A Hemingway Alapítvány 1998 tavaszán alapította meg a neves orvosprofesszorról elnevezett „Dr. Szabó György-díj”-at.
A Hemingway Alapítvány 2018. évi Dr. Szabó György orvostudományi díját 2018. május 23-án adták át a Magyar Tudományos Akadémia Kistermében. A díjat Dr. Erőss Loránd idegsebész, fájdalomterapeuta, ideggyógyász osztályvezető főorvos, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet munkatársa, a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi docense, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának tanára nyerte el tudományos, orvosi, valamint oktatói munkásságának elismeréseként. A díjat Dr. Vízi E. Szilveszter akadémikus, a kuratórium elnöke, Dr. Fazekas Árpád, Dr. Jakab Ferenc, Dr. Rosivall László, Dr. Surján László, Dr. Mikola István és Dr. Szabó Dezső valamint Dr. George F. Hemingway, a kuratórium tagjai ítélték oda.
A Hemingway Alapítvány 1998 tavaszán alapította meg a neves orvosprofesszorról elnevezett „Dr. Szabó György-díj”-at, melyet évente a magyar orvostudomány egy-egy kiemelkedő személyiségének adományoznak a kuratórium döntése alapján. A díjat 1998-ban prof. Dr. Halász Béla akadémikus, 1999-ben prof. Dr. Besznyák István akadémikus, 2000-ben prof. Dr. Flerkó Béla akadémikus, 2001-ben prof. Dr. Palkovits Miklós akadémikus, 2002-ben prof. Dr. Rák Kálmán tanszékvezető egyetemi tanár, 2003-ban prof. Dr. Tulassay Tivadar akadémikus, 2004-ben prof. Dr. Rozsos István egyetemi tanár, 2005-ben prof. Dr. Dzsinich Csaba egyetemi tanár, 2006-ban prof. Dr. Sótonyi Péter akadémikus, 2007-ben prof. Dr. Schaff Zsuzsa akadémikus, 2008-ban prof. Dr. Nyáry István tanszékvezető egyetemi tanár, 2009-ben prof. Dr. Kopp Mária tanszékvezető egyetemi tanár, 2010-ben prof. Dr. Rihmer Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, 2012-ben prof. Dr. Gulyás Balázs akadémikus, 2015-ben prof. Dr. Hangody László akadémikus, 2017-ben prof. Dr. Lang György intézet igazgató, 2018-ban pedig Dr. Erőss Loránd egyetemi docens nyerte el.
A díjnak nevet adó Dr. Szabó György orvosi oklevelét 1944-ben kapta Szegeden. 1949-ben lett belgyógyász szakorvos, 1959-ben egyetemi docens, 1961-től pedig az Országos Traumatológiai Intézet kutató laboratóriumát vezette. 1979-től mintegy 10 évig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének tudományos tanácsadója, 1952-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1955-ben elnyerte az orvostudományok doktora címet.
Tudományos munkásságát 1947-ben kezdte és több mint 50 éven keresztül rendíthetetlen szorgalommal, kitartással és példamutató eredményességgel folytatta. Fő kutatási területe a veseműködés és a nyirokkeringés élet- és kórélettana volt. Több mint 300 tudományos közleménye jelent meg és számos egyetemi jegyzetet, monográfiát, szakkönyvet írt. Nemzetközileg ismert és megbecsült tudós volt. Lymphológiai kutatásainak eredményei nagy részben tankönyvi adattá váltak. Tudományos munkáit a bel- és külföldi szakirodalom ma is kiterjedten idézi. Nemcsak elhivatott, kitűnő orvos, de nagyszerű oktató, iskolateremtő tudós volt. Számos nemzetközi hírűvé vált tanítványt nevelt.