• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Megújul az országos pulmonológiai intézet

      Megújul az országos pulmonológiai intézet

    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

Szivárvány

Orvos válaszol 2014.09.04 08:37

Tisztelt Főorvos Úr!
Évekkel ezelőtt már sokat segített skizofréniára vonatkozó válaszával, most hozzá kapcsolódóan, de mégis más témában fordulok Önhöz. Röviden az előzmények (valószínűleg összefügg a két dolog). Férjem diagnózisa paranoid skizofrénia, ...

... betegségét nem élte túl kapcsolatunk. Most közös gyermekünkkel (25) éves, kapcsolatosan kérdeznék Öntől. A napokban vallotta be Nekem, nehezen, hogy apjához hasonlóan neki is betegsége van, mégpedig szerencsejáték függő, éreztem már egy ideje,hogy valami nincs rendben, de nem tudtam az okot, nem vettem észre a szerencsejáték függőséget (gépezés) A fiam elmondása alapján szégyellte előlem (tudta, hogy édesapja miatt mennyi nehézségem van anyagi téren), majd elmondta, hogy segítséget kért agy öntámogató névtelen csoportban, jelenleg 198 napja tiszta, nem játszott. Ezt én természetesen nem tudhatom, hogy igaz-e, de idősebb fiam, aki tudott a dologról, azt mondja, hogy igaz. Mindezek ellenére örülök, hogy elmondta, mert így tudok neki segíteni, támogatni őt.
A férjem után már sok lenne még egy ilyen "csapást" elfogadni. A kérdésem az, hogy örökölhette-e apjától a játékszenvedélyt, elég-e a névtelen csoport segítsége, ki lehet-e ebből "gyógyulni" vagy élete végéig elkíséri ez a függőség?
Előre is köszönöm válaszát! Tisztelettel egy aggódó édesanya.


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Elnézést a késői válaszért, de kórházban voltam, emiatt nem volt lehetőségem válaszolni.
Örülök, hogy annak idején segítséget tudtam nyújtani férje shizophreniás betegségével kapcsolatban.
Sajnos egyre erősebb a meggyőződésem, hogy a pszichiátriai kérdéseket illetően a kultúránk nem képes egy helyes, a valóságnak megfelelő, a jelenleginél sokkal árnyaltabb, (én " szivárványszínűnek" látom a problémát) helyes egyensúlyi állapoton nyugvó megoldást találni.
A társadalmi folyamatok, amik pl. hazánkban igen komoly zavart,a lakosságban eluralkodó tömeges félelmet, bizonytalanságérzést , egyfajta apátiát, a jövő bejósolhatatlanságát okoznak nem tesznek jót egy mindenki számára elfogadható álláspont kialakítására.
Ez nemcsak nálunk van így, de szinte az egész nyugati civilizációra jellemzők, ráadásul egy nagyon komoly válsághelyzetben, amikor a tét már nagyon komoly, kérdés, hogy mennyire leszünk képesek a globalizálódó világ kihívásainak megfelelni.
Szilárd véleményem, hogy megbomlott egy korábban kialakítható egyensúlyi allapot, aminek sajnos mindig igen súlyos negatív következményei jelentkeznek.
Hangsúlyozzuk a változás szükségességét, a korábbi mentalitás megváltoztatásának szükségességét, de a valóságban a helyzet inkább romlik.
A félelem, a kiszolgáltatottság érzése, a bizonytalan jövőkép nem tesznek jót egy radikális, az embrek tulnyomó többségének nagyon is szükséges változás létrejöttére, egy új " paradigma" kialakítására.
Félünk komolyan kritizálni a társadalmi jelenségeket, a nyugati ember nagyon egoista, a hatalmat, a gazdagságot, a fogyasztást érteknek tartó túl racionális, kettős gondolkodáson ( ami képmutatást, az érzelmi igények elfojtását okozza) nyugvó menatlitásán alapszik.
A mély önismeret igénye ( ami pedig most lenne igazán fontos) náttérbe szorult, az emberek genetikailag is rögzült és elfojtott érzelmi poblémái kézik a mentális frjlődés komoly akadályát.
Sajn-lom, hogy csupán ltalánosságkról írtam, higyje el mélyen megértem a gondjait, de az aggódás nem vezet sokra. Az aggódás értető, de egyben jele a kapcsolat zavarának.
Ha hitelesebb, biztonságosabb kapcsolatokban élnénk, jóval kevesebb lenne az aggódás.
A fia játékszenvedélyének még a hagyományos pszichhiátriai szemlélet szerint sincs köze. A játékszenvedély eífajta pótcselekvés a nyugati civilizáciőban legális, gondoljon Las Vegas-ra Monte Carlóra. Ho huzódik a határ.? Valószínüleg a kontroll mértéke szablya meg és a játékos szociális helyzete.
Ha a mélyebb pszichológiai mechnanizmusról szeretne tudni, javaslo, hogy olvassa el Dosztojevszkij, a "Játékos" című remekmüvét.
Telitalálat. A kérdés csupán az ,hogy a XIX században még kivételes jelenség miért vált a századunkban tömegproblémává.
Higyjen a gyerekének. A bizalom létfontosságú és nem lehet visszavonni.
Ön bizonyára nagyon jószándékú és emberi vágyakkal teli anya.
De nem ehet mindenért maga a felelős.
Ami az önsegítő csoportokat ileti ezt nemcsak a fiának, hanem Önnek is ajánlom. Nem azért, mert beteg,hanem hogy fejődni tudjon, jobban megértse a történteket és legyen egy közösség, ahol Önt is elfogadják, megértik és nemcsak a bűntudata fokozódik.
Nagyon szeretném, ha az emberiség képes lenne a mentalitása megváltoztatására, magára a változásra.
De ez nagyon nehéz - más lehetőség viszont nincs. Döntsön úgy, hogy a túlélők táborát erősíti és tegyen meg ezért mindent.
Ha valami nem világos vagy félreérthető, kérem írjon, Önnek mindíg szívesen válaszolok.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink