• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

    • EBP: Fejlesztik a nagykátai rendelőintézetet

      EBP: Fejlesztik a nagykátai rendelőintézetet

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

Dialízis vagy transzplantáció?

Veseelégtelenség 2012.04.22 08:37 Forrás: Nemzeti Vese Program

Évek óta emelkedik az élődonoros veseátültetések száma.

Információhiány, a család rossz anyagi helyzete, makacs tévhitek és a kivizsgálás nehézkessége – leginkább ezek az okok játszanak szerepet, amikor a művesekezelésen lévő, a műtétre alkalmas betegek a szervátültetés ellen döntenek. Ennek hátterében sokféle szempont felvetődik, ám néhány tipikusnak mondható. Például az, ha a beteg a munkáját félti, attól tart tehát, hogy a műtéttel járó legalább féléves kiesés után már nem foglalkoztatják tovább. Inkább vállalja a heti többszöri kezelést, ehhez hangolja a teljes életét, ráadásul jól érzi magát, s nem gondolja sürgetőnek a döntést.

Márpedig minél tovább telik az idő, annál rosszabbak lesznek a műtét utáni esélyei is, hiszen – bár mára már a dialízis minősége rengeteget javult – a szervezet mégiscsak beteg, az érrendszer pedig folyamatosan és visszafordíthatatlanul károsodik. Ez a vélekedés is mutatja a társadalomban máig élő makacs, ám téves meggyőződést, amely szerint a transzplantáció a vesebeteg karrier utolsó állomása, a folyamat időben távoli része, akkor kell következnie, amikor a dialízis már nem elég.

Pedig az igazság nem ez: a vesepótló kezelés az esetek egy részénél csak átmeneti, áthidaló megoldás, és minél hamarabb, minél jobb állapotban lévőnél kerül sor az átültetésre, annál egészségesebb és hosszabb élet élhető az új szervvel. Így az volna az optimális, ha a veseelégtelenség felismerésének pillanatától az arra orvosi értelemben alkalmasak már a transzplantációra készülnének, hiszen az előkészületek és a donorhiány amúgy is lassítja a folyamatot.

A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért civil szervezet a Nemzeti Vese Program támogatásával együtt szervezi fórumsorozatát, amelyre azokat a vesebetegeket hívják családtagjaikkal, akik alkalmasak és képesek volnának a transzplantációra, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy a transzplantációban is jártas szakorvosoknak és új szervvel élő társaiknak is feltehessék az őket feszítő, nagyon is gyakorlati kérdéseket. A munka nem hiábavaló: évek óta emelkedik az élődonoros veseátültetések száma, s bár 2011-ben összességében kevesebb vesetranszplantációt végeztek, mint egy évvel korábban, de ezen belül öttel több élődonoros műtétet.

További tudnivalók

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink