Gyertyaláng a múlt ködében

Közzétéve: 2010. 05. 28. 10:47 -

• 4 perc olvasás

Egy hideg, esős napon Aron Reznick tanácstalanul üldögélt az idősek otthonának szalonjában.

Weborvos Archívum

Ezüstös haja szépen meg volt fésülve, arcbőre kisimult, ám memóriájában köd honolt. Nem tudott visszaemlékezni a hálaadás ünnepén elfogyasztott családi vacsora étrendjére, bár amikor kapott egy kis segítséget - "pulyka" - elmosódva megjelent előtte a főfogás, mint valami árnyék a holdfényben. Az Alzheimer-kór kezdeti stádiumában tartó, ma 82 éves Reznick két éve csatlakozott egy olyan kísérleti programhoz, amely a memóriazavarokkal küszködő idős amerikaiaknak kíván segíteni.

A The New York Times riportja szerint az alapelv egyszerű: digitális fotókon megörökíteni különböző eseményeket - például az unokák hétvégi látogatását -, tárolni az abból kiválogatott legjellemzőbb felvételeket, majd időről időre újra megtekinteni a fotókat, hogy azok egy kicsit élesebben rögzítsék az esemény emlékét.

Az ehhez szükséges hardver kis fekete doboznak tűnik, Sensecam a neve. Digitális kamerából és gyorsulásmérőből áll, a nyakba akasztva hordják, mint egy függőt, és a Microsoft cambridge-i kutatói fejlesztették ki.

A Vicon nevű brit cég, amely a technológiai hátteret kidolgozta, olyan fiataloknak szánta, akik szeretik megörökíteni azt, ami velük történik, hogy aztán a világhálón, például a Facebook közösségi portálon megosszák másokkal is. Az idősebb emberek számára azonban ez az eszköz saját agyukkal teremthet kapcsolatot: míg az agysejt elmeszesedhet, az informatikailag rögzített kép megmarad, sőt újra és újra meg lehet tekinteni.

A kutatók szerint ez a technológia nemcsak a betegek számára lehet hasznos, hanem a családtagok és a barátok számára is, hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljék az örökké ismétlődő beszélgetéseket ugyanarról a témáról.

Pittsburghi kutatók három kirándulásra is elvitték Reznicket. Nyakában lógott a Sensecam, ingzsebében hangrögzítő és GPS lapult. Az egyik alkalommal üvegkiállításra ment feleségével, Sylviával, továbbá fiával és lányunokájával. A Sensecammel rövid idő alatt sok száz képet készített.

Amikor a kutatók néhány éve emlékezetsegítőként kezdték használni az eszközt, egyszerre próbálták végignézni a termést a betegekkel és gondozóikkal. Noha ez is megkönnyítette az átéltekre való visszaemlékezést, világos volt, hogy a célt jobban segíti, ha csak azokra a felvételekre összpontosítanak, amelyek a leginkább alkalmasak a hozzájuk kötődő emlékek felidézésére. Az ilyen interaktív megközelítés hasznosabb, mert mélyebben, hatásosabban bevonja a betegeket a folyamatba - nem csupán azt közli velük, hogy mindez megtörtént.

Jó egy szamár is

Ahhoz, hogy Reznick emlékeit minél jobban felfrissítsék, a kutatók - Amind D. Key, a Carnegie Mellon Egyetem komputertudományi tanára és Matthew Lee, az egyetem egyik végzős diákja - a korábbi Sensecam-programok során leginkább bevált kétféle képtípushoz fordultak.

Azt már megtapasztalták, hogy az agy szeszélyei miatt a válasz kiszámíthatatlan. Egyik kutatási alanyuk számára például a baromfiól hátterében látható szamár idézett fel számtalan emléket. Egy másiknál egy különben érdektelen tájrészlet váratlan hóvihar élményét hívta elő.

A kutatóknak ennek ellenére sikerült kidolgozniuk az élményeket előhívó képek kiválasztására szolgáló fő szabályokat. Az olyan emberi találkozásokra vonatkozóan, mint egy családi együttlét, a rendszer azokat a fotókat választja ki, amelyeken az arcok világosan felismerhetők. A helyhez kötődő emlékek tekintetében, mint amilyen egy múzeumlátogatás, a GPS által jelzett földrajzi koordinátákra és a gyorsulásmérő által szolgáltatott adatokra támaszkodik a válogatás: egyebek között azokra, amelyek jelzik, hogy az illető egy helyben topogott, mint amikor valaki egy festményt nézeget.

Más kutatócsoportok egyéb módszerekkel kísérleteznek a Sensecam által szolgáltatott adatok hasznosítására. Az ír Alan Smeaton és társai a Dublini Egyetemen a felvételeken megörökített tevékenységből, például a bevásárlásból indulnak ki a nap képi összefoglalójának kialakításában. A Torontói Egyetemen Ronald M. Baecker csoportja azt vizsgálja, érdemes-e a Sensecam-képeket kiegészíteni olyan hangfelvételekkel, amelyeken valamelyik rokon idézi fel az esemény részleteit.

Miután a rendszer kiválasztott néhány fotót a sok százból, a gondozó véglegesíti az anyagot, például hangos magyarázattal látja el a felvételeket, vagy szöveges kiegészítést csatol hozzájuk. A végtermék egy multimédiás termék, amelyet a beteg számítógépes képernyőn tekinthet meg, sőt rákattintva a részleteket is lehívhatja. Matthew Lee szerint az a fontos, hogy a beteg aktív kapcsolatba léphessen a képekkel, ne csak végigfusson néhány felvételen.

A Microsoft által pénzelt Sensecam-tanulmányok szintén biztató eredményeket hoztak, de mindeddig nem hangzott el olyan bejelentés, hogy a cég az emlékezés segítésére szolgáló eszközként kívánná forgalmazni a készüléket.

Ám amikor decemberben Reznick ráklikkelt a múzeumlátogatásról készült diákra, és eljutott ahhoz a felvételhez, amelyet a felesége megjelölt számára - ezen olyan téglák voltak láthatók, amelyekre a múzeum támogatóinak nevét vésték rá - az idős ember bólintott, és azt mondta: "Emlékszem erre.

"Aztán mosolyogva visszaadta a készüléket. A múlt ködében rövid időre ugyan, de fellobbant egy gyertyaláng.

Kövess minket!

Alzheimer-kór
Weborvos
Weborvos

Kapcsolódó cikkek