Alvás mélyen és szárazon

A gyerekek nem növik ki a bepisilést, az éjszakai ágybavizelés betegség, amit kezelni kell.

Az International Children’s Continence Society (ICCS − Gyermekek vizelési problémáival foglalkozó nemzetközi szakmai szervezet) szerint az éjszakai ágybavizelés, azaz primer enuresis nocturna (Primary Nocturnal Enuresis, PNE) a gyermekeknél károsodott idegrendszeri, megértési funkciók zavarával és ébredési nehézséggel jár együtt. E zavarok azonban – megfelelő, időben elkezdett kezeléssel – megelőzhetők vagy gyógyíthatók. Éppen ezért aggasztó, hogy a szülők több mint fele a problémával nem foglalkozik abban a reményben, hogy az ágybavizelés majd magától elmúlik. Az igazság azonban az, hogy az éjszakai ágybavizelés betegség, melyet általában egyszerűen és véglegesen meg lehet gyógyítani.

Az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna) egy, az ötévesnél idősebb gyermekeket sújtó betegség. Jellemzője: az éjszakai vizeletürítés akarattalan, nem kíséri semmilyen központi idegrendszeri probléma. A világ számos országában előforduló betegségben Európában több mint ötmillió gyermek szenved. A fiú gyermekeknél gyakoribb az előfordulási aránya, mint lányoknál. Egy felmérés szerint a teljes hét éves korosztály 16%-a szenved ebben a betegségben − kezelés nélkül.

Téves elképzelés, hogy a gyermekek „kinövik" a bepisilést! Ezt erősítik meg a felnőtt korosztály körében végzett kutatási adatok is: Hong-Kong-i vizsgálatok szerint enuresisben a 40 évesnél fiatalabb felnőtt populáció 2,5%-a érintett, és 50%-uk hetente háromszor vagy többször bevizel.

Általános tapasztalat, hogy a szülők sok esetben − az általában gyermekkorban jelentkező − tüneteket rosszul értelmezik annak ellenére, hogy krónikus, elhúzódó betegségről van szó. Gyakran nem ismerik fel, és/vagy nem értik meg e betegség ismérveit: a szülői társadalom majdnem fele tudomást sem vesz a betegség létezéséről, vagy egészen addig vár a cselekvéssel, míg a gyermek legalább hetente három éjszaka bepisil, sőt 80%-uk tévesen: a stressznek, félelemnek tulajdonítja a bevizelést.

Egy kilenc éven keresztül folyó Hong-Kong-i kutatásban, amelyben 246 gyermek vett részt, megvizsgálták a fenti problémát. A gyermekeket két csoportba sorolták: bepisilők (enuretikusok) és nem bepisilők (nem enuretikusok). A csoportok közötti különbséget három területen hasonlították össze: az alvás minősége, a központi idegrendszer működése és a kognitív teljesítmény vizsgálati szempontjai alapján.

Az eredményekből három következtetés vonható le:
· Nem a „túl mély alvás" a betegség oka
· Az enuretikusoknak gyengébbek a reflexei
· Globálisan gyengébb kognitív (megértési, tanulási) funkciók jellemzik az enuretikusokat, akik állapota kezeléssel javítható

A kutatások eredményeinek összefoglalásaként C. K. Yeung, az ICCS elnöke leszögezte: „E tanulmányok áttörést hoztak az éjszakai bevizelés megértésében; most már tudjuk, létrejön egy hólyag-agy párbeszéd, melyben a hólyag-diszfunkció az alvás, a központi idegrendszer és a kognitív teljesítmény komoly működészavarát okozza. Még fontosabb, hogy mindegyik paraméter a fentiek közül helyreállítható és jelentősen javítható korrekt diagnózis és a hólyag-diszfunkcióra koncentráló sikeres kezelés mellett. Mindez jelentősen javítja a bepisilő gyermekek közérzetét."