Nem tudjuk, mitől vagyunk betegek

A guargumi csupán egy a hétszáz adalék és tartósítószer sorában, melyekkel bevásárláskor találkozunk.

A guargumi, guargyanta és guarliszt jelenlétét regisztráló E-szám ugyanis csak egy abból az engedélyezett, az emberi egészségre mégsem veszélytelen adalékanyag-sorból, amit nap mint nap elfogyasztunk.

A szakemberek egyre hangosabban állítják: a magyarok többsége még mindig rutinból vásárol, azaz nem tudatosan pakolja a kosarába az élelmiszereket. Ez pedig helytelen magatartás.

Az adalékanyagok származásáról, fajtáiról, felhasználásuk céljáról már jelentek meg szakmai írások, ám ezek közül a hétköznapi ember számára is érthető, ezért tájékoztatásra talán a leginkább alkalmas tanulmányt a Humusz Hulladék Munkaszövetség állított össze. Az abban nyilvánosságra hozott értékes tudnivalókat a környezetvédelemben több évtizede tevékenykedő szakember, dr. Kallas György foglalta össze.

A tájékoztató szerint a mesterséges vegyi anyagokról az Európai Unió (EU) az 1960-as években dolgozott tagállamaiban engedélyezett azonosító rendszert. Így kapott minden adalék egy E-számot. (Így lett a guargumié például E-412.) A jelölések alkalmazásának legfőbb oka a kémiai értelmezési nehézségek elkerülése volt, de széles körű terjedésükben nagy szerepet játszott az unió egyre erősödő fogyasztóvédelmi szabályzó rendszere is.

Az adalékokat kezdetben négy csoportba sorolta az unió. E szerint az E-100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és a mesterséges színezékeket, az E-200-tól a különféle tartósítószereket, E-300-tól az antidioxidánsokat, az emulégeátorokat és a savanyító szereket, E-400-tól pedig a sűrítőanyagokat és a zselésítő szereket.

Az élelmiszeripari technológia fejlődése azonban (a cél az, hogy minél hosszabb ideig váljon értékesíthetővé a termék), mára hihetetlen mértékben felduzzasztotta az újonnan használt adalékanyagok számát.

Bár az E jelzés érvényben maradt, nem árt tudni: jelenleg több mint 700(!) engedélyezett adalékanyagot használ az élelmiszeripar.

Adalékok és a Magyar Élelmiszerkönyv

Hazánkban az adalékanyagok jelölését és felhasználását a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza. A hazai szabályzók visszautalnak az EU normáira, ami egyben azt jelenti, hogy Magyarország is elfogadta és 1996-januárjában be is vezette az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E-rendszert. Ezért ugyanazokat a mesterséges anyagokat esszük, amit az unióban élő társaink.

Ez a részletes lista a környezetvédelmi Zöld Pók Hálózat ismeretterjesztő kiskönyvében már 1997-ben olvasható volt. A szakmai felsorolásból kitűnik: elvétve találkozunk olyan mesterséges élelmiszer-adalékokkal, amelyek hosszú távú fogyasztása – főként már meglévő betegségek esetén - megnyugtató lehetne.

Ilyenek például a különböző mesterségesen előállított édesítőszerek is.

Az aszpartám – melynek uniós jelölése E951 - két, szintetikus úton előállított aminosavból álló édesítőszer. Fogyasztása elsősorban a fenilketonúriában szenvedőknek (veleszületett anyag-csere kórkép) okozhat problémát. De az arra érzékenyeknél előfordulhat fejfájás, látászavar, rosszullét vagy allergiás reakció is.

A szacharin - melyet mindenki ismer hazánkban is - az E954-es jelzéssel sorakozik a hazai polcokon. Az aszpartámhoz hasonlóan ez is mesterséges édesítőszer. Az állatkísérletek során azonban hólyagrákot idézett elő. Ezért például hólyagúti megbetegedés vagy rendszeres gyógyszer fogyasztás esetén fogyasztása elővigyázatosságot igényel.

Nem árt tudni azt sem, hogy a szacharin bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba kerülve károsíthatja a hólyag nyálkahártyáját. A sertés takarmányába keverve szintén engedélyezett étvágygerjesztőszer. (Itt egy példa arra, miként kerülhet kapcsolatba a humán szervezet az adalékkal az állati hús fogyasztásával.)

A másik, szintén édesítőszerként használt E959-es jelű neoheszpendint éretlen keserűnarancsból nyerik. Ennek az anyagnak a lebontását – melyről még nem derült ki egészséget veszélyeztető adat - a bélflóra végzi el.

A szójából nyert glutamátok

A tájékoztató füzetben felsorolt adalékok közül ijesztőbb képet ad az aromák és az ízfokozók jelenléte, melyek szinte minden készételben megtalálhatók. Az aromákat a könnyebb kezelhetőség érdekében általában oldószerekkel és hordozóanyagokkal vegyítik, ezért a mesterséges aromán kívül még számos egyéb anyag is bejut az egyébként fogyasztásra alkalmasnak ítélt élelmiszerekbe.
Ezek a szintén E-jelzésű anyagok a következők: glutaminsav,  nátrium-glutamát, kalcium-diglutamát, ammónium-glutamát és a magnézium-glutamát. A tájékoztató szerint a felsorolt ízfokozók váltják ki az azokra érzékeny embereknél az úgynevezett „kínai-étterem jelenséget", amelynek jellemző tünete a halánték-táji nyomás. Állatkísérletek pedig bizonyították, hogy a rendszeres glutamát-adagolás szaporodási gondokat okozott.

A glutamátot egyébként többnyire szójából nyerik és húskészítményekhez adagolják.

Léteznek olyan adalékok is, melyeknek az unióban sincs számuk. Közülük a kinin a legismertebb, ami a tonik keserítő anyaga. A kinin gyógyszerként ugyan a malária ellenszere, de tartósító hatása is van. Jellemző tulajdonsága, hogy a fehér színű üvegben gyorsan bomlani kezd, egyéb gyógyszerekkel nemkívánatos reakciót válthat ki.

A felsorolt mesterséges élelmiszeradalékok csupán néhányak azok közül, melyeket nap mint nap elfogyasztunk, hiszen ne feledjük: több mint 700 van belőlük.

A szakemberek szerint az lenne a kívánatos, hogy hazánkban is – ahogy az már a Lajtán túl évtizedek óta megfigyelhető - kialakulna egy, a mostaninál lényegesen tudatosabb vásárlói beállítottság. Ez azonban csakis szélesebb körű, türelemmel végzett, mindenki számára érthető felvilágosítással (nem riogatással) érhető el.