Égő, viszkető mokaszin | Weborvos

A láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége sokkal gyakoribb, mint a kézkörmök ilyen betegsége.

Kialakulása külső tényezőktől (éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől) és belső faktoroktól (alapbetegségtől, nemtől, életkortól) is függ. Ennek megfelelően a fertőzések gyakorisága még Európában is változatos képet mutat 1,7-13 százalék közötti aránnyal. Egyes betegségekhez - pl. cukorbetegséghez - társulva az érintettek száma a lakosság 20-30 százalékát is elérheti, idősebb korban a betegség sokkal gyakoribb.

A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, annak formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek öszsze, és végül leválhat a körömágyról.
Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, már egy kis nyomás is fájdalmat okozhat. Egy körömből kiindulva a fertőzés átterjedhet a kéz vagy a láb többi körmére is. Ezért van az, hogy a bőrgyógyászok által igazolt esetek 40 százalékában a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg.

Amellett, hogy a betegség esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran az életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Zavarja a járást, a zárt cipőt a páciens elviselhetetlennek érzi, ráadásul a kór más betegségek kialakulásához is vezethet, főként akkor, ha a kor előrehaladtával a hajlamosító tényezők halmozottan fordulnak elő.

A kórokozók legnagyobbrészt az emberi bőr és köröm szaruanyagát emésztő, ún. bőrgombák (dermatophytonok), amelyek jelentős része kifejezetten az emberi szervezethez és környezetéhez adaptálódott. Másrészt olyan sarjadzó- és penészgombák is megtámadhatják a bőrt és a körmöt, amelyek mindennapos lakói az emberi bőrnek, és csak a számukra megfelelő körülmények között képesek betegséget okozni. Ha a talpunkon - főként nyári időszakban - száraz hámlás alakul ki vagy apró, savós, égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, azonnal felmerül a fertőzés gyanúja. Ugyancsak gombás fertőzésre utal a talpi rész oldalán, az ún. mokaszinvonalban létrejövő hámló, viszonylag éles határú, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is. Hasonlóképpen intő jel a lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés, a lábkörmök, gyakran a nagylábujj körmének deformáltsága, amely lassan, fokozatosan vagy sérülést követően jön létre.

Mivel a körömgombásodás klinikai képe meglehetősen változatos, így a téves diagnózis esélye nagy, a kezelés pedig költséges, ezért a "figyelmeztető jeleket" feltétlenül orvosnak kell azonosítania. A lábgombásodás megelőzhető, de ha már kialakult a fertőzés, akkor gyógyszeres kezeléssel és a fertőzőforrás megszüntetésével, kiiktatásával az újrafertőződés megakadályozható.

A nyilvános fürdők, uszodák vize, a zuhanyzók és öltözők padlózata nagy mennyiségben tartalmaz fertőző gombaelemeket, amelyek más betegek lábáról kerülnek a környezetbe, ezért ilyen helyen viseljünk papucsot. A megelőzés legfontosabb része a mindennapos alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. A lábizzadás megakadályozása rontja a gombák életkörülményeit, ezért az arra hajlamosaknak, illetve nyári melegben érdemes ecsetelőket, spray-ket alkalmazni. Különösen fontos ez a gyakori uszodalátogatóknál, rendszeres sportot, komoly fizikai erőkifejtést végzőknél. A saját törölköző és a papucs használata természetes higiénés követelmény.

A bőr- és körömgombásodás gyanúja esetén minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Ennek legfontosabb oka, hogy más bőr- és körömelváltozások is hasonló tünetekkel járhatnak, az önkezelés tehát fölösleges, sőt egyenesen káros lehet. A gombás fertőzés laboratóriumi vizsgálata nemcsak a fertőzés tényét, hanem a kórokozót is kimutatja, ezáltal a célzott, s így hatékonyabb kezelés könnyebben megoldható.