Bioélelmiszerek – hol vagyunk becsapva?

Biotermelésnél sem lehet teljesen kizárni a környezetből (levegőből, csapadékból) érkező szennyeződéseket.

Azonosító jelek
Egy bioboltban vagy hipermarketban a valódi biominőség a forgalmazott termék csomagolásán feltüntetett védjegyről, (pl. Biokultúra, Biokontroll, Soil Assotiation, Krav, stb.) és az utolsó ellenőrzést végző tanúsító szervezettől származó jelölésről ismerhető fel. A magyar ökológiai gazdálkodásoknál ezt az ellenőrzési és tanúsító feladatot a Biokontroll Hungária Kht. vagy a Hungária Ökogarancia Kft. látja el. A bioélelmiszerek címkéjén ezért mindig keressük az alábbiakat:
- az ellenőrző szervezet nevét (Biokontroll Hungária Kht. vagy Hungária Ökogarancia Kft.)
- az ellenőrző szervezet kódszámát (HU-ÖKO-01 vagy HU-ÖKO-02)
- a következő mondatot: „Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó termék"
- a termék megnevezésében az „ökológiai" vagy „biológiai", szóösszetételben pedig az „öko" vagy „bio" kifejezéseket (pl. biokenyér)

(Az EU-s országokból származó biotermékeken az adott ország nyelvén kifejezett „bio", „öko" feliratok mellett gyakran találkozhatunk még az „eko", vagy „organic" kifejezésekkel is. De  ezeken az import termékeken is fel kell tüntetni a gyártás helyszínén ellenőrzést végző szervezet nevét és kódszámát.)

Mindez együttesen igazolja, hogy az adott élelmiszer termesztési és termelési folyamatait – beleértve a feldolgozást, forgalmazást és az importálást is – ellenőrizték, és azok megfelelnek a hazai és nemzetközi előírásoknak.

Van azonban egy másik lényeges tájékozódási pont is, amely alapján elsősorban a kereskedők, illetve az ökopiacokon vásárlók győződhetnek meg az áruk hiteles eredetéről. A biotermékként forgalmazott élelmiszereknek ugyanis rendelkezniük kell érvényes termékkísérő bizonylatokkal (Tanúsítvány, Nyilvántartásba vételi igazolás) is, melyeket az ellenőrző és tanúsító szervezet állít ki részükre.

Az ökopiacokon – a bolti forgalmazástól eltérően – a termelőnek ezekkel a hivatalos iratokkal kell igazolnia a terméket a vásárlók felé, így az élelmiszeren már nem kell külön megjeleníteni a védjegyet és a hitelesítő szöveget.
Fontos megemlíteni, hogy az élelmiszerek reklámozására gyakran alkalmazott, pozitív tartalmat sugalló jelzők, mint pl. a reform, a natúr, vagy az alternatív önmagukban nem jelölnek bioterméket, viszont könnyen befolyásolhatják, vásárlásra csábíthatják a bizonytalan fogyasztót.

Szigorúan ellenőrzött folyamatok

Az állatállományban az átállási időszak 1,5 - 12 hónapig eltarthat. Az átállásból származó állati termékek azonban külön jelöléssel sem hozhatók forgalomba.

Környezetkímélő szemlélet
Az ökológiai gazdálkodásról legelőször talán a vegyszermentesség jut eszébe mindenkinek, ha viszont részleteiben megismerjük, mi áll a kifejezés mögött, rájövünk, hogy ennél sokkal összetettebb rendszerről van szó. A biogazdálkodással foglalkozók alapelvnek tekintik, hogy úgy termesztenek növényt és tenyésztenek állatot, hogy az harmonizáljon a hely adottságaival (talaj, klíma, vízforrás, természetes növény- és állatvilág, stb.), és ezzel a lehető legkevésbé avatkozzanak be az ökoszisztémába. Nem használnak fel génmanipulált szervezeteket és azok származékait sem, valamint ionizáló sugárzást sem alkalmaznak. Így azonban a termékek – a kisebb hozam mellett – csak nagyobb költséggel állíthatók elő. Különösen nagy gondot fordítanak a megelőzésre is. Nézzük meg, hogy miként.

„Növényi társkereső"
Szamóca hagymával, zellerzöld káposztával, bazsalikom uborkával, és még folytathatnánk a felsorolást. Mindezek első hallásra furcsa salátarecepteknek tűnnek, de valójában az ökológiai gazdálkodás vegyes ültetéseinek kiragadott példái. Vannak ugyanis növények, amelyek bizonyos növényfajtákkal társítva távol tartják a kártevőket, és jó hatással vannak egymás fejlődésére. De ennek ellenkezője is megfigyelhető: pl. a bab hagymával, a vöröskáposzta paradicsommal, a petrezselyem fejes salátával „barátságtalan párost" alkotnak, ezért nem ültethetők egymás közelébe.

Számos ehhez hasonló finom kapcsolat figyelhető meg az élővilágban, amit egy biogazdálkodással foglalkozónak szem előtt kell tartania. Következzék most ezek közül néhány jellemző, általános szempont:
- a kiegyenlített fejlődés biztosítása az őshonos, ellenállóbb növény- és állatfajták kiválasztása révén vegyes növényültetéssel
- a takarmány lehetőség szerinti helyi termelése
- az állatlétszám megtervezésében a hely eltartó képességének figyelembe vétele
- természetes hatóanyagok (pl. zsurló-, csalán-, stb. főzet) illetve egyéb megoldások (pl. szín- és illatcsapdák, talajtakarás) alkalmazása a növényvédelemben, s ezzel a talaj- és a felszín alatti vizek védelmének elősegítése
- az állatbetegségek szelíd gyógymóddal való kezelésének (akupunktúra, homeopátia, gyógynövények) előtérbe helyezése, állatjóléti előírások betartása (megfelelő természetes fény, szellőztetés, stb. biztosítása)
- az energiafelhasználás mérséklése a helyi, természetes energiaforrások kihasználásával
- a talaj termőképességének, a szerves anyagok körforgásának biztosítása a talajban a termények révén „kivett" tápanyagok visszajuttatásával (komposztálással), vetésforgóval
- a feldolgozás során csak a szabályzásban engedélyezett ártalmatlan adalék- és segédanyagok (pl. tejsav, almasav, citromsav, oxigén) alkalmazása

A biogazdálkodás főbb vonalainak bemutatása után most vegyük szemügyre táplálkozástudományi szempontból is a biotermékeket.

Merre billen a mérleg nyelve?

Vannak azonban olyan állapotok, betegségek, amikor mindenképpen előtérbe kerülhet a bioélelmiszerek fogyasztása: mesterséges adalékanyagokkal szembeni érzékenység vagy allergia esetén, illetve legyengült védekezőrendszer (pl. daganatos megbetegedések) mellett. A bioélelmiszerek vásárlói között szép számban vannak várandós és kisgyermekes anyukák is, akik szeretnék garantáltan vegyszer-, gyógyszermaradvány-, és mesterséges adalékanyag-mentesen termelt élelmiszerekkel ellátni családjukat.

Biotermékek fogyasztásakor is fontos azonban szem előtt tartani a mértékletességet, hiszen a túlzott mennyiségben fogyasztott energiadús ökoélelmiszerek éppúgy elhízáshoz és egészségkárosodáshoz vezethetnek, mint a hagyományos termékek.

Emellett nem árt tudni, hogy biotermelésben sem lehet teljesen kizárni a környezetből (levegőből, csapadékból) érkező szennyeződéseket. Az ökotermékek tanúsítása ezért nem végtermék-, hanem folyamatcentrikus, vagyis azt tudják szavatolni, hogy a termékelőállítás folyamata során nem kerülnek további veszélyes anyagok az élelmiszerekbe.

Az egészségmegőrzés mellett többeknek környezetvédelmi és világnézeti szempontok is közrejátszanak abban, hogy vásárlásuk során a biotermékeket részesítik előnyben. Tanulságos azonban összevetni, hogy a közeli gazdaság hagyományosan termelt élelmiszerének előállítása, vagy a távolabbi területekről ideszállított bioélelmiszerek árusítása ró-e nagyobb terhet környezetünkre. A számítások szerint ugyanis az, hogy 1 kcal energiatartalmú étel a tányérunkra kerül, az előállítás és a szállítás miatt akár 7-10 kcal-nak megfelelő fosszilis energiahordozó (szén, kőolaj, földgáz) felhasználását is igényelheti. Ez egy 400 kcal energiatartalmú reggelinél 2800-4000 kcal-t jelent.

Újabb út: Az intergrált termékek

 Ennek lényege olyan átfogó kémiai, fizikai, biológiai és technológiai növényvédelem, amelynek keretén belül alkalmaznak ugyan pl. növényvédő szereket és műtrágyát is, de igyekeznek a kémiai hatóanyagok felhasználását a legkisebb mértékig csökkenteni. Az ilyen módon előállított, garantáltan környezetkímélő eljárással készült, ún. integrált termékek még sokak számára ismeretlenek Magyarországon, de Európában már egyre több helyen elterjedtek. Emblémájuk holland termékeken a lepke, a tiroli almán a katicabogár, a spanyol területeken leggyakrabban a méhecske, hazánkban pedig a két fátyolka által tartott paprika.

Láthatjuk, hogy a választási alternatívák sora egyre bővül, és azzal, hogy mely termékeket részesítjük előnyben, mi, fogyasztók is hatással lehetünk a fejlődés irányára. Éljünk a lehetőségeinkkel! Ha módunkban áll, elsősorban olyan élelmiszerek mellett döntsünk, amelyek alacsonyabb feldolgozottságúak, és előállításuk során minél kisebb vegyianyag-felhasználásnak voltak kitéve, hiszen ezzel nemcsak egészségünket, hanem egyben környezetünk védelmét is szolgálhatjuk.