A ''túlérzékeny'' bél - az Irritábilis Bél Szindróma

A lakosság mintegy 15-20 százalékát érinti az Irritábilis Bél Szindróma (IBS).

Régóta ismert, bár nehezen megfogható tény, hogy bizonyos betegségek megjelenése, betegségek kezdete összeköthető nehéz, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetekkel. A megoldást jelentheti a „betegségbe menekülés", mondjuk a hasfájás, mely alkalmas eszköz arra, hogy munkahelyi, családi, párkapcsolati, nem ritkán szexuális problémákat „megoldja", hiszen egy beteg ember, a betegség könnyen ébreszt részvétet, adhat olyan érzelmi segítséget, mely egyéb módon talán nem lenne elérhető. Sajnos a kérdés nem ilyen egyszerű, mert az irritábilis bélbetegség tüneteinek megjelenése és a stressz helyzet közötti kapcsolat a legtöbbször nem ismerhető fel. Sőt, minél súlyosabb a betegség, annál kevésbé. A tetszetős elmélet egyik legnagyobb hibája, hogy nem magyarázható, hogy a stressz szituáció milyen módon alakul hasi fájdalommá, székletürítési rendellenességgé, egy az életminőséget jelentősen befolyásoló betegséggé! Mert betegségről van szó, az előbb tárgyalt pszichés helyzet csak elindítója lehet egy olyan mechanizmusnak, melynek eredménye a hasi fájdalom, rossz közérzet, székürítési rendellenesség. A kórkép ilyenkor már önálló életet él, a kiváltó tényező a múlt homályába vész, és maradnak a kellemetlen tünetek.

Bár a betegség súlyosbodása nem okoz életveszélyt, kezelése lehetséges és szükséges, mivel a tünetek egyre gyakoribb jelentkezése, tartóssá válása ronthatja a páciens életminőségét (a szubjektív közérzetre, az életvitelre, fizikai és szellemi teljesítőképességre is kihathat stb.). Mivel sok IBS-es általában házilagos módszerek (pl.:hashajtók szedése, különféle gyógyteák fogyasztása) segítségével akar megszabadulni tüneteitől (tegyük hozzá, általában eredménytelenül), gyakorta már csak akkor kerül a szakrendelésre, amikor panaszai állandósultak. A gasztroenterológus az alapos kivizsgálást azért is tartja megkerülhetetlennek, mert az IBS tünetei, "elfedhetik" egyéb megbetegedések (pl. tejcukor érzékenység, bizonyos súlyos bélbetegségek, daganatok) tüneteit. A rendellenesség "azonosításában" fontos szerepük van a kórelőzményeknek, a fizikális-, illetve laborvizsgálatoknak, a hasi ultrahang-, illetve egyéb, műszeres vizsgálatoknak és a beteg pszichés állapotára vonatkozó orvosi "észrevételeknek". A betegség hatékony gyógyításában a gyógyszeres kezelés széles skálája áll rendelkezésre, de átütő sikert eddig egyik sem hozott. Igen fontos az életmódváltás, a táplálkozási szokások ésszerűsítése, a páciens együttműködésre való hajlandósága.

A gyomor-, bélrendszeri működés igen bonyolult idegi és hormonális szabályozás alatt áll. Az egyensúly fenntartásában kiemelt szerepe van a bélflórának, a bélbaktériumok és immunrendszer kapcsolatának, melynek változása visszahat a bélcsatorna mozgására, a bélfali izomzat működésére. Egyre több adat szól amellett, hogy a flóra karbantartása, a megbomlott egyensúly kiigazítása a szervezet működési egyensúlyának szempontjából meghatározó. Ez egyszerűen, például megfelelően kontrollált összetételű probiotikus készítménnyel is elérhető. Nem véletlen, hogy a funkcionális bélbetegségek legismertebb képviselője, az irritábilis bél szindróma, tág teret ad az alternatív kezelési technikák számára. A bélflóra manipulálására szolgáló módszerek azonban nem egyszer inkorrekt módon történnek, ezért a megfelelő szakember (gasztroenterológus: az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó szakorvos) felkeresése mindenképpen javasolt.

Az irritábilis bélbetegség az életkilátásokat tekintve enyhe betegség, viszont a megélt életminőség-romlás miatt a mindennapi életünket jelentősen befolyásolja.