Egészségtudatosság: évtizedes a lemaradásunk

Mindenki számára fontos, hogy hozzájuthasson azokhoz az információkhoz, amelyek alapján felelős döntést tud hozni saját egészségére vonatkozóan. Az egészséggel/betegséggel kapcsolatos adatoknak és tartalmaknak, valamint az egészségügyi szolgáltatásokról szóló híradásoknak is szakszerűnek, érthetőnek és jól követhetőnek kellene lenniük, amelyekre támaszkodva az olvasók eligazodhatnak az egészségügy útvesztőiben. Sajnos a valóság nem ez, és nem csak a tartalmak minősége miatt. A magyarok felének ugyanis nehézséget okoz a szükséges orvosi információk megszerzése és értelmezése – derül ki az AIPM Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének megbízásból végzett 2015-ös országos kutatásból - írja Ficzere Andrea a betegfókusz blogon.

A világméreteket öltött egészségügyi tudatlanság számos nemzet kormányát aggasztja, mivel általános problémáról van szó. Nem véletlen, hogy az amerikai Egészségügyi és Szociális Minisztérium (HHS) is foglalkozik a kérdéssel. Ennek eredményeképpen létre is hoztak egy nemzeti akciótervet, amely az amerikai lakosság egészségértésének fejlesztését tűzte ki célul.

Több ország dolgozott már ki különféle, az amerikaihoz hasonló cselekvési terveket, ilyen például Ausztria, Írország, Portugália, Olaszország, Spanyolország vagy Anglia. Ugyanakkor sok nemzet – köztük Magyarország – programjában sem jelenik meg markánsan ez az elképzelés.

Az egészségértés fejlesztése rendkívül komplex feladat, amelyhez interdiszciplináris megközelítésre, kormányzati szintű helyzetfelismerésre és megoldáskeresésre van szükség. Be kell integrálni az oktatási rendszerbe az egészségtudatosságra való nevelést, hiszen az otthoni odafigyelés mellett formális keretek között is tanítanunk kellene a gyerekeket. Különféle szakterületek specialistáinak bevonásával jól strukturált programot lehetne létrehozni, amely korcsoportok szerint listázza a tananyagot. A legfontosabb azonban az őszinte beszélgetés, a tapintatos, a gyermekek problémáit megértő odafordulás, hiszen gyermek-, és kamaszkorban mindenki átesik a testi változás, fejlődés okozta nehézségeken. Sajnos nagyon sokan magukra maradnak a gondjaikkal, nem mernek kérdéseket feltenni, baj esetén segítséget kérni. Ha ebben a nehéz időszakban, amikor minden apró változás kibillentheti a gyermeket az egyensúlyából, nem segítünk, hogy várhatjuk el később azt, hogy valaki ne tabuként gondoljon saját testére, illetve saját bajára/betegségére? Hogy remélhetjük azt, hogy tudatosan ápolja, gondozza magát, célja legyen a betegségek megelőzése, és baj esetén értő, felkészült módon, a megfelelő helyen és módon keresse a megoldást?