A cukorbetegek idegbántalmairól

Az idegbántalmak nemcsak a mindennapi életet keseríthetik meg, hanem a várható élettartamot is megrövidíti.

Néhány éve már tudjuk, hogy az idegbántalmak nemcsak a beteg mindennapi életét keseríthetik meg, - sőt súlyos esetben úgyszólván elviselhetetlenné tehetik -, hanem e szövődmény a várható élettartamukat is megrövidíti.

A panaszok az esetek többségében először a végtagokon jelentkeznek, főként az alsókon. Az idevezető idegpályák ugyanis a leghosszabbak, ezért károsodásuk kockázata is a legnagyobb. Általában harisnya, illetve kesztyűszerű elrendeződésben fellépő elváltozásokról, hangyamászásszerű érzésről, bizsergésről, zsibbadásról panaszkodnak eleinte a betegek, később sok esetben már a fájdalom is jelentkezik.

A fájdalom égő, zsibbadó, szúró vagy egyéb jellegű, sokszor tapintási ingerek váltják ki, amelyhez elég lehet például a takaró érintése. A fájdalomérzés járás közben nem fokozódik, néha még enyhül is. A végtag meleg tapintásúnak és vérbőnek tűnik. Ezek az ismérvek elkülönülnek az alsó végtag keringészavarai miatti panaszoktól, amelyekre inkább a hűvös tapintás és a járáskor érzett fájdalom a jellemző.

A neuropathia részjelenségeként jelentkező érzészavar érdekes kettősséget mutat. Egyrészt az előbbiekben felsorolt érzékeny, fájdalmas tünetekkel találkozunk, másrészt a tapintás-, a hő- és a fájdalomérzet károsodása következtében gyakran észre sem veszi a beteg a lábat érő kisebb-nagyobb sérüléseket, amelyeket például a cipőben levő kő vagy szög, esetleg maga a szűk cipő okoz. Veszélyes lehet a mezítláb járás, észrevétlenek maradhatnak az égési sérülések is. Fekélyek képződhetnek a talpon, ezek legtöbbször szintén fájdalommentesek.

E fekélyek melegágyai lehetnek a kórokozóknak, fertőzések keletkezésének, miközben a gyógyhajlam a cukorbetegség miatt amúgy is rossz. A folyamat tehát gyorsan a mélybe terjedhet és érintheti az izületeket, sőt a csontokat is.

Elszomorító adat: a cukorbetegek nem traumás eredetű alsóvégtag-amputációi nagyságrenddel gyakoribbak a más betegeken végzett hasonló beavatkozásoknál. Ez hazánkban évente közel 3000 végtagcsonkoló műtétet jelent. Holott a neuropathiás eredetű - súlyos formájukban a végtag üszkösödéséhez, majd elvesztéséhez vezető - folyamatok sok esetben megelőzhetők lehetnének.

A nagyobb izomcsoportok beidegzésének károsodása fáradtságot, izomgyengeséget okozhat; elsősorban a felkar- és combizomzatban. Az utóbbira utalhat, ha a beteg nem tud guggoló helyzetből segítség nélkül felállni. Az izom sorvadása súlyosabb esetben jelentős testsúlycsökkenéssel járhat. Károsodhat csupán egy-egy ideg működése is, ennek következménye például a comb külső oldalának zsibbadása, amelyet olykor égő fájdalom kísér. A lábfej feszítő izmait beidegző ideg sérülésének következménye a lábfej "lógása" lehet, emiatt a beteg minden lépéshez kénytelen magasabbra emelni a lábát, nehogy lábujjai beleakadjanak a talajba. Ilyen tünetet alkoholos idegbántalom is gyakran okoz.