Parkinson-kórt okozhatnak a diszkódrogok?

A MedPage Today c. honlapon már olvashatók az előadások és poszterek kivonatai, amelyeket a szakmai közönség az Amerikai Neurológiai Akadémia áprilisi, honolului kongresszusán ismerhet majd meg teljes terjedelmükben. Az előzetes beszámolók szerint nagy érdeklődésre számíthat a vizsgálat, amelyről Stephen Van Den Eden, a Kaiser Permanente (Oakland, Kalifornia) kutatási részlegének vezetője, a Stanford egyetem előadója számol be.

A kutatás legfontosabb eredménye az a (nagy egészségügyi rendszerekből származó) adat volt, mely szerint azoknak a pácienseknek a körében, akik gyakran szednek amfetamin-szulfátot (benzedrint) vagy dextroamfetamin-szulfátot (dexedrint), 56 százalékkal nagyobb a kockázata annak, hogy évtizedekkel később Parkinson-kórban betegedjenek meg. Ilyen anyagokat tartalmaznak például a különböző diszkódrogok, a speed, etc.

Van Den Eden vizsgálatai nem igazolnak oki összefüggést, ő maga azonban úgy nyilatkozott a MedPage Today-nek, hogy a jelenség további vizsgálatot igényel, mert olyan sokan fogyasztanak legálisan vagy illegálisan amfetaminokat, hogy az egészségügyek fenti megállapítása okvetlenül megerősítést vagy cáfolatot igényel.

[Csak érdekesség, de Adolf Hilleren, akinek házorvosa, dr. Morell rendszeresen adott metamfetamin-injekciókat, élete végén, ötvenhat évesen már ugyancsak súlyos Parkinson-kórban szenvedett – a ford.]

„Azt hiszem [a széles körű fogyasztás ténye] nyomatékos figyelmeztetés számunkra, hogy valóban rengeteg a tennivalónk, amelyeket inkább előbb, mint később kell elvégeznünk", nyilatkozta Van den Eden, hozzátéve, hogy teamja ez idő szerint éppen a kutatás pénzügyi hátterének megteremtését végzi.

Dr. Anna Hohler, a Bostoni Egyetem neurológusa, egyben az Amerikai Neurológiai Akadémia szóvivője a tervet kommentálva ugyancsak hangsúlyozta effajta projektek időszerű voltát, és annak a véleményének adott hangot, hogy e kezdeti eredményt követően random vizsgálatokkal kell bizonyítani a „gyorsítószerek" és a központi idegrendszeri betegség kialakulása közti összefüggést. Utalt rá: lehetséges, hogy a vizsgálat által megállapított reláció hátterében esetleg a páciensek e g y e t l e n idegrendszeri sajátsága áll, amely egyszerre hajlamosítja őket az amfetamin fogyasztásra é s a Parkinson-kórra. Hohler szerint azonban az összefüggés inkább közvetett, mint közvetlen jellegű.

Ehhez képest sokat mondó, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitást is kezelik amfetamintartalmú készítménnyel, illetve egy amfetaminhoz erősen hasonló vegyülettel; ezeket egyébként állítólag a tudomány művelői is használják elméjük stimulálására. Amfetamint és dextroamfetamint alkalmaznak narkolepszia ellen is.

[Közismert és dokumentált tény, hogy a zseniális Erdős Pál is használt amfetaminokat matematikai munkássága során. Egyes légierők pilótái pedig a legalitás-illegalitás határán egyensúlyozó orvosaiktól kapnak pszichostimulánsokat, hogy eleget tehessenek kivételesen nagy idegrendszeri terhelést jelentő feladataiknak; bevetések után szedálják őket. Létezik komoly hadászati vízió, amely szerint a jövőben ilyen anyagokkal felturbózott, gépesített élőerő vívja majd – alvás nélkül – a nyolcvan-kilencven órásra tervezett/prognosztizált háborúkat – a ford.]