Az epekőbetegségről | Weborvos

A nők kétszer gyakrabban szenvednek epekövességben mint a férfiak. A fogamzó képes nők esetében ez az arány még magasabb.

Európában, illetve Hazánkban a lakosságának kb.10%-a érintett. A nők kétszer gyakrabban szenvednek epekövességben mint a férfiak. A fogamzó képes nők esetében ez az arány még magasabb.

Az epe komplex folyadék, melynek összetevői: víz, elektrolitok, koleszterin, epefesték, bikarbonát, zsírok és epesavak. Az epekövek kb. 80%-a koleszterinkő, mely főleg koleszterinből és kevés kálciumból áll. A kevert kövek 50-70%-ban koleszterint, epesavakat, kálcium-sókat, epefestéket és zsírokat tartalmaznak. Az úgynevezett pigmentkövek 10% koleszterin mellett döntően kálciumhoz kapcsolt epefestékből épülnek fel.

Normális körülmények között az epében nem csapódnak ki kristályok és nem keletkezik kő. Kőképződés csak akkor lehetséges, ha az epefolyadékban valamely alkotóelem túlságosan magas arányban van jelen. A legtöbb esetben azonban a túltelített epe az epehólyagban nem tölt elegendő időt ahhoz, hogy pl. koleszterin-kristály magok képződjenek. Valószínűleg a kő kialakulásához az epehólyag mozgászavara is hozzájárul. Emellett számos egyéb tényező fokozhatja a kőképződés esélyét.

A leggyakoribb ismert hajlamosító tényezők: kövérség, cukorbetegség, köszvény, Crohn-betegség, vékonybél (csípőbél) eltávolítás utáni állapot.

Szintén hajlamosít a 40 év feletti életkor, a terhesség, a hirtelen fogyás (agresszív fogyókúra), a fogamzásgátlók szedése, különböző májbetegségek stb.

Az epekőbetegség klinikai tünetei függenek a kő(kövek) elhelyezkedésétől, méretétől és attól, hogy a kövesség okoz-e epeelfolyási akadályt vagy gyulladást. Az esetek mintegy 30%-ában panaszt egyáltalán nem jelentkezik (“néma epekő"). Máskor jellegtelen tünetekkel találkozunk (zsírintolerancia, étkezés utáni vagy attól független puffadás, teltségérzés, émelygés, puffadás, böfögés, rossz szájíz).

Típusos esetben, kb. 70-80%-ban az „epekólika" (epeköves görcs) jelentkezése viszi a beteget orvoshoz. Jellemző rá a tűrhetetlenségig fokozódó jobb bordaív alatti (esetleg gyomorszájtáji, illetve ritkán a bal bordaív alatt kezdődő) tompa-feszítő, olykor égő fájdalom, mely a lapockák közé, a jobb lapockába vagy a jobb vállba sugárzik. Leginkább az esti órákban vagy éjszaka kezdődik, gyakran előzőleg elfogyasztott zsíros-fűszeres étel után. Hányinger, hányás, verejtékezés, nyugtalanság kíséri. A roham oldódhat spontán vagy tüneti kezelésre.

Ha a panaszok 6 óránál tovább tartanak, a hányás nem szűnik vagy láz jelentkezik, szövődmény kialakulására kell gondolnunk. Komplikációk (epevezeték elzáródás, epehólyag gyulladás) jelentkezhetnek az első roham kapcsán, de gyakoriságuk az epekólikák ismétlődésével nő.

A diagnózist leggyakrabban a hasi ultrahang vizsgálat és a laboratóriumi eredmények ismerete biztosítja. A szövődményes esetekben a computer tomographia (CT) és a mágneses rezonancia módszer (MRI ) is segítségünkre van.

A kezelés kérdése a tünetmentes („néma kő") esetekben vitatott. Egyesek szerint a felfedezett epekövet mindenképpen el kell távolítani, mások szerint a panaszmentes epekővel nincs teendő. A különböző kőoldó és kőzúzó módszerek sajnos nem váltották be a reményeket sikertelenségük vagy az általuk okozott szövődmények miatt.

A panaszt okozó epekő eltávolítása mindenképpen szükséges. Ennek jelenleg legmegbízhatóbb módja az úgynevezett laparaszkópos epeműtét. Ez a módszer a has megnyitása nélkül, néhány apró metszésen át bejuttatott optika és manipulátorok segítségével távolítja el a köves epehólyagot. Ha komplikáció nem lép fel, néhány nap múlva a beteg elhagyhatja a kórházat. Azokban az esetekben amikor ez a módszer nem végezhető hagyományos epeműtétet kell végezni.