Magas lóról nem látni a problémákat

Mindent kicsit fordítva csinál: először előadásokat tartó tudós lett, majd fogta magát és beállt szakorvosjelöltnek. Bár 29 éves, PhD tudományos fokozata éppen védés alatt áll, és sok tiszteletben megőszült radiológus tőle tanulja az MR alapjelenségeit. Mindezek ellenére mindenkinek úgy mutatkozik be: „Aradi Misi vagyok". Az orvossal készített interjú a radiologia.hu portálon olvasható.

- Nem gondolja, hogy sokakban, különösen a kollégák között visszatetszést kelthet ez a bemutatkozás? A napokban is az orvosi kamara elnöke egy tájékoztatón a szakma tekintélyéért aggódott…

- Nem hiszem, hogy ezen múlna bármi is. Egy orvos vagy egy tudós a munkájával érdemelje ki a tekintélyét, és ha ez megvan, mindegy, hogyan nevezik. Igazság szerint, tehát van némi tudatosság abban, hogy „misizem" magam. Nem akarom az eszemet játszani, nem hiszem, hogy fölötte állnék bárkinek. Már csak azért sem árt leszállni a magas lóról, mert onnan nem látszanak jól a problémák, nehezebben alakulhat ki közvetlen kapcsolat a betegekkel, de azokkal is, akikkel közösen ki lehet javítani ezeket a hibákat. Az én esetemben például elemi fontosságú, hogy az operátorokkal együttműködjek, hiszen a kutatásom témája, az MR alapjelenségek, a relaxációs mechanizmusok mérése, vizsgálata, ez pedig nem megy nélkülük. Megnézhetném magam, ha előadnám nekik a nagy tudóst. Amiről egyébként valóban azt gondolom, hogy nem igaz, egy kicsit túl van misztifikálva ez az egész.

- Akárhogy is van, sokan mégis úgy gondolják, hogy az MR-rel kapcsolatos bizonyos területen önnek kivételes a szaktudása. Ha nem így lenne, nem hívták volna meg, hogy neves szakemberekkel együtt tartson előadást a márciusi osteologiai tanfolyamon.

- Bevallom jólesett ez a meghívás, hiszen ez egy visszajelzés, azt jelenti, hogy számon tartanak. Ráadásul annak ellenére teszik ezt, hogy két éve nem nagyon volt módom foglalkozni a témámmal, hiszen rezidens lettem Zalaegerszegen, a Zala Megyei Kórházban.

- Nem érzi úgy, hogy ez visszalépés? Egyáltalán miért lépte ezt meg?

- Valóban úgy néz ki, beálltam a sor végére. Én mégis úgy gondolom: nagyon hasznos nekem ez a képzés. Minden beteg, illetve betegség annyira különbözik, hogy nem árt a legátfogóbban megismerni valamennyi diagnosztikai technikát. Már csak azért is fontos, mert mindegyik technikának megvan a maga előnye – és korlátja is. Például az MR óriási dolgokra képes, de gyorsdiagnosztikában a röntgen és az ultrahang kiválthatatlan. Egyébként mindezen túl azért is gondoltam, hogy rezidens leszek, mert azt tapasztalom, hogy azok, akik az egyetem után szintén a kutatást választják, a PhD megszerzése után többségében elmennek külföldre, és általában így elmulasztják a gyakorlati képzést. Pedig lehet, hogy később meggondolnák magukat, 30 fölött viszont már sokkal nehezebb letenni a szakvizsgát.

- Gondolom önnek is lett volna lehetősége folytatni a kutatást külföldön. Nem merült fel, hogy elmegy?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Csábító a külföldi kényelem, az a lehetőség, hogy az embernek nem kell az anyagiak miatt aggódnia, nincsenek napi gondjai. Ott van azonban a másik oldal, hogy szakmailag – és magánemberként is – azért mégiscsak itthon szeretne az ember valamit letenni az asztalra. Szóval sokan őrlődnek emiatt a dilemma miatt. Nekem azért volt könnyebb a döntés, mert szerencsés helyzetben vagyok, talán nagyobb a rálátásom, legalábbis a szakmai lehetőségekre, mint másoknak. Az egész családom ugyanis orvosokból áll, édesanyám szintén radiológus, édesapám háziorvos, sőt a bátyám is szakmabeli, kardiológus. Persze, az anyagi lehetőségek szűkössége engem is zavar, de bízom benne, hogy itthon tudok majd dolgozni, és ezeket a hiányokat például távleletezéssel ki lehet majd pótolni.

- És mondjuk 15 év múlva, amikor már főorvos úr lesz vagy híres tudós, akkor is úgy mutatkozik be, hogy Aradi Misi?

- Nem kizárt, bár lehet, hogy Misu doktor leszek, ugyanis már most is sokan így hívnak a radiológián.