• Pollen
    • Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

      Nagyon fogynak az allergiagyógyszerek

    • Allergia: a megelőző kezelések csökkentik a tüneteket

      Allergia: a megelőző kezelések csökkentik a tüneteket

    • Mit érdemes tudni az első allergiavizsgálat előtt?

      Mit érdemes tudni az első allergiavizsgálat előtt?

  • utazás
    • Kockázatos az utazás az oltások nélkül

      Kockázatos az utazás az oltások nélkül

    • Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

      Utazást tervez? Erre mindenképpen gondoljon!

    • Európában is egyedülálló a debreceni utazásorvostan kurzus

      Európában is egyedülálló a debreceni utazásorvostan kurzus

  • napártalom
    • Nagyon erős UV-sugárzásra figyelmeztetnek

      Nagyon erős UV-sugárzásra figyelmeztetnek

    • Az UV-sugárzásra figyelmeztet a meteorológiai szolgálat

      Az UV-sugárzásra figyelmeztet a meteorológiai szolgálat

    • Gyulladást okozhat a parfüm és arcszesz a napozóknak

      Gyulladást okozhat a parfüm és arcszesz a napozóknak

Limfóma – a rejtőzködő betegség

Címoldal Forrás: Weborvos Szerző:

Eleinte semmilyen panaszt nem okoz, de kezdettől láz, fogyás vagy egyéb tünetek kísérhetik.

A limfóma a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos megbetegedés. A nyiroksejtek, más néven limfociták rosszindulatú átalakulásának következtében a nyirokcsomók, a lép, de más szervek megnagyobbodásához, megbetegedéséhez vezet. Eleinte semmilyen panaszt nem okoz, de kezdettől láz, fogyás vagy egyéb tünetek kísérhetik.


A limfómának két csoportja van.
Egyik fajtája a Hodgkin-kór, amely ritka betegség; minden életkorban előfordul, fiatal felnőttek és idősebbek közt gyakoribb, középkorúaknál ritkább. (Ennek a betegségnek az első leírása egy Hodgkin nevű orvostól származik 1832-ből, aki 7 beteg kórtörténetét írta le.) A megbetegedésnek jellemző szövettani képe van és különbözik a limfómák másik fajtájától, a non-Hodgkin limfómától, melynek több mint 30 típusát ismerjük.

A non-Hodgkin limfóma tehát nem egységes megbetegedés, számos eltérő klinikai viselkedésű betegség gyűjtőneve. Ritkasága ellenére az 5-6. leggyakoribb rosszindulatú daganat. Bármely életkorban előfordulhat, de idős emberekben minden típusa gyakoribb. Az átlagéletkor a diagnózis idején 65 év. A férfiak körében valamivel gyakoribb, mint a nőknél. Kiváltó oka a legtöbb esetben kideríthetetlen. Vannak ugyan kockázati tényezői, így bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a HIV), de szervátültetés után és bizonyos gyógyszerek alkalmazását követően is gyakoribbak, ám ezek csak az esetek töredékében felelősek a betegségért.

Fontos tudnunk, hogy a non-Hodgkin limfóma nem a beteg hibájából fejlődik ki! Nem örökletes betegség, az érintettek hozzátartozói sincsenek nagyobb limfóma-veszélynek kitéve, mint bármely más ember.

Legjellemzőbb tünete a nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása, mely a nyakon, a hónaljakban vagy a lágyék területén, de legtöbbször testtájékon is jelentkezik. Ha valaki nagyobb csomót észlel a szervezetében, nem kell mindjárt limfómára gondolni, hiszen a különféle fertőzések következtében is sokkal gyakrabban duzzadnak meg a nyirokcsomók, mint limfóma miatt. Ha a duzzanat nyilvánvaló és nyilvánvaló helyi ok nélkül nagyobb, két hét után is makacsul tartja magát, vagy még nagyobb lesz, akkor is ha fájdalmatlan(!) feltétlenül orvoshoz kell fordulni!


Tartós, vagy visszatérő „megmagyarázhatatlan" láz, az olyan erős éjszakai izzadás, melytől átázhat a hálóruha és az ágynemű, az akaratlan és jelentős fogyás, fáradékonyság és étvágytalanság, ritkábban az egész testfelületre kiterjedő, kínzó viszketés lehetnek a beteg panaszai. A nem nyirokcsomókból, hanem más helyről kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokat okoz: a gyomorban vagy a belekben kifejlődő limfóma például hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat, mellűri limfóma köhögést, nehéz légzést okozhat.


A non-Hodgkin limfóma kezelés nélkül lassan, vagy gyorsan növekszik. Előbbi, az indolens non-Hodgkin limfóma lassan halad előre. Kezdetben nem okoz tüneteket, és jó ideig rejtve maradhat. Sok esetben felfedezésük a véletlenen múlik, pl. vérvizsgálat, vagy mellkasi röntgen mutat valami kórosat, amit tovább vizsgálva derül ki, hogy a betegnek limfómája van. Sokan a diagnózis megállapítása után hónapokig, vagy akár évekig nem igényelnek kezelést. Amikor pedig szükségessé válik a terápia, az összezsugorítja, sőt, akár el is tüntetheti a daganatot - tünetmentességet eredményezve.

A limfómának ennél a vállfajánál a betegek ugyan a kemoterápiás kezelésekre jól reagálnak, de hosszabb-rövidebb időn belül (általában 1-3 év) betegségük kiújul, és további kezelés válik szükségessé. Átlagos túlélésük szövettani altípustól függően eltérő, néhány évtől akár 10-20 év is lehet.


Az agresszív non-Hodgkin limfóma gyorsan halad előre. Az indolens változathoz képest gyakrabban és korán okoz tüneteket, rendszerint azonnal kezelni kell. E betegek megfelelő kezelés nélkül gyorsan, akár 1-2 hónapon belül is kritikus állapotba kerülhetnek. Az ‘agresszív’ szó félelmetesen hangzik, de ezek a limfómák igen jól reagálnak a kezelésre és nagyobb valószínűséggel gyógyíthatók meg, mint az indolens nem Hodgkin limfómák. Agresszív non-Hodgkin limfómában az esetek 40-75%-ában érhető el teljes gyógyulás. Akik nem gyógyulnak meg, sok esetben tünetmentessé válnak.


A limfómák a legsikeresebben gyógyítható rosszindulatú betegségek. A gyógyulás sikere érdekében azonban nagyon fontos, hogy a betegek minél előbb eljussanak az ország valamelyik haematológiai centrumába!

A betegnek ismernie kell a kezelés lehetőségeit, eredményességét és mellékhatásait. Világosan kell látni, hogy mellékhatás mentes kezelés nincs, és sokszor a legeredményesebb kezelés is átmeneti kellemetlenségek sorával jár.
A tünetmentes betegek egy részét nem kell kezelni, de kontrollálni igen.


Másokat és más betegségeket kemoterápiával, immunterápiával, sugár kezeléssel, vagy őssejt átültetéssel gyógyítanak.
A legújabb kezelési lehetőség, amely új mérföldkövet jelentett a limfóma kezelésében és melyet hazánkban is alkalmaznak, az immunterápiának az a formája, mely a daganatos nyiroksejtek ellen kifejlesztett ellenanyaggal, néha ehhez kapcsolt gyógyszerrel, vagy izotóppal a gazdaszervezet érdemi károsítása nélkül csak a limfóma sejteket pusztítja el. Az utóbbi 4-5 évben ez a jól tolerálható immunterápia a standard kezelés részévé vált.

Alkalmazásával a terápiás eredmények jelentős javulása észlelhető a mellékhatások fokozódása nélkül. Ez az agresszív limfómáknál a gyógyulási arány, a betegségmentes mintegy 20%-os emelkedést eredményezte. Az indolens limfómák esetében alkalmazásukkal ugyan teljes gyógyulás változatlanul nem érhető el, de hosszabbodnak a kezelés- és betegségmentes időszakok és a betegek várható túlélése akár több évvel is meghosszabbodhat.

Az immunoterápia lehet a kezdő kezelés része, alkalmazható a betegség kiújulásakor, de hatékony fenntartó kezelésként is. Így azoknál a betegeknél, akikben az elsődleges kezelés hatására a limfóma teljesen eltűnik, vagy lényegesen megkisebbedik, a fenntartó kezeléssel jelentősen, akár több mint 30 hónappal megnövelhető a betegségmentes időszak a célzott terápia nélküli megfigyeléshez képest.

A non-Hodgkin limfómában szenvedő betegek a legkorszerűbb kezelésekhez elsősorban az ország haematológiai centrumaiban juthatnak hozzá, ahová a háziorvos éppúgy beutalhatja őket, mint a belgyógyász, vagy az onkológus szakorvos. Az első lépést azonban a betegeknek többnyire magunknak kell megtenni: ha makacsul tartja magát egy nyirokcsomó duzzanat, vagy túl sokáig jelentkeznek a fentiekben említett panaszok, feltétlenül orvoshoz kell fordulni!