Fáj, hogy amputálunk, amikor nem kellene

A mostaninál kevesebb érsebészeti centrum is el tudná látni a betegeket Magyarországon, ha ott biztosítottak a szakmai minimumfeltételek. Viszont a finanszírozáson sürgősen változtatni kellene – mondta a MedicalOnline-nak adott interjúban Szeberin Zoltán a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) elnöke.

- Az érsebészeti osztályokon legnagyobb arányban idős, dohányzó, II. típusú cukorbeteg, jellemzően férfibetegeket látunk el. Lassan, de biztosan növekszik az átlagéletkor, az előrejelzések pedig diabétesz járványt jósolnak a következő évekre. A korábban bevezetett népegészségügyi célú intézkedések, mint a népegészségügyi termékadó, vagy a dohányzás mérséklését célzó programok hatása csak évtizedek múlva lesz érzékelhető. Egyelőre a magyar társadalomban magas a túlsúlyosak és a dohányzók aránya, növekszik a diabéteszesek száma, és ha mindez együttáll, az alsóvégtagi amputációk megelőzésére is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Így egy nemzeti kardiovaszkuláris programnak kiemelten fontos része az érsebészeti ellátás.

Magyarországon 2,5-szerese a boka feletti amputációk száma az uniós átlaghoz képest, viszonyítani azonban csak azokhoz az országokhoz tudunk, amelyek részt vettek a felmérésben, márpedig a V4-ek adatai nem jelentek meg a statisztikákban. Szlovákia ugyan részt vett az említett kutatásban az ottani egészségbiztosítótól kapott számokkal – a mutatóink rosszabbak az övéiknél –, viszont a MAÉT évek óta vezeti azt a regisztert, amelyben a nyaki érműtétek, aneurizmák, alsó végtagi műtétek adatait gyűjtjük. Ezt fésültük össze a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adataival, így a hazai adatok kétszeresen validáltak. Ezekből kiderült az is, hogy a nagy amputációt követő halálozás tekintetében is listavezetők vagyunk: az ilyen beavatkozások után itthon minden ötödik beteg meghal a kórházban. A MAÉT évek óta harcol, hogy mindez ez változzon, a rossz eredmények pedig napi frusztrációt jelentenek a munkánk során.

Az önkéntes alapon működő regisztert tudományos célból hozta létre a társaság, a jelentési fegyelem nem ideális. A 25 hazai érsebészeti ellátó hely közül 6-8 rendszeresen, 6-8 időnként küldi az adatokat, a többiek egyáltalán nem. Társaságunk többször jelezte a döntéshozóknak, hogy szeretnénk, ha állami felügyelet alá kerülne a regiszter, de ennek megvalósítása még kidolgozás alatt van. Ez azért is kívánatos lenne, hiszen a minőségkontroll, az ellátásszervezés, a tudományos munka eszközévé válhatna, és megkönnyítené az érsebészeti ellátás szervezését, a beültetett eszközök nyomon követését, az új eljárások hatékonyságát, azok elterjedését. Ezáltal részben ezekhez a mutatókhoz lehetne kötni a finanszírozást is, de ennek kidolgozása meglehetősen nagy feladat. A teljes beszélgetés itt olvasható