Kásler Miklós értelmét látja az EMMI-nek

Jó az, hogy az Emmi egyben marad? Mi lesz az orvoselvándorlással és a budapesti kórházfejlesztésekkel? Mi lesz az oktatáspolitika lényege, mire számíthatnak a pedagógusok? Mi az új ciklus kultúrpolitikai alapvetése? És hogyan értette a tízparancsolat és az egészség összefüggéseit? Ezekről is faggattuk Kásler Miklós onkológus orvosprofesszort, az Emberi Erőforrások Minisztériumának új vezetőjét, aki azt is kifejtette: szerinte a liberalizmus elérte a korlátait. Nagyinterjút készített a miniszterrel a Mandiner. 

- Vannak, akik szerint az Emmit újra el kellene osztani a hagyományos nagy területekre, az egészségügyre, oktatásra, kultúrára, és így tovább. Ön változtatna az Emmi jelenlegi szerkezetén, vagy ez a szuperminisztérium jól van úgy, ahogy most van?

- Én nem nevezném szuperminisztériumnak. Elfogadom és helyesnek tartom, hogy minden, ami az emberrel kapcsolatos, ami az emberi élet minőségét, a családot, az oktatást, nevelést, az emberek egészségügyi állapotát és a különböző képzéseket érinti, az egy tárcán belül maradjon. Ha visszanézünk a magyar kormányzati struktúrákra, azt tapasztaljuk, hogy voltak időszakok, amikor nagyon kevés miniszter alkotta a kormányt. Emlékszem olyan minisztériumra, amikor az egészségügy egyetlen egység volt a belügyminisztériumon belül. Itt  arról van szó, hogy az egyes részterületeket a megfelelő embereknek kell vezetniük. Lényegesnek tartom, hogy az emberközpontú, a családközpontú, a nemzetközpontú, tehát az értékközpontú tevékenységeknek a harmonizációja megtörténjen. Ennek a minisztériumnak én ebben látom az értelmét.

- Ha nem is hívjuk szuperminisztériumnak, azt azért kijelenthetjük, hogy ez egy jó nagy szervezet. Hogyan fut neki egy ekkora minisztérium irányításának? A szintén orvos elődje, Réthelyi Miklós két évig bírta. 

- Én az értékalapú tevékenységeket fogom összehangolni az élet legkülönbözőbb területeiről. Én erre vállalkoztam, erre kaptam felkérést. Az eddigi tapasztalataim, a képességeim, az információim és a munkatársaim segítségével ezt fogom végigvinni. 

- Az egészségügy kapcsán lehetetlen lenne végig venni az összes fontos kérdést, de azért beszéljünk a legégetőbb problémákról. Az egyik ilyen az orvos- és ápoló-elvándorlás. Mit tervez tenni ezen a területen? 

- Ezt egy rendkívül komplex, összetett jelenségnek gondolom. Rögtön hozzátenném, hogy az elvándorlás üteme az elmúlt években jelentősen csökkent.  

- Úgy gondolja, ez azért van, mert olyan mértékben javult volna a pénzügyi helyzetük Magyarországon? 

- Egy orvos elvándorlása nem kizárólag pénzügyi kérdés, a körülmények változtak. Egy orvos elvándorlásának nagyon sok összetevője van. Ilyen a viszonyulása a betegeihez, a viszonyulása a magyar társadalomhoz, a hazájához. Hogyan érzi magát, mennyire becsülik őt meg? Mennyire van lehetősége arra, hogy valóra váltsa a saját tudományos, orvosi elképzeléseit? Ezt a kérdéskört több irányból kellene megközelíteni, de értelemszerűen hozzá tartozik az anyagi háttér is. Fontos, hogy azok, akik itthon maradnak, orvoshoz méltó életvitelt tudjanak folytatni. Egy orvosnak is szüksége van a kikapcsolódásra, az olvasásra, az önképzésre és továbbképzésre. Ugyanez igaz a nővérekre is, az egészségügyi szakdolgozókra, az ő képzésükre is. Náluk talán a szociális problémák jelentősebbek, de az ő esetükben is sok körülmény változott, változtak például a bérek is. Mindenesetre úgy gondolom, rajtuk sokat segítene, ha a szociális helyzetükön lehetne javítani.

A teljes interjú a Mandineren.