Megfogták, aztán elengedték a kezüket

Az Alapellátás-fejlesztési modellprogram 2012 és 2017 között futott Északkelet-Magyarországon. A projektbe 16 település 24 háziorvosi praxisát, 29 védőnőjét és 36 védőnői körzetét vonták be, így állt össze négy úgynevezett praxisközösséggé.

Ennek az újszerű együttműködésnek köszönhetően háziorvosok, házi gyermekorvosok, valamint dietetikusok, gyógytornászok, egészségpszichológusok, népegészségügyi szakemberek, nővérek és védőnők dolgoztak azért, hogy megfelelő egészségügyi ellátáshoz jusson az érintett, több szempontból is hátrányos helyzetű térségben élő 32 ezer felnőtt és tízezer gyermek.

A modellprogram olyan sikeres volt, hogy sokáig úgy volt, nemcsak folytatják, de az egész országra kiterjesztik, hiszen nemcsak az ellátáshoz való hozzáférést javította és segített rávenni a cigányokat is arra, hogy maguk is tegyenek a saját egészségükért, de a szakemberek együttműködése nem utolsósorban az elmaradott régiókban tapasztalható háziorvos- és védőnő­hiányt is ellensúlyozni tudta.

– Ez volt Magyarország egyik legjobb programja a hátrányos helyzetű településeken. Előtte például a hencidai romák között voltak olyan ötvenéves emberek, akik még soha nem jártak orvosnál, nagyon sokan azt sem tudták, mi is az a reggeli, azt ették, ami megmaradt az előző napról, fogalmuk sem volt, hogyan kell evőeszközzel enni - mondta Balogh Miklós az Országos Roma Önkormányzat helyi vezetője a Magyar Nemzet riportjában.

De ahogyan megszokták, hogy érdeklődnek irántuk, foglalkoznak velük, egyre többen érdeklődtek a lehetőségek iránt, sokaknál el tudták végezni a szűréseket, az állapotfelméréseket, és ezzel kimutatni olyan betegségeket, amikről nem is tudtak. Sok szív-, máj- és tüdőbeteget szűrtek ki az orvosok, volt, akinél rákot találtak – meséli Balogh Miklós.

Megtanították nekik, hogyan kell tisztálkodni, fogat mosni, kaptak ehhez eszközöket. – Sokan, akik gyerekkoruk óta dohányoztak, lemondtak a cigiről. Felnőtt emberek, akik addig nem láttak még közelről fogkefét, fogkrémet, most elkezdték azokat használni. Aztán a program egyszer csak véget ért, és Hencidán nyolcszáz cigány érzi most úgy, hogy cserben hagyták őket – teszi hozzá lemondóan.