• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Megújul az országos pulmonológiai intézet

      Megújul az országos pulmonológiai intézet

    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

Nem értem

Orvos válaszol 2014.09.04 08:20

Tisztelt Hölgyem/Uram!


Véleményét, szeretném kérdezni néhány dologgal kapcsolatban.
Pánik szindrómám van és Refluxal is kezelnek. Azt szeretném kérdezni,hogy mekkora az esélyem,hogy a pánikból 100%-osan ki gyógyulok? Miért van az,hogy ha fáradt vagyok,akkor ...

... enyhe émelygésem van, bizonytalanság érzése a fejemben? Soha semmi szervi bajt nem láttak a fejemben. 31 éves vagyok és sokat foglalkoztat az a gondolat,hogy ilyen fiatalon gyógyszereket szedek és eszembe jut,hogy e
ttől még élhetek sokáig? Egyszerűen ezen rágom magam. Nem túlzottan de sokszor eszembe jut. Nem tudom teljesen feldolgozni,hogy 31-évesen rendszeres gyógyszerszedő vagyok, nagyon bosszant,némikor elkeserít. A pszichiáterem mindig nyugtat,hogy semmi baj. De keveset beszélgetek vele és nem tudok teljesen megszabadulni ettől a gondolattól. Van egy ideálom arról,hogy milyennek kell lennie egy korombeli férfinak. Betegségektől és gyógyszertől mentesnek. EZ okozza a fentebb említett problémámat.
Ön szerint mi tévő legyek,hogy ne foglalkoztassanak ilyen gondolatok?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!


VÁLASZ


Tisztelt 31 éves férfi!

Elnézését kérem, hogy ennyire késik a válaszom, most jöttem ki a kórházból, szerencsére teljesen jól érzem magam.
Köszönöm a levelét és az őszinteségét. Örülnék ha mindenki ilyen egyszerüen, érthetően lenne képes megfogalmazni a problémáit.
Én nem hiszek a "pánik betegségben", annál is inkább, mert tisztán látom, hogy társadalmunkban elképesztő mértékben eluralkodik a félelem, a bizonytalanság, a gyülölet érzése. Egy Nobel dijas genetikus - Franciaországban - úgy fogalmazott, hogy civilizációnkban a domináns érzések egy " hideg, merev és közönyös" társadalmi hangulatban fogalmazhatók meg.
Sokkal többet kellene foglalkozni az okokkal, sajnos nem az okokkal, hanem a következményekkel foglalkozunk és valószínüleg ez az oka annak, hogy " betegség" cimkével látjuk el az érzéseinket és nem az okokat, hanem ezek következményeit próbáljuk orvosolni.
Talán érdekli, hogy az orvosi terápia nagyfokú fejlődése ellenére az európai unió tagországaiban az elmult húsz év alatt 20%-al emelkedett a pánik " betegség" a depresszió és más, alapvetően érzelmi problémáktól szenvedő polgárok száma.
Véleményem szerint nem a gombamódra szaporodó és különböző koncepciókon alapuló terápiák felé kellene haladni, hanem sokkal mélyebb szinten kellene elgondolkodni azon, ogy mi is történik a világban, miért szenvednek egyre többet az emberek.
Pedig bolygónk, ami az Univerzumban egészen egyedülálló lehetőségekkel rendelkezik az élet lehetősége mindent biztosít arra, hogy az emberi élet sokkal boldogabb legyen,az ember - rendkivűli evolúciós potenciáljával lehetővé tenné, hogy sokkal szabadabb, szeretőképesebb és az evolucióban a Teremtővel partneri szerepet töltsön be.
Dehát a változás, a mély önismeret, a növekvő tudatosságú egyéniségek egyre nagyobb számú megjelenése tünik a legnehezebbnek. Sokkal egyszerűbb visszamenekülni az évezredes evolúciós múlt jól megszokott és a biztonság érzését keltő szokásaiba, amik bizonyára teljesen jogosak voltak az emberiség korábbi korszakaiban.
Az egész civilizáció talán az eddigi legnehezebb kihíváshoz érkezett, 6 milliárd ( és ez a szám gyorsan hatványozódik) ember, ha nem képes a változásra, az alkalmazkodásra sajnos közel áll ahhoz, hogy lgobalizáció helyett, globális katasztrófába sodorja önmagát és csodálatos világunkat.
Tudomásul kellene venni, hogy a harmadik évezred egyre többet követel tőlünk, mentalitás változást, a mélyen materiálózodott világba visszahozni a bennünk lévő spirituális- transzcendens igényeket, új kultúrát teremtve.
Talán bonyolult, amit írok, pedig nagyon egyszerű.
Végre tudomásul kellene venni, hogy mi is az Univerzumhoz tartozunk, az univerzum törvényei ránk is egyformán érvényesek, képességeink nem jogosítanak fel sem a természet feletti uralom megszerzésére, sem arra az egoizmusra, ami a hatalmat, gazdagságot, az információk birtoklását tartja a legfontosabb morális értékeknek.
Ebből csak egy " virtuális valóság" egy " gépszerűen működő ember", a képmutatás extrém erősödése származhat, pedig az ember az élet része a maga rendkívüli kreativitásával, spontaneitásával, szeretőképességével.
Nyilván mindez azért tükröződik a kollektiv tudatalattinkban és a kollektív tudatfeletti vágyaink elfojtásában.
Ezért nem csodálkozom azon, ogy tömegesen pánikolunk, elszomorodunk és a hibát, vagy okot csak mindíg Másokban keressünk.
És most még meg sem említettem az egyéni élet problémáit, az emberi kapcsolatok tömeges széthullását, a minket tápláló és erősítő kis emberi közösségek hiányát.
Természetesen egyetértek azzal, hogy a szorongásos tüneteket elsősorban csillapítani kell, ilyen szempontból jogos a terápia, a megzavart elmét müködöképessé tevő orvosi terápia, a gyógyszerek átmeneti szedése.
De ez nem mehet az élet végtelenségéig, a müködöképes elme már képes használni azokat a módszereket ( methodológiákat) amik képessé teszik kreativitása és spirituális igényei, a család a közösség újra épitésére.
Magam részéről nem látok más megoldást.
Remélem részben sikerült megválaszolnom a kérdéseit és nagyon érdekelne az Ön elképzelése, megoldása.
Tegye meg, hogy megírja nekem.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink