Agy- és személyiségszabászat kés nélkül

A meditáció nem csak a lélekre, az agy szürkeállományának fizikai szerkezetére is hat.

Kis mintán, de igen érdekes kísérletet végeztek a massachusettsi General Hospitalban a meditáció neurológiai összefüggéseinek további felderítésére. A sokezer éves gyakorlat különböző típusairól eddig is tudták, hogy hozzátesz az ember kognitív minőségéhez – a Scientific American legutóbb például arról írt, hogy a kétfelé figyelés képességét is javítja – ezúttal viszont a vele összefüggő valós fiziológiai változásokra voltak kíváncsiak.

A „szabályozott módon való befelé figyelésre" ezúttal tizenhat résztvevőt kértek fel, akik nyolc héten át vettek részt a programban. Olyan típusú meditációt végeztettek velük, melynek során tárgyilagosságra törekedve („ítélettől mentesen") kellett figyelniük saját érzéseikre és érzékleteikre. Az ötvenhat meditációs gyakorlat egyenként harminc percig tartott.

Az alanyok agyáról tréning előtt és után diagnosztikai berendezésekkel felvételeket készítettek. Kiderült, hogy a hippocampusban a gyakorlatok hatására megnőtt a szürkeállomány sűrűsége. (Ez az agyterület fontos szerepet játszik az emlékezésben és a tanulásban.) Ugyancsak megállapították, hogy csökkent a sűrűség az amygdalában, amely viszont többek közt szorongásos- és stressz-reakcióinkért felelős.

Felfigyeltek egy régióra, amely semmiféle változást nem mutatott, ez az insula volt, a bejövő érzékszervi információkat feldolgozó, és az önmagunkról való tudásban illetékes egysége. A kórház kutatói feltételezik, hogy ennek befolyásolásához hosszabb távú meditációra lehet szükség. (Ha felismerésük helytálló, az insulát már csak ezért is érdemes kitenni a meditáció hatásainak, mert ott fészkelnek bizonyos függőségeink; insula-sérült betegek például erőfeszítés nélkül felhagytak a dohányzással.)

A Scientific American ugyancsak levon bizonyos tanulságokat, nevezetesen:
– Az emberi agy lényegesen plasztikusabb, mint a tudomány ezt akárcsak néhány évtizede is gondolta. (Ehhez azonnal érdemes hozzátenni, hogy e plaszticitást a pszichológia, ezen belül a pszichoterápia fedezte fel és használta ki elsőként, „szoftver-szinten".)
– Az, ahogyan érezzük magunkat, t.i., hogy nyugodtak vagyunk-e vagy szorongunk – kapcsolatba hozható agyunk kézzelfogható strukturális jellemzőivel.