• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: az igazságosság felé tart az egészségügy

      Ónodi-Szűcs: az igazságosság felé tart az egészségügy

    • Útmutatókat várnak egy kemény év után

      Útmutatókat várnak egy kemény év után

    • Szükség van az alapellátás átrendezésére

      Szükség van az alapellátás átrendezésére

  • kanyaró
    • Fel lehet számolni a kanyarót Romániában

      Fel lehet számolni a kanyarót Romániában

    • Kanyaró: újabb áldozat Romániában

      Kanyaró: újabb áldozat Romániában

    • Németországban is egyre jobban terjed a kanyaró

      Németországban is egyre jobban terjed a kanyaró

  • bérrendezés
    • Egyre több pénz üti a markunkat

      Egyre több pénz üti a markunkat

    • Folytatódik a béremelés és az adócsökkentés

      Folytatódik a béremelés és az adócsökkentés

    • Emelkednek a bérek, de nagyok a különbségek

      Emelkednek a bérek, de nagyok a különbségek

Művesekezelés - dialízis

Veseelégtelenség 2012.04.22 08:16 Forrás: Nemzeti Vese Program

Az ötödik stádiumban a betegek vesepótló kezelésre szorulnak

Amikor a vesék már nem képesek megfelelően ellátni a feladatukat, nem tudják kiválasztani az elfogyasztott folyadékot, a szervezetben keletkező vizet és az anyagcsere folyamatok során keletkezett mérgező anyagokat (kreatinin, karbamid), veseelégtelenségről beszélünk. A veseelégtelenségnek 5 stádiumát különböztetjük meg, a veseműködés romlásának megfelelően. Az ötödik stádium az, ahol a betegek vesepótló kezelésre szorulnak. A romló veseműködés miatt a vesék az értékes fehérjéket nem tudják visszaszívni, a vizeletben fehérje jelenik meg, kialakulhat a szervezet „vizesedése" (ödéma), magas vérnyomás és a szervezet mérgezettségi állapota.

A vér méreganyag-tartalmának jelentősebb emelkedését az orvosok urémiának nevezik. Az előrehaladott veseelégtelenség kezelése során az orvos mindenekelőtt elhárítja az urémia életre veszélyes tüneteit, de a hosszú távú cél az, hogy a beteg visszanyerje egészségét, és mindennapjai visszazökkenjenek a normális kerékvágásba.

A legjobb és legtökéletesebb vesepótló kezelési eljárás a veseátültetés, arra azonban nem minden vesebeteg alkalmas és (donorszerv híján) még a várólistán lévők sem jutnak el a műtőig. Ezért a krónikus vesebetegségek legtöbbször – legalábbis átmenetileg – úgynevezett „művese" kezelést tesznek szükségessé. Ezt az eljárást „dialízisnek" nevezzük.

Nem csak a vesebetegség miatt gondozottak száma nő, hanem az átlagéletkoruk is emelkedik: a művesekezelésben részesülő betegek 58%-a 60 éven, 35%-a pedig 70 éven felüli. Ugyanakkor a betegek 50%-a még mindig gondozás nélkül, a veseelégtelenség felismerésétől számolt egy hónapon belül, vagy akár sürgősséggel kerül dialízisre, mert a betegek maguk sem tudták, hogy az évek óta fennálló, szerteágazó panaszaik mögött, vagy éppen nem jól kézben tartott betegségeik következtében a veséjük elégtelenül működik. Ezeknek a betegeknek nagyobb a halálozási aránya, mint azoké, akik gondozást követően kerültek dialízisre.

Többféle hatékony dialízis kezelés ismert. A tényleges „művese" tulajdonképpen nem más, mint egy szűrő (membrán vagy kapilláris), amely a hemodialízisnek nevezett eljárás során megtisztítja a beteg vérét a felesleges folyadéktól és mérgező anyagoktól. A hashártya (peritoneum), illetve a has belső borítása szintén képes természetes szűrőként viselkedni, az ezen alapuló eljárást peritoneális dialízisnek nevezzük. Mind a hemodialízisnek, mind a peritoneális dialízisnek több formája van, a legalkalmasabb módszert a beteg szükségleteinek megfelelően, a beteggel való megbeszélés során választják ki.

A hemodialízis lényege, menete
A hemodialízis a testen kívül zajló eljárás, amelynek során a beteg vére a dialízis készülék csőrendszerébe kerül és így áramlik át egy szűrőn (a dializátoron, kapillárison), ahonnan a megtisztított vér visszatér a testen belüli keringésbe. Az átlagos dializátor egy olyan mesterséges szűrő, melyben kb. 10.000 mikroszkopikus dializáló rostcsőszál, kapilláris található. Ezekben áramlik a vér, míg a szálak között ellentétes irányba a dializáló folyadék halad. Azt a folyamatot, amikor a molekulák elindulnak egyik folyadékból a másik felé, diffúziónak nevezzük. A meghatározott molekula méretet meg nem haladó toxinok (mérgező molekulák) elhagyják a véráramot a membránok falának pórusain keresztül. Innen egy öblítő oldat segítségével eltávolítják őket. Az életfontosságú anyagok és a vérsejtek a véráramban maradnak, mivel ezek már nem jutnak át a pórusokon.

A szervezetben felhalmozódott víz szintén ezeken a pórusokon keresztül távozik. Az egész folyamat biztonságos, melyet a vérpumpával és monitor rendszerrel felszerelt dialízis készülék irányít. A kezelés hosszát, mértékét, az eltávolítandó folyadék mennyiségét a gép az orvos által előre beállított érték szerint automatikusan végzi. A készülékkel gyógyszerek vagy más anyagok is adagolhatók.

A hemodialízis végzéséhez olyan lehetőség szükséges, amely viszonylag nagy véráramlási sebességet tud biztosítani a művesegép számára a kezelés hatékonysága érdekében. A karjainkon levő visszerek erre nem alkalmasak. Sürgős esetben a nyaki nagyvénába dializáló kanül (műanyag cső) behelyezése szükséges. Az ideális helyzet az, ha a betegnél még a gondozás során megtörténik a csuklótájon az a kis érműtét, melynek során egy érösszeköttetést készítenek egy visszér (véna) és egy verőér (artéria) közé annak érdekében, hogy a vénában nagyobb nyomás és gyorsabb áramlás jöjjön létre, a véna fala pedig megerősödjön. Ezt az összeköttetést „söntnek, fisztulának" nevezik. A véna kellő kitágulása, megerősödése 4-6 hetet, néha többet vesz igénybe.

Maga a dialízis kezelés speciális dialízis központokban vagy otthoni körülmények között végezhető. Mi történik a dialízis állomáson?

A peritoneális dialízis lényege, menete
A belső hasfalat és a belső szerveket borító hashártya hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hemodialízis során használt mesterséges filter: a pórusai bizonyos részecskéket átengednek, míg másokat visszatartanak. A peritoneális dialízis során ezt a természetes szűrőt használják filterként. Egyértelműbb tünet, ha bőrpigmentálódás jelentkezik, tehát festékes foltok figyelhetőek meg, illetve véraláfutások alakulnak ki.

A tisztító folyadékot (dializáló oldat) egy, a hasfalon keresztül a hasüreg legmélyebb pontjára, a kismedencébe, a húgyhólyag mögötti területre helyezett katéteren keresztül juttatják a szervezetbe. A mérgező anyagok a hajszálvékony vérereken keresztül jutnak a hashártyához és onnan a pórusokon áthatolva, a tisztító folyadékba. A dializáló oldatban levő glukóz (szőlőcukor) hatására fellépő ozmózis a felhalmozódott vizet is eltávolítja a szervezetből. A használt dializáló oldat a katéteren keresztül távozik a hasüregből a toxinokkal és a felesleges vízzel együtt. A dializáló oldatot naponta többször kell cserélni a hasüregben.

A peritoneális dialízis is végezhető dialízis központban és otthoni környezetben egyaránt. Videók az otthoni peritoneális dialízisről

További tudnivalók

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink