Irracionális vagy szükségszerű a gyógyszerspórolás? | Weborvos

A hazai gyógyszerközkiadások további csökkentése immáron nem indokolt, és csak súlyos kockázatok árán lehetséges.

A jóléti elosztó rendszerekben változásokra van szükség a hatékonyság javítása érdekében. Örömteli tehát, hogy a kormányzat eltökéltnek tűnik a cselekvésre, s az is világos, hogy jelen pillanatban kényszerpályán mozog, mert az országot a tőkepiacok finanszírozzák, s ezek minden korábbinál határozottabban várják el a reformokat – írja cikkében Molnár Márk Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatásvezetője.

Kérdés azonban, hogy a kormányzat megfelelően azonosította-e a területeket, amelyekhez valóban érdemes hozzányúlni, s megtalálta-e a szükséges eszközöket. Félő, hogy erre a kérdésre a gyógyszerkassza esetében a válasz nem: a megfogalmazott 120 milliárd forintos megtakarítási cél meghaladja a realitásokat, és negatív tovagyűrűző hatással fenyeget.

Az egészségügyi szakemberek - és talán a kormánypárt egészségpolitikusai - számára is egyértelmű, hogy ennyi felesleges forrás nincs a gyógyszertámogatásban, a gazdaságpolitika azonban kitart a mellett, hogy a kassza harmada szükségtelen költés. Teszi ezt annak ellenére, hogy a gyógyszerellátás szereplőitől érkező visszajelzésekből világossá vált: az első kormányzati bejelentések alapjául szolgáló érvrendszer tévedéseket tartalmaz; csupán a közkiadásokat célszerű figyelembe venni a nemzetközi összevetéseknél, és számolni kell a gyógyszergyártók befizetéseivel, illetve a patikában értékesített kórházi gyógyszerekkel.

Nincs olyan nemzetközi összehasonlítás vagy referenciapont, amely alapján az egészségügy jelenlegi struktúrájába font gyógyszerellátás túl drága lenne a 2007-ben végrehajtott racionalizálást követően, melynek során a közel 400 milliárdos éves kifizetés nettó 290 milliárd alá csökkent. A hazai gyógyszerközkiadások további csökkentése immáron nem indokolt, és a teljes egészségügyi rendszer átalakítása nélkül csak súlyos kockázatok árán lehetséges. Minden ilyen kísérlet oly mértékű többletkiadást okozhat középtávon (sokszor már rövid távon is), amely meghaladja a kimutatható megtakarításokat. Józan célkijelöléssel, kompromisszumkészséggel és hosszú távú tervezéssel értékes változásokat lehetne végrehajtani a területen, így azonban súlyos problémát jelentenek a számításba nem vett potenciális következmények.

A tervezett beavatkozás ugyanis nagy valószínűséggel érinteni fogja a gyógyszerellátás szereplőit, köztük a megkímélni kívánt betegeket is, akik elkerülhetetlenül többet fizetnek majd a gyógyszereikért, illetve kevesebb terméket kapnak meg támogatással. Másfelől ellehetetlenítheti a gyógyító munkát végző - képzési és anyagi téren a gyógyszercégekre utalt - orvosokat, okozhatja a gyártók és nagykereskedők által hitelezett, adománygyógyszerekből gazdálkodó intézmények gyógyszerellátásának lebénulását, megkárosíthatja az elmúlt évek folyamatainak következtében pénzügyileg kivéreztetett patikákat és nagykereskedőket, a jelentős gazdasági értéket előállító hazai gyártókat, az innovatív és generikus termékek importőreit, illetve az ágazatban dolgozó több tízezer munkavállalót.

Nehéz előre látni a tervezett forráskivonás hatásait, és utólag sem lesz könnyű értékelni. Annyi bizonyos, hogy a 120 milliárdos megtakarítás előre nem tervezhető mellékhatásai jelentősek lesznek. Becslések szerint a gyógyszeripar évi 100-120 milliárd forinttal járul hozzá az egészségügy működéséhez, részben állami feladatokat végezve. Ha ez az összeg - mely közelít a tervbe vett megtakarítás mértékéhez - eltűnik az ágazatból, annak beláthatatlan következményei lehetnek.