1848: kórházak a forradalom idején

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sok részlete közismert, de jóval kevesebbet tudunk arról, hogyan gyógyítottak akkoriban, volt-e patika, milyenek voltak a korabeli kórházak, milyen volt a közegészségügy védőoltás, antibiotikum és fertőtlenítés nélkül. Erről közöl összeállítást az Egészségkalauz.hu.

Csak az 1700-as évek második felében kezdték az orvosi szakma gyakorlását diplomához, szakképzettséghez kötni, ekkoriban több egyetemet is alapítottak. Többek között Bécsben, Pesten, Kolozsvárott volt orvosképzés. A 19. század első felében kétszintű oktatási rend volt jellemző: először orvosdoktori képzésen kellett részt venni, ezt pedig sebészmesteri oktatás követte.

A 19. században hazánkban a gyógyítás még nagyrészt a beteg otthonában történt, csak a későbbiekben kaptak nagy szerepet a kórházak. Bár korábban is voltak ispotályok, kórházak, de ezek általában csak nagyobb városokban működtek, és a kórházi bennfekvés, gyógyulás egyáltalán nem volt gyakori, sokszor csak azok kerültek kórházba, akiket otthon nem tudtak ellátni. Ráadásul a kórházak a legtöbbször (mai szemmel nézve) rendkívül kicsik voltak: volt olyan „kórház", mely mindössze egyetlen szobából, hat ágyból állt.

A forradalom idején sem volt jobb a helyzet: nemcsak túl kevés kórház volt az országban, de azokban nem volt sem elegendő ágy, sem megfelelő felszerelés. 1848-ban 92 kórház működött, összesen nagyjából 3000 ággyal. A betegeket gyakran egyetlen orvos látta el, szakképzett ápolók nem voltak. A teljes cikk itt olvasható