• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

      Ónodi-Szűcs: sok minden jobb, de a lakosság nem érzi

    • Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

      Több lombikbébi-eljárást finanszíroz majd az állam

    • Ónodi-Szűcs Zoltán néhány aktuális problémáról

      Ónodi-Szűcs Zoltán néhány aktuális problémáról

  • költségvetés
    • A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

      A jövő évi költségvetés gyógyszerészi szemmel

    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

  • EESZT
    • Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

      Jön az E-vény, lesz, aki kiadja az orvosságot?

    • Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

      Hétfőn road-show-ra indulnak az ÁEEK szakértői

    • EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

      EESZT-csatlakozás: tapasztalatok, típushibák

Hol tart az egészségügy magánosítása?

Lapszemle 2017.02.14 07:00 Forrás: kettősmérce.hu
Hol tart az egészségügy magánosítása?

Nem kétszintű rendszerre, hanem szolidaritásra és átláthatóságra van szükség.

Rohadó magyar kórházak, rossz és romló minőség, hosszú várakozási idők, általános elégedetlenség az egyik oldalon – pontosság, kényelem a másikon. Ki az, aki ma Magyarországon nem menekülne a magánegészségügybe? – tette fel a kérdést a jelenlegi rendszer következményeiről szóló elemzésében a kettősmérce blog.

Ha megnézzük a magyar egészségügyi kiadások szerkezetét, és ezt összehasonlítjuk más – környező, illetve EU-, OECD-országok adataival, akkor nem csak azt a sokszor emlegetett következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar közkiadások GDP-hez viszonyított aránya nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony. Hanem azt is, hogy eközben a magánkiadások aránya igen magas, az összes kiadás közel egyharmadát teszik ki. A 2009-es Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) illetve a Nemzeti Egészségszámlák adatai alapján a “lakosság közvetlen egészségügyi kiadásainak értéke valahol 460,5 Mrd Ft és 685,9 Mrd Ft közé esett 2009-ben. A tavalyi évben a magánszolgáltatók – tehát a szolgáltatásaikért kizárólag a betegtől/magánbiztosítótól ellentételezést kapó intézmények – betegforgalma 20-30%-kal nőtt - írták.

A közvetlen lakossági kiadások egyre nagyobb hányada kapcsolódik szolgáltatás-vásárláshoz. Tehát amit a legutóbbi időkig hagyományosan a közfinanszírozott rendszer nyújtott, az is egyre inkább a magánfelelősség része lesz, és most már messze nem csak a legtehetősebbek számára.

A legtehetősebb rétegek elvárásai között nem csak az szerepel, hogy a közellátásban nem megfelelően kapható szolgáltatást megvásárolhassa magának időben és jó minőségben, hanem olyan ellátásokhoz is hozzá akar jutni, amelyek közfinanszírozott módon egyáltalán nem is érhetők el (pl. speciális laborvizsgálatok).

A magánszolgáltatói piac tehát sokrétű igényekkel találja magát szemben, mostanáig mégsem fejlődött odáig, hogy teljes körű szolgáltatási palettát nyújtson. A fekvőbeteg-ellátás jelenleg szinte teljesen hiányzik a magánellátási körből, de csak idő (a piac fejlődésének) kérdése, hogy ez is megjelenjen..

A jelenlegi trendek egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy Magyarországon egy kiegészítő (supplementary), pontosabban parallel jellegű magánszolgáltatói-magánbiztosítói piac alakuljon ki, tehát az állami rendszer mellett jelenik meg egy ugyanolyan típusú szolgáltatásokat nyújtó, magasabb színvonalú ’magán rendszer’ – és ez egy szolidaritáson alapuló egészségügyben elfogadhatatlan.

Sokkal inkább megfelelő megoldást nyújthat erre a teljes problémakörre a közfinanszírozott szolgáltatási csomag körülhatárolása – szakmai és finanszírozási protokollok stb. révén, a népegészségügyi adatok alapján prioritások felállítása, és annak kimondása, hogy kinek mikor mi jut – de akkor ez jusson anyagi helyzettől függetlenül. Ezen – tehát a közfinanszírozott biztosítási csomagon felül pedig esetleg kiegészítő jelleggel lehet szerepe a magánszolgáltatásnak/biztosításnak, tehát olyan ellátásoknál, amelyek a közfinanszírozott csomagba nem tartoznak bele. A teljes gondolatmenet itt

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink