészségügynek a természete, hogy működésének zavaraival válaszoljon a politika beleszólásaiba. Nem ez a küldetése. A nemzetközi élettől való elszakadás a vérellátás területén nagyon meglátszik. Ez minden országban egy stratégiai ágazat, és ennek a megjelenítése is fontos. A magunk szintjén megtartottuk a kapcsolatot az Európai Unióval, napi kommunikáció zajlik. Van egy olyan platform, ahol minden vérellátó „beszélget" egymással az interneten; ha a gyártással, a donormozgalommal, egy új fertőzéssel kapcsolatban valami gond merül fel, igyekszünk segíteni egymásnak. Az unióban rengeteg forrást szánnak a vérellátásra, az egészségügy előtérében van, és feladataihoz mérten súlya van. Idehaza viszont a kormányzatok nem ennek megfelelően kezelik az OVSZ-t, és nem használtuk ki az unió nyújtotta lehetőségeket eléggé – teszi hozzá Miskovits Eszter.