• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: az igazságosság felé tart az egészségügy

      Ónodi-Szűcs: az igazságosság felé tart az egészségügy

    • Útmutatókat várnak egy kemény év után

      Útmutatókat várnak egy kemény év után

    • Szükség van az alapellátás átrendezésére

      Szükség van az alapellátás átrendezésére

  • kanyaró
    • Fel lehet számolni a kanyarót Romániában

      Fel lehet számolni a kanyarót Romániában

    • Kanyaró: újabb áldozat Romániában

      Kanyaró: újabb áldozat Romániában

    • Németországban is egyre jobban terjed a kanyaró

      Németországban is egyre jobban terjed a kanyaró

  • bérrendezés
    • Egyre több pénz üti a markunkat

      Egyre több pénz üti a markunkat

    • Folytatódik a béremelés és az adócsökkentés

      Folytatódik a béremelés és az adócsökkentés

    • Emelkednek a bérek, de nagyok a különbségek

      Emelkednek a bérek, de nagyok a különbségek

Az élődonoros veseátültetésről

Szervátültetés 2012.09.16 09:52

2010-től mind a négy hazai vese transzplantációs központban végeznek élődonoros átültetést.

A beültetendő szerv alapvetően két forrásból származhat: élő és agyhalott donoroktól. Bár az előbbi (családtagoktól, rokonoktól vagy ismerősöktől, esetleg idegentől kapott vese beültetése) orvosszakmai szempontból optimálisabb, még jóval ritkábbnak számít, ám bíztató hír, hogy 2010-től mind a négy hazai vese transzplantációs központban végeznek élődonoros átültetést. Míg az élődonoros transzplantációnál a vese túlélési aránya az első évben 95%, az átlagos túlélési idő pedig 15-20 év, addig a halott donorból származó vese átültetésénél a túlélési arány 90% az átlagos túlélési idő 8-9 év. Az élődonoros átültetés során a korai vesefunkció jobb, a várakozási idő lerövidül, a műtét jobban tervezhető, a terápia jobban kézben tartható. Ennek is köszönhető, hogy az Egyesült Államokban több mint 50% az élődonoros transzplantációk aránya.

A gyakorlatban a vese és a máj átültetése során jöhet számításba az élő donor. A többi szerv, szervszegment, lebeny (vékonybél, pancreas, tüdő) élő donorból történő átültetésének gyakorlati jelentősége elhanyagolható, nagy, külföldi centrumokban is ritkaságnak számit.

Az élő donorokból történő veseátültetések száma világszerte növekszik. Ennek oka, hogy a halottakból származó vesék száma korlátozott, ami részben szervezési feltételekre, részben az adott ország törvényeire, vallására vezethetők vissza. Azokban az országokban, ahol jól működik a cadaver program (Spanyolország, Belgium, Ausztria) gyakorlatilag nincs élő donorból származó átültetés.

Hazánkban is megfigyelhető, hogy amikor a cadaver vesék száma nő, csökken a jelentkező élő donorok száma. Ennek ellenére Magyarországon az európai országokhoz viszonyítva is sokáig alacsony volt az élődonoros átültetések száma, 5% alatt marad. Ismert, hogy az élődonoros átültetések korai és késői eredményei jobbak, mint cadaver vese esetében. Indokoltnak látszott erőfeszítéseket tenni az élő donorok számának növelése érdekében. Ez sikerrel járt az elmúlt években. Az elmúlt három év egyikében sem történt annyi szervátültetés Magyarországon, mint 2010-ben, ezen belül is különösen dinamikusan nőtt az élődonoros veseátültetések száma, a Semmelweis Egyetemen 2010-ben megduplázódott, tízről húsz százalékra nőtt az előző évhez képest, ezzel az egyetem valamivel meg is haladta az európai átlagot, amely tizennyolc százalék.

A veseátültetés a leggyakoribb az élődonoros transzplantációk között, emellett évente hét-tíz, pár hónapos csecsemő kap májat, általában a szüleitől – ezeket a műtéteket Németországban végzik.

Az élődonoros veseátültetés mellett szóló szakmai érvek között tehát az első helyen kell megemlíteni a csaknem minden országban tapasztalható donorhiányt. Nem vitás, hogy a sikeres veseátültetés mind a túlélés, mind a rehabilitáció mind pedig az életminőség tekintetében bármelyik vesepótló kezelés eredményeinél jobbak. Ennek oka többrétű. Részben a jó immunológiai egyezés miatt a kilökődési reakciók gyakorisága és súlyossága lényegesen alacsonyabb, mint cadaver vesék esetében.

A műtét tervezhető, ezért mind a donor, mind a recipiens „ideális" egészségi állapotban kerül műtétre. A vese eltávolításának és beültetésének műtéte azonos időben történik, ezért az ischaemiás idő, amíg a vese keringés nélküli állapotban van, jelentősen, percekre vagy néhány órára rövidül.

Az átültetett vese nem károsodik az agyhalál állapotához vezető sérülés, betegség következtében, hiszen a keringés-labilitás, az esetleges oxigénhiány, a kihűlés, az alkalmazott gyógyszerek nem kívánatos vesekárosító hatása ugyancsak rontja a vese tartós túlélését.

Élő donor esetében a várakozási idő, vagyis a hemodialízis programban eltöltött idő jelentősen csökkenthető, annyira, hogy alkalmasint már a dialízis kezelés megkezdése előtt – ha a transzplantáció indikált –  elvégezhető a műtét. Ezt nevezik preemptív veseátültetésnek, mely esetében az eredmények tovább javultak. Nem hanyagolható el az sem, hogy az élő donor kivizsgálása során olyan betegségei derülhetnek ki, amelyek az adományozást meghiúsítják ugyan, de ez a potenciális donor érdekét, egészségét szolgálja.

Az is az élődonoros transzplantáció mellett szól, hogy a donor a veseeltávolítást követően is szorosabb ellenőrzés alatt áll (rendszerint) ezért a későbbiekben fellépő egyéb betegségeit is korábban diagnosztizálják és kezelik. A donorok tartós túlélése, életminősége hasonló, a késői károsodás csak jelentéktelen mértékben (1-2 század százalékkal) magasabb az azonos életkorú, nemű és körülmények között élő normál lakossághoz képest.

A kilökődési reakció élő donorok esetében ritkább és enyhébb lefolyású, ezért az immunszuppresszió is kevésbé agresszív. Így a gyógyszerek mellékhatásai (fertőzések, daganatok stb.) is enyhébbek, kezelésük hatásosabb és gazdaságosabb, vagyis olcsóbb.

Meg szokták említeni a donor pozitív pszichés reakcióját, mint az élő donáció mellett szóló érvet. A felmérések azt mutatják, hogy a donorok jelentős száma örömmel élt a lehetőséggel, büszke volt cselekedetére, a donor és recipiens között igen szoros és tartós érzelmi kötöttség alakult ki, erősebb, mint ami a műtét előtt volt.

Egy valóságos esettörténet az érintettek szemszögéből

Tovább az összeállításhoz

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink