• Ónodi-Szűcs
    • A labda az államtitkárnál volt

      A labda az államtitkárnál volt

    • Nem kell adót fizetni a praxis eladása után

      Nem kell adót fizetni a praxis eladása után

    • Tető alatt az uniós egészségügyi fejlesztések kétharmada

      Tető alatt az uniós egészségügyi fejlesztések kétharmada

  • költségvetés
    • Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

      Fókusz: népegészségügy, alapellátás és betegbiztonság

    • Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

      Ónodi-Szűcs: csökken a lemaradásunk

    • Százmilliót vonnának el a kórházaktól

      Százmilliót vonnának el a kórházaktól

  • bérrendezés
    • KSH: kétszámjegyű növekedés az átlagkeresetben

      KSH: kétszámjegyű növekedés az átlagkeresetben

    • Jelentősen nőttek az egészségügyi fizetések

      Jelentősen nőttek az egészségügyi fizetések

    • Ápolói fizetések - a régióban sereghajtók vagyunk

      Ápolói fizetések - a régióban sereghajtók vagyunk

Veseátültetés előtt, alatt, után

Szervátültetés 2012.09.16 10:44

Mindig számolnunk kell a donor szerv kilökődésének a kockázatával.

A vese transzplantáció sikeressége nagymértékben nőtt az első transzplantációk óta, az immunszuppresszív (kilökődést gátló) kezelés és a sebészi módszerek folyamatos javulásának köszönhetően, szinte valamennyi transzplantált beteg arra számíthat, hogy hosszú évekig jól működő veséje lesz, és újra aktív életet élhet.

A transzplantáció három lényeges szakaszra bontható: a műtét előtti tennivalók, maga a beavatkozás és az operáció utáni (kórházi és otthoni, némely mozzanatban élethosszig tartó teendők) képezik a folyamatot. A kivizsgált beteg (neve és adatai) - amennyiben minden orvosi feltételnek megfelel, és beleegyezik – műtéti várólistára kerül. A várakozás időtartama általában két - két és fél év, de ez nagymértékben változó, attól függően, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő donor szerv. A donor szervek elosztásakor a várakozási idő, az életkor, a kísérőbetegségek mellett a legfontosabb szempont a donor és a recipiens szövettípusának összeférhetősége.

A transzplantációra várakozó betegnek állandóan elérhetőnek kell lennie azért, hogy a transzplantációt végző központ azonnal kapcsolatot tudjon vele teremteni, amint rendelkezésre áll a beültetendő vese. Érdemes előre összepakolnia bőröndjét, hogy ne vesztegessen időt a csomagolással, amennyiben indulnia kell a kórházba. Az operáció utáni fertőzésforrások kiiktatás érdekében pl. ellenőriztetni és kezeltetni kell a rossz fogakat.

Teendők a műtéti riadókor
A veseátültetés műtéti technikájának legnagyobb részét több mint ötven éve dolgozták ki. A sebészi beavatkozás általában néhány órát vesz igénybe. A beteg saját veséit a helyükön hagyják, és az új vesét a hasüreg alsó részének bal, vagy jobb oldalára ültetik. A veséket ellátó ereket ezt követően csatlakoztatják a lábat ellátó erekhez, a húgyvezetéket pedig saját húgyvezetékéhez, vagy a húgyhólyaghoz. A sebész általában szükségesnek láthatja, hogy egy kis dréncsövet helyezzen be a beültetett vese mellé. A műtét elején hólyagkatétert is behelyeznek, a vizeletmennyiség pontos méréséhez, valamint a vizelet ürülésének biztosítása érdekében. A hólyagkatéterét a műtét után a műtét típusától függően néhány napon belül eltávolítják. (A műtét után a kórházban)

Élet otthon a műtét után
Minden transzplantáció során számolnunk kell a donor szerv kilökődésének a kockázatával. Ennek csökkentése érdekében a recipiens élete végéig gyógyszeres kezelés alatt áll a szervezete védekező mechanizmusának legyengítése érdekében. Ez azonban testét sokkal sebezhetőbbé teszi némely egyéb betegséggel szemben. Vese transzplantáció után létfontosságú, hogy a beteg részt vegyen a rendszeres orvosi ellenőrző vizsgálatokon, szedje a kapott gyógyszereket, betartsa az életmódi szabályokat és együttműködjön a kezelőorvosával.

Az új vese megőrzése, a kilökődését gátló immunszuppresszív terápia miatt a transzplantált betegek esetében fokozottabb a fertőzésveszély, ezért ezt a veszélyt az életmód elemeivel is csökkenteni, hárítani kell. A veseátültetés utáni élet is több szakaszra bontható, hiszen az első hónapok még szoros kontroll és a későbbieknél szorosabb öngondozás mellett telnek. A műtéti seb kezeléséből adódó, a kórházban elsajátított feladatokon túl számos szabályt kell betartani.

Figyelni kell egy esetleges fertőzés megjelenésére, illetve a szervkilökődés jeleire: a testhőmérséklet emelkedésére, a láz, hidegrázás vagy fájdalom jelentkezésére. Ha a testhőmérséklet egy alkalommal 38°C-nál magasabb, vagy egy teljes napon át 37,5°C-nál magasabb, azonnal fel kell keresni a kezelő orvost, vagy a transzplantációs részleget. Az orvos beleegyezése nélkül semmilyen gyógyszert nem szabad használni.

A transzplantált vese hosszú távú működésének egyik lényeges eleme, hogy a transzplantált beteg vérnyomása a normális határokon belül legyen, ezt mérni, s az ettől való eltérésről is tájékoztatni kell az orvost. A naponta termelt vizelet mennyisége érzékeny mutatója annak, hogy az új vese megfelelően működik-e. A napi vizeletürítés mérésén kívül a testsúlyt is mérni kell naponta (legjobb reggel, reggelizés előtt). Ha a vizelet mennyisége csökken, vagy reggeli testsúlya napi 1 kg-nál többel növekszik, azonnal fel kell venni a kapcsolatot a transzplantációs központ orvosával, vagy a kezelőorvossal. A sebészeti beavatkozás után közvetlenül kis mennyiségű vér gyakran előfordulhat a vizeletben. Ha azonban több nap elteltével is ezt tapasztaljuk, csíp a vizelet, vagy a betegnek vizelési nehézségei vannak, illetve a vizeletnek kellemetlen szaga van, értesíteni kell az orvost.

Mint a beavatkozás előtt, úgy utána is fontos a (félévenkénti) fogászati ellenőrzés a fertőzések, a fogszuvasodás megelőzésére. Azonban, a műtétet követő hat hónapon belül csak abban az esetben történhet beavatkozás, ha a betegnek súlyos fogászati problémája van. Függetlenül attól, hogy mennyi idővel korábban esett át vesetranszplantáción, a fogászati beavatkozás előtt, ha ez várhatóan vérzéssel jár — gyökérkezelés, foghúzás — 24 órával minden esetben meg kell kezdeni antibiotikum profilaxist (megelőző kezelést), mégpedig a transzplantációs központtal egyeztetett szerrel, és folytatni kell azt a beavatkozást követő 48 óráig.

Ugyancsak a fertőzésveszély csökkentése érdekében számos higiéniai teendője van a betegnek a műtéte után. A rendszeres mosakodás, a gyakori és alapos kézmosás mellett a kapott gyógyszerek (kortikoszteroidok, immunszuppresszív szerek) miatt bekövetkező bőrváltozások jelentkezése egy bizonyos pontig természetesnek tekinthető, azonban megoldásukban (a használandó kemikáliák és módszerek kiválasztásában) szakember tanácsát kell kérni. Mivel az immunrendszerük nem képes a bőrön átjutó ultraibolya sugarak által okozott károsodások kivédésére, a transzplantált betegekben nagyobb a bőrdaganatok kialakulásának a veszélye, fokozott napvédelemre, az anyajegyek időnkénti ellenőrzésére van szükségük.

Bár a veseátültetés után egy idővel nincs szükség nagyon szigorú diétára, néhány megszorítást figyelembe kell venni. Lehetséges, hogy a betegsége miatt, a műtét előtt a transzplantált személy sokat veszített a súlyából, ezért a megfelelő táplálkozás fontos részét képezi felépülésének. Ugyanakkor, majdnem minden kortikoszteroidot szedő beteg tapasztalja étvágya jelentős mértékű megnövekedését, ezért hosszú távon az elhízás a legtöbb transzplantált beteg számára fontos probléma. Lehet, hogy alacsony zsír, és cukor tartalmú diétát kell folytatni ahhoz, hogy a testsúlyt és vércukor szintet megfelelő kontroll alatt tartsa. Étrendje kiegészítéseként esetleg multivitamin készítményekre is szükség lehet, ám a megfelelő készítmény kiválasztását meg kell beszélni a kezelőorvossal! További részletek és teendők (http://trans.sote.hu/trans2.html)

Tovább az összeállításhoz

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink