• Ónodi-Szűcs
    • Kancellária nem lesz, de centralizáció igen

      Kancellária nem lesz, de centralizáció igen

    • Ónodi-Szűcs: a kórházak működtetése lesz olcsóbb

      Ónodi-Szűcs: a kórházak működtetése lesz olcsóbb

    • Még mindig az államtitkárság élén állok

      Még mindig az államtitkárság élén állok

  • influenza
    • Mire érdemes figyelni influenzajárvány idején?

      Mire érdemes figyelni influenzajárvány idején?

    • Sokáig a nyakunkon marad az influenza

      Sokáig a nyakunkon marad az influenza

    • Már országossá vált az influenzajárvány

      Már országossá vált az influenzajárvány

  • bérrendezés
    • Kancellária nem lesz, de centralizáció igen

      Kancellária nem lesz, de centralizáció igen

    • Továbbra is a bértáblák összecsúszásáról tárgyalnak

      Továbbra is a bértáblák összecsúszásáról tárgyalnak

    • Éger: nagyobb emelés kellene, hogy beérjük a V4-eket

      Éger: nagyobb emelés kellene, hogy beérjük a V4-eket

Veseátültetés - vesetranszplantáció

Veseelégtelenség 2012.04.22 08:26 Forrás: Nemzeti Vese Program

Veselégtelenség esetén a veseátültetés az optimális megoldás.

Ha a vese már nem működik megfelelően, következnek a különböző vesepótló kezelések, melyek képesek eltávolítani a salakanyagokat a szervezetből, és így lehetővé teszik az életben maradást. A dialízis azonban nem végzi el a vese több más életfontosságú feladatát, pl. a vörösvértestképzést. E szempontból a vesetranszplantáció az optimális megoldás.

A veseátültetés jelenleg alkalmazott technikáját a francia René Küss dolgozta ki. A vesét a hasüregen kívül, a medenceárokba ültetik, azaz nem „cserélik". Ez lehetőséget ad ahhoz, hogy a vese erei és valamelyik medencei nagy ér között készítsék el az összeköttetést, majd a húgyutak folytonosságát állítják helyre.

A beültetendő szerv alapvetően két forrásból származhat: élő és agyhalott donoroktól. Az előbbi (családtagoktól, rokonoktól vagy ismerősöktől, esetleg közeli barátoktól kapott vese beültetése) orvosszakmai szempontból a legmegfelelőbb, hiszen az átültetett szerv a lehető legkevesebb időt tölti a szervezeten kívül, vérellátás nélkül. A Nemzeti Vese Programon belül is kiemelt jelentőséget kap a vesepótló kezelésben részesülők és családtagjaik tájékoztatása az élődonoros transzplantáció lehetőségéről.

A hatályos törvény alapján hazánkban az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve él, vagyis mindenkinek lehetősége van még élete során írásban megtiltani azt, hogy agyhalála esetén szervet, szövetet távolítsanak el holttestéből transzplantációs céllal. Ám ha valaki még életében (a jogszabályoknak megfelelő módon) nem tiltakozott, akkor halála esetén eltávolíthatók a szervei. A vesetranszplantáció jogi és etikai kérdései

Bár gyakran halljuk a médiából, hogy több átültetésre volna szükség, azonban nagyon fontos tudni, hogy sok beteg számára a transzplantáció nem valós alternatíva: itthon a jelenleg művese ellátásra szoruló betegeknek csak 16-18%-a alkalmas a transzplantációra vagy meri vállalni azt, így a többség fel sem kerül a várólistára. Számtalan szervi oka lehet annak, hogy a műtéttel nem akarják nagyobb kockázatnak kitenni a betegeket. A szívvel és tüdővel összefüggő krónikus betegségek jelentős része, a daganatos állapot, a 75 év feletti életkor jellemzően a transzplantáció kizáró oka, bár vannak kivételek.

A dializált betegek közül jelenleg már több mint nyolcszázan vannak transzplantációs várólistán. A donor szervek elosztásakor a várakozási idő, kor, kísérőbetegségek mellett a legfontosabb szempont a donor és a recipiens szövettípusának összeférhetősége.

A beültetett vesék egyéves túlélési aránya 90 százalék fölött van. A vesék elvesztését elsősorban valamilyen visszatérő alapbetegség okozhatja, vagy immunológiai gond, ám szerencsére ez utóbbi a korszerű gyógyszeres kezelésnek köszönhetően egyre ritkább manapság. Sorrend a várólistán

Nemzetközi adatok szerint az agyhalottból származó vesék ötven százaléka működik tizenhárom év múlva, míg az élődonoros vesék fele húsz év fölött is dolgozik. Ezt hívják számított félélet időnek a vesetranszplantációban. Egy-egy beültetetett vese akár negyven évig is bírja a „munkát". Ha „lejár az ideje" a transzplantált vesének, a beteg dialízisre kerülhet, illetve újra transzplantálhatóvá válik – az újbóli átültetés lehetősége különösen a fiatal transzplantáltak számára fontos. A veseátültetésről részletesen

További tudnivalók

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink