A robotika helye és esélyei az egészségügyben

A robotika ma már szinte az egészségügy minden területén megjelent: az asszisztenciától az önálló munkáig, a kizárólag manualitást igénylő feladatoktól kezdve a szociális érzékenységet megkívánó tevékenységekig minden kérdésre ad valamilyen választ. A technológia fejlődését elnézve lehet az az érzésünk, hogy pár évtizeden belül komoly konfliktust okozhat az orvosok körében a mesterséges intelligenciával rendelkező robotok körültekintőbb, pontosabb és fáradságot nem ismerő munkavégzése. A hurráoptimizmus azonban nem biztos, hogy indokolt. A közeljövőben ugyanis az emberiségnek, az egészségügynek és az egészségügyi robotikának embert próbáló kihívással kell szembenéznie: tennünk kell valamit azzal, hogy öregszünk - írta Drajkó Zsombor fogorvos, orvos-közgazdász, a Semmelweis Egyetem klinikai szakorvosa a quibit.hu-n.

Az első csoportba főleg operációs eszközöket sorolhatunk. A sebészet terén közel két évtizede megjelent teleoperációs eszközzel, a da Vincivel például már 1998-ban végeztek koszorúér bypass-műtétet, és manapság több mint 4000 van használatban szerte a világon. (ennek több mint 50 százaléka egyébként az USA-ban, ahol igen nagy népszerűségnek örvend a robotsebészet például a prosztatadaganatok műtéteinél). Sajnos Magyarországon jelenleg nincs állandó klinikai használatban lévő da Vinci-gép, de van például az Országos Onkológiai Intézetben Cyberknife, ami egy igen hasonló elven működő, tumorok sugárterápiájánál használható telesebészeti eszköz.

A kisegítő és ápolói feladatokat végző robotok csoportjában már nagyobb önállóságot láthatunk. Ez persze nem véltelen: több a könnyen automatizálható, kis felelősségű feladat, és a hibák is ritkábban vezetnek katasztrófához. A monitorozást, betegkövetést segítő eszközök csoportjában találjuk a legtöbb példát az automatizációra és az okoseszközökre.

A robotika sok ponton beleavatkozhat az egészségügyi ellátásba. A legfőbb kérdés az, hogy lesz-e alkalma rá: a jövő egészségügyének talán legnagyobb problémája ugyanis az öregedő társadalom lesz. Ez alapjaiban rengetheti meg a modern világ és társadalmi struktúra alapjait, a folyamat egészségügyre gyakorolt hatásai pedig apokaliptikusak lesznek: egyre kevesebb dolgozónak egyre több rászorulót kell eltartania, miközben maguk a dolgozók is egyre több ápolási feladattal szembesülnek. Az időskori betegségek hatékonyabb kezelése oda vezet majd, hogy a fejlett társadalmaknak még több idős emberről kell gondoskodniuk. Ez olyan kihívásokat jelent az egészségügyi ellátórendszerenek, amik alapjaiban befolyásolhatják az egészségügyi robotika fejlődési irányait is. Egészen biztos, hogy az exponenciális ütemben növekvő ellátási feladatok mellett nem lesz minden fejlesztésre elegendő forrás, és ha lesz is, a magas költségek, a jogi aggályok, a temérdek hibalehetőség miatt nem veti majd meg mindenhol a lábát a robotika.

A Bertelsmann Stiftung számításai szerint Németországban például 2020-ra három dolgozó jut majd egy 65 év feletti emberre, míg 2035-re ez az arány már eléri az 1:1-et. Gondoljunk csak bele, mennyire ijesztő ez a szám: egy dolgozó emberre jut egy nyugdíjas. Még ha meg is valósul egy tervezett nyugdíjkorhatár-emelés (a német jegybank elemzése szerint a korhatárt radikálisan, 69 évre kellene emelni ahhoz, hogy a jelenlegi ellátórendszert fenn lehessen tartani), a német társadalomnak akkor is szembe kell néznie azzal a problémával, hogy 2030-ra az állampolgárok 35 százaléka 60 évnél idősebb lesz, és 6,2 millióan lesznek 80 év felett. A teljes tanulmány itt olvasható