• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

    • EBP: Fejlesztik a nagykátai rendelőintézetet

      EBP: Fejlesztik a nagykátai rendelőintézetet

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

ez valami bekattanás előjele

Orvos válaszol 2014.08.02 06:36

Az utóbbi időben többször előfordult velem, hogy éjszaka, vagy reggel ébredés után azt gondolom, hogy valaki - idegen - is van a lakásban, ott is alszik, és ez nekem nagyon kellemetlen, rosszul érzem magam miatt...

... és különféle dolgokat csinálok, pl. kitakarítom a kádat, hogy ha bemegy a fürdőszobába, akkor ne legyen koszos stb. Aztán rájövök, hogy rajtam és a családomon - férj, gyerekek - nincs is itt más. Sokszor valahol mélyen tudom, hogy nem igaz, de az érzés bennem van. Van úgy, hogy azt gondolom, hogy az édesanyám - aki már nem él - fekszik az ágyban mellettem a férjem helyett, és azon gondolkodom, hogy a férjem hol alhat. Félek, hogy ez valami bekattanás előjele. Nem tudom, hogy hogyan szabadulhatnék meg ettől, nem tudom semmilyen előzményhez kötni ezt a helyzetet.
Válaszát köszönöm.


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Köszönöm átgondolt, szabad, nyitott gondolatokkal teli levelét és az alapvető bizalmát.
Enélkül én képtelen lennék segíteni.

Nehéz eldönteni, hogy mi a Realitás. A külsőt jóval könnyebb, de a belső valóság csupán szubjektív tapasztalat.
Egészen biztos, hogy nincs elmebetegsége.
De a tisztánlátás ez ember előtt álló legnehezebb feladat. " talán emlékszik szt.Pál, gyakran ismétlődő mondatára: " ma még csak foltról foltra....de egyszer színről színre látunk. A fekete-fehér látásmód, ami kizárólag a nyugati civilizációban alakul ki; egyszerűen nem szinkronizálható az agynak látásmódjával.
Érdemes elolvasni, amit az első űrhajós fogalmazott meg.
Életemben először láttam, érzékeltem a sötétséget, ami teljesen más, mint, amit erről a földön hiszünk.
A nyugati civilizáció alapvetően racionális és ez fantasztikus technológiai csodákat képes létrehozni.
De óriási árral. 
Materializálódik a világ, a finom energiák - lélek, szellem - egyszerűen nem érvényesülhetnek, márpedig az élet, elsősorban legmagasabban szinten fejlődött ember létezéséhez egységre, a test-érzelem ( szív) a tudat egysége szükséges. Az egyensúlyi állapot torzulása sajnos egyre komolyabb veszély, a nyugati ember raciomális, a keleti inkább intuitiv, de mindkettő csödöt mondott.
A harmadik évezred kihívása nagyon komoly. Túlélünk, vagy elpusztitjuk önmagunkat.
Ne haragudjon a " bölcselkedésért" de a számomra a legjobban feltűnik, az, hogy mennyire fontosak a társadalmi elvárások és mennyire beszűkült a saját mozgási tere.
Ebből csak a legkülnbözöbb formában megjelenő " elmeszülemények" jöhetnek létre.
A modern pszichofarmakológia - ha jó kezekben van - nagyon gyorsan képes megszüntetni a tüneteket, de ez csupán sikeres tüneti kezelés.
Ha ez életet, az egyéniségét, szabadságát, kreativitását szeretné megvalósítani, ehhez nem terápiára, hanem mentalitás változtatásra van szükség. Nézzen az ujjlenyomatára. Nincs két egyforma. Azaz nincs két egyforma egyéniség.
De vigyázzon, rengetegen visszaélnek a megnövekedett spirituális igényünkkel. Ez nem ezoteria, mágia, varázslat.
Az ember vallásos igényének egyéni megvalósulása. JHa müködik az egyik, hagyja úgy. ha nem müködik, akkor próbálkozzon az újjal.
Keveset tudok Önről, de a problémái sok mindenről árulkodnak.
Az élet rövid, boldogságban, harmóniában, békében, szerető közösségekben szeretnénk létezni, a kérdés csupán az, hogy teszünk-e érte valamit - boldogtalanul, nem érezve hogy önmagunk lehetünk.


együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink