• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Megújul az országos pulmonológiai intézet

      Megújul az országos pulmonológiai intézet

    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

Életúnt

Orvos válaszol 2013.06.16 12:12 Szerző: Fodor Mónika pszichológus

Tisztelt Doktor Úr!

26 éves nő vagyok. Igazság szerint sosem szerettem élni, még ha ez megdöbbentően is hangzik. Általános iskolától kezdve az érettségiig folyamatosan bántottak az osztálytársaim. Főleg lelkileg, de előfordult, hogy testileg is. A bántalmazók maguk is beteg személyiségek voltak,...

... hiszen egyiküket verték otthon, a másik túlsúlyos volt, stb. Általában vezérszemélyiségek voltak ,így nem mert nekik senki ellent mondani. Aki barátkozott velem, azt is bántották. Nekem annyi volt a bűnöm, hogy túl zárkózott és bátortalan voltam és ezt rögtön ki is szúrták. A magamfajtákon könnyű levezetni a feszültséget, ami őket éri. Hosszú éveken át szabályosan megaláztak, volt hogy az egész iskola előtt.
Ennek köszönhetően egy önbizalomhiányos, önállótlan, sérült személyiségű ember lettem, akinek semmi sem sikerül. Nincs munkám, nincs párkapcsolatom. A szüleim tartanak el, mert én nem tudom magam. Olyan szinten utálok már élni, hogy többször is megfordult a fejemben az öngyilkosság. Sőt, már több variációm is van annak módjára. Bevallom, hogy örültem annak, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy rákos vagyok és csalódottan vettem tudomásul, hogy mégsem.
Engem is megdöbbent, hogy hogyan lehetnek valakinek ilyen gondolatai, de már egyre kevésbé tudok harcolni ellenük. Kihez tudnék fordulni segítségért mielőtt meggondolatlanságot követek el?


VÁLASZ


A gyermekkorban tartósan elszenvedett pszichés és/vagy fizikai bántalmazás súlyos önértékelési problémákat okozhat. A traumák feldolgozása nagyon nehéz feladat, amiben mindenképpen javaslom szakember bevonását. Terápiás keretek között jó esélye van a reális önkép, a pozitív gondolkodás kialakítására. Meg kell tanulnia önmagát elfogadni és szeretni. A környezet ugyanis az alapján ítél, amit mi mutatunk magunkról.

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink