Cserháti Péter: nehezen mondott igent

Dr. Cserháti Péter sebész, traumatológus, ám eredetileg orvos sem akart lenni, nemhogy egészségpolitikus – árulta el az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságában meghallgatásakor.

Az orvosi egyetem előtt egy évig az Országos Traumatológiai - később Baleseti és Sürgősségi – Intézet (OBSI) műtőse volt, ahol Manninger Jenő professzor olyan nagy hatással volt rá, hogy meghatározta pályaválasztását, s az egyetem elvégzése után végig együtt dolgoztak. Húsz évet töltött az OBSI-ban, majd annak átalakulása után az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OOÍRI) folytatta munkáját. A húsz év alatt sebészetből és traumatológiából szakvizsgát tett, majd megszerezte a Phd fokozatot, és újabb diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában. 2008-ban mozgásszervi rehabilitációs szakvizsgát is tett.

Kutatásokat végzett Manninger Jenő irányítása alatt, döntően a combnyak-, csípőtáji törések vonatkozásában, és már akkor szembesült azzal, hogy az idősekre jellemző sérülés gyógyulásában nemcsak a sebészeti technika, hanem a pszichoszociális, társadalmi környezet is jelentősen meghatározó tényező. Mindemellett több projektben is vett részt: sürgősségi ellátás, NEVES projekt, rehabilitációs ÚMFT pályázatok lektorálása, szakmai protokollírás.

Az életpálya másik szála az evangélikus egyházi szeretetszolgálat indítása, ugyanis azzal szembesült már sebészként is, hogy a súlyosabb sérültek, visszailleszkedése a társadalomba a gyakran nem is kielégítő rehabilitáció után gyakran korlátozott, ami a teljes gyógyulási folyamatot megkérdőjelezheti.. Az evangélikus egyház szeretett volna egy kisebb rehabilitációs szakkórházat alapítani német partneregyházak és több ismert orvosprofesszor támogatásával. A projekt vezetésével nyolc év alatt eljutott a kormányhatározat és közigazgatási egyeztetés fázisába is, de a minisztérium élén történt gyakori változások miatt érdemben nem igazán haladt előre.

Felesége evangélikus lelkésznő, négy gyermekük van. A helyettes államtitkár ismeri a gyes állapotát, sőt, főállású apa is volt, s így megélte a „férfiszegregációt" a szülői értekezleteken.

Az utóbbi két évben az OORI-ban, az egyik legsúlyosabb betegcsoport, a gerincsérültek rehabilitációs osztályán dolgozott, ahol nap mint nap szembesült azzal, hogy a rengeteg erőfeszítés, amit az egészségügy, társadalom tesz, sokszor kudarcba, frusztrációba torkollik a család, az ember szempontjából. Ezzel azonban nem szabad megbékélni, hangsúlyozta.

Most, hogy lehetőséget kapott a rendszer egészébe beavatkozni, úgy vélte, el kell vállalnia, mert ha nem teszi meg, akkor nem mondhatja, hogy élt a lehetőséggel. Így is nehéz döntés volt igent mondania Dr. Szócska Miklós államtitkár felkérésére.

Öt fontos területet felügyel helyettes államtitkárként: hozzátartozik a népegészségügy, a betegellátás, az ápolás, a fejlesztéspolitika, az egészségbiztosítás, amely a tervek szerint mind egy-egy főosztály is lesz egyben az Egészségügyi Államtitkárságon.