Zabigyerekből varázsolta egy csodává a Vadaskertet

Gádoros Júlia három évtizeddel ezelőtt alapította meg a Vadaskert Gyermek- és ifjúságpszichiátriai Kórházat, amely azóta több mint 62 ezer gyermeket látott el. Az alapítóval, aki ma is gyermekeként tekint a Vadaskertre, többek között az intézmény létrejöttének körülményeiről és a gyermekpszichiátria hazai sorsáról beszélgetett a 24.hu, valamint arról, hogyan sikerülhetett mindez úgy, hogy rajta kívül senki nem akarta igazán.

- "A pszichiátria a legkomplikáltabb szervvel, az aggyal foglalkozik. Mindig érdekelt, mi van a gyerekekkel, mik az előzményei a felnőtt kórképeknek. Mindenki mondogatta, hogy baj van az ifjúsággal, fejleszteni kellene a gyermekpszichiátriát, de csak szándék volt, megvalósítás nem. Senki nem akarta igazán, én voltam egyedül megszállott".

A Vadaskert története tehát egészen a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Júlia első tapasztalatait a gyermekpszichiátria körülményeiről és a benne rejlő lehetőségekből az újpesti kórházban szerezte, ahol a gyermekpszichiátriai osztályon dolgozott, majd osztályvezető főorvosként fogalmazta meg először a Vadaskert gondolatát, ennek a helynek köszönhetően indult el az úton, ami egy gyermekpszichiátriai intézmény létrehozásához vezetett.

1993 februárjában kezdődhetett a beköltözés. Azzal kapcsolatban, miként tudta mindezt ilyen rövid idő alatt létrehozni, könyvében azt írja: „az elszántságom, valamint a családom és a munkatársaim támogatásán túl – visszagondolva –, azt hiszem, ehhez a rendszerváltás évei is kellettek”.

A megnyitó ugyanezen év májusában volt. „Sajnos az alkalomról csak egy meghívó másolatát és 200 pogácsáról szóló megrendelést találtam, így nem tudom felidézni, kik voltak a meghívottak”, írta erről az eseményről a könyvben. Az első beteg egy vadaskerti iskolás volt, ő kapta az 1. központi betegadminisztrációs (KBA) számot, ami folyamatosan jelzi az új betegeket. Ez a szám azóta több mint 62 ezernél jár. Továbbiak a teljes cikkben