Nem vagyok jó anya!

... 2 szer haza költöztem a szüleimhez.Először az akkor 1 éves lányommal mert a férjemnek nem vagyok jó mert nem bízik meg bennem akár milyen apróságról is van szó, mindent le ellenőriz ,nem hisz nekem pedig nincs rá oka! Próbáltam a lányom miatt szeretni az apját de nem nagyon tudom! Másodjára újra kezdtük nem volt sok változás sőt az évek alatt mindig ugyan azok a problémák jöttek elő! Volt egy időszak mikor nagyon kedves törődő volt a férjem úgy döntöttünk hogy legyen 1 testvére a lányomnak, de nem kellett volna! Most 5 éves a lányom a fiam meg másfél! Mióta meg született a fiam a lányom elviselhetetlen nem fogad szót az apját kihasználja mert mindent meg enged neki! Már olyan szinten vagyok nála hogy nem érdekel mit csinál nem foglalkozom vele nem játszom vele sőt egyenesen meg utáltam ezek miatt meg nem teszi azt amire kérem, nem fogad szót! Én túl szigorú vagyok de az apa mindig mindent már csak azért is meg enged! Nem szeretem a férjemet és a együtt lét is 4 éve nem jó csak magának akar örömet okozni! Ki használ amikor olyan kedve van mert vissza él azzal hogy szeretetre vágyom! Mindig bennem keresi a bünbakot engem hibáztat még akkor is ha nem vagyok ott vele! Szerencsétlennek titulál teljes mértékben azt érzem mert érezteti velem! Mondja hogy szeret de nem tudom el hinni! Persze akkor teszi mikor szeretne valamit tőlem! A gyerekek sírását sem tudom el viselni meg hogy állandóan pakolni kell utánuk.
Szinte mondhatni mindig egyedül vagyunk mert van rá példa hogy 1 hétre is el megy dolgozni a férjem! De amikor itthon van pár napot vagy esténként haza jön a munkából üvölt velünk kis semmiségekért. Ha nem lennének a gyerekek itt hagynám! Lehet hogy ha csak a lányom lenne itt hagynám. Ugyanakkor féltem őket nagyon és nem bírnám ki nélkülük. Vagy mégis? A fiam még kicsi és még szopik bár már le fogom szoktatni róla mert kellemetlen. Ő értem él nagyon szeret, gondolom a lányom is szeret meg mondja de én meg nem érzem már hogy annyira szeretném mint 3 éves koráig szerettem nagyon!! Nem bírom ezt az életet szorongok állandóan gyomoridegem van kiabálok csúnyán beszélek velük a lányom sokszor van büntiben de ez sem segít! Legszívesebben kilépnék ebből az életből de nem tehetem meg csak szenvedek! Ezt az érzést átveszik érzik a gyerekek hogy nem vagyok boldog! Lehet hogy jobb lenne nekik egy másika anya aki türelmes és játszik velük törődik velük úgy ahogy kell! Lehet hogy nekem 1 gyerek sem kellett volna? Mit tegyek! Nyomasztó érzés ez az egész hogy nem elég hogy nem azzal az emberrel élek aki törődik velem meg becsül el fogad olyannak amilyen vagyok, még akkor a gyerekek is a nyakamon vannak teher ként nincs aki segítsen velük. Nincsenek barátaim 5 éve és ez is nagyon rossz! Nem tudom mit léphetnék ezek után de ezen jó lenne sürgősen változtatni mert ez senkinek sem jó! Elnézést kérek az össze- visszaságért! Nincs kinek el mondhatnám az érzéseimet! Előre is köszönöm válaszát!


VÁLASZ


Kedves Asszonyom!

Szomorú soraiból arra merek következtetni, hogy kilátástalannak érzi a helyzetét.
A legtöbb hasonló problémán lehet segíteni, de ehhez óriási türelemre és komoly kitartásra, tettekre lenne szüksége, szükségük. Ez azonban már ebben a helyzetben egyedül nem megy, külső szakember segítségét kellene igénybe venniük.
Ha elég bátornak érzik magukat, helyzetük megkönnyítésére érdemes lenne részt venniük közösen egy olyan konfliktuskezelési „eljáráson", ahol végre tisztázni tudják, hogyan vezethetett az út idáig. A mediáció a kapcsolatokban rejlő ezer és ezer ok feltárására, a konfliktus forrásának tisztán látására és annak orvoslására adhat segítséget. A folyamat közben képessé válnak arra, hogy mediátor segítségével későbbiekben már önállóan tudják kezelni konfliktusaikat.

Üdvözlettel:
Spielbergerné Natonek Gabriella
mediátor
www.kibekitem.hu