Gyertyaláng a múlt ködében
Közzétéve: 2010. 05. 28. 10:47 -
• 4 perc olvasásKözzétéve: 2010. 05. 28. 10:47 -
• 4 perc olvasás
Egy hideg, esős napon Aron Reznick tanácstalanul üldögélt az idősek otthonának szalonjában.

Ezüstös haja szépen meg volt fésülve, arcbőre kisimult, ám memóriájában köd honolt. Nem tudott visszaemlékezni a hálaadás ünnepén elfogyasztott családi vacsora étrendjére, bár amikor kapott egy kis segítséget - "pulyka" - elmosódva megjelent előtte a főfogás, mint valami árnyék a holdfényben. Az Alzheimer-kór kezdeti stádiumában tartó, ma 82 éves Reznick két éve csatlakozott egy olyan kísérleti programhoz, amely a memóriazavarokkal küszködő idős amerikaiaknak kíván segíteni.
A The New York Times riportja szerint az alapelv egyszerű: digitális fotókon megörökíteni különböző eseményeket - például az unokák hétvégi látogatását -, tárolni az abból kiválogatott legjellemzőbb felvételeket, majd időről időre újra megtekinteni a fotókat, hogy azok egy kicsit élesebben rögzítsék az esemény emlékét.
Az ehhez szükséges hardver kis fekete doboznak tűnik, Sensecam a neve. Digitális kamerából és gyorsulásmérőből áll, a nyakba akasztva hordják, mint egy függőt, és a Microsoft cambridge-i kutatói fejlesztették ki.
A Vicon nevű brit cég, amely a technológiai hátteret kidolgozta, olyan fiataloknak szánta, akik szeretik megörökíteni azt, ami velük történik, hogy aztán a világhálón, például a Facebook közösségi portálon megosszák másokkal is. Az idősebb emberek számára azonban ez az eszköz saját agyukkal teremthet kapcsolatot: míg az agysejt elmeszesedhet, az informatikailag rögzített kép megmarad, sőt újra és újra meg lehet tekinteni.
A kutatók szerint ez a technológia nemcsak a betegek számára lehet hasznos, hanem a családtagok és a barátok számára is, hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljék az örökké ismétlődő beszélgetéseket ugyanarról a témáról.
Pittsburghi kutatók három kirándulásra is elvitték Reznicket. Nyakában lógott a Sensecam, ingzsebében hangrögzítő és GPS lapult. Az egyik alkalommal üvegkiállításra ment feleségével, Sylviával, továbbá fiával és lányunokájával. A Sensecammel rövid idő alatt sok száz képet készített.
Amikor a kutatók néhány éve emlékezetsegítőként kezdték használni az eszközt, egyszerre próbálták végignézni a termést a betegekkel és gondozóikkal. Noha ez is megkönnyítette az átéltekre való visszaemlékezést, világos volt, hogy a célt jobban segíti, ha csak azokra a felvételekre összpontosítanak, amelyek a leginkább alkalmasak a hozzájuk kötődő emlékek felidézésére. Az ilyen interaktív megközelítés hasznosabb, mert mélyebben, hatásosabban bevonja a betegeket a folyamatba - nem csupán azt közli velük, hogy mindez megtörtént.
Jó egy szamár is
Ahhoz, hogy Reznick emlékeit minél jobban felfrissítsék, a kutatók - Amind D. Key, a Carnegie Mellon Egyetem komputertudományi tanára és Matthew Lee, az egyetem egyik végzős diákja - a korábbi Sensecam-programok során leginkább bevált kétféle képtípushoz fordultak.
Azt már megtapasztalták, hogy az agy szeszélyei miatt a válasz kiszámíthatatlan. Egyik kutatási alanyuk számára például a baromfiól hátterében látható szamár idézett fel számtalan emléket. Egy másiknál egy különben érdektelen tájrészlet váratlan hóvihar élményét hívta elő.
A kutatóknak ennek ellenére sikerült kidolgozniuk az élményeket előhívó képek kiválasztására szolgáló fő szabályokat. Az olyan emberi találkozásokra vonatkozóan, mint egy családi együttlét, a rendszer azokat a fotókat választja ki, amelyeken az arcok világosan felismerhetők. A helyhez kötődő emlékek tekintetében, mint amilyen egy múzeumlátogatás, a GPS által jelzett földrajzi koordinátákra és a gyorsulásmérő által szolgáltatott adatokra támaszkodik a válogatás: egyebek között azokra, amelyek jelzik, hogy az illető egy helyben topogott, mint amikor valaki egy festményt nézeget.
Más kutatócsoportok egyéb módszerekkel kísérleteznek a Sensecam által szolgáltatott adatok hasznosítására. Az ír Alan Smeaton és társai a Dublini Egyetemen a felvételeken megörökített tevékenységből, például a bevásárlásból indulnak ki a nap képi összefoglalójának kialakításában. A Torontói Egyetemen Ronald M. Baecker csoportja azt vizsgálja, érdemes-e a Sensecam-képeket kiegészíteni olyan hangfelvételekkel, amelyeken valamelyik rokon idézi fel az esemény részleteit.
Miután a rendszer kiválasztott néhány fotót a sok százból, a gondozó véglegesíti az anyagot, például hangos magyarázattal látja el a felvételeket, vagy szöveges kiegészítést csatol hozzájuk. A végtermék egy multimédiás termék, amelyet a beteg számítógépes képernyőn tekinthet meg, sőt rákattintva a részleteket is lehívhatja. Matthew Lee szerint az a fontos, hogy a beteg aktív kapcsolatba léphessen a képekkel, ne csak végigfusson néhány felvételen.
A Microsoft által pénzelt Sensecam-tanulmányok szintén biztató eredményeket hoztak, de mindeddig nem hangzott el olyan bejelentés, hogy a cég az emlékezés segítésére szolgáló eszközként kívánná forgalmazni a készüléket.
Ám amikor decemberben Reznick ráklikkelt a múzeumlátogatásról készült diákra, és eljutott ahhoz a felvételhez, amelyet a felesége megjelölt számára - ezen olyan téglák voltak láthatók, amelyekre a múzeum támogatóinak nevét vésték rá - az idős ember bólintott, és azt mondta: "Emlékszem erre.
"Aztán mosolyogva visszaadta a készüléket. A múlt ködében rövid időre ugyan, de fellobbant egy gyertyaláng.
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek