Nem veszik komolyan a stroke tüneteit | Weborvos

A köznyelvben agyvérzésnek, gutaütésnek nevezett tünetegyüttest sokan fel sem ismerik.

A hazai statisztikák szerint a közelmúltban, évente átlagosan 18 ezren halnak meg stroke következtében. Azoknak a létszámát pedig, akik az agyi érkatasztrófa utáni életüket olykor évtizedeken keresztül, másoknak kiszolgáltatva, mozgás, vagy beszédképtelenül, esetleg szellemileg beszűkülve kénytelenek leélni, egyetlen statisztika sem tartja nyilván. Holott, ezek a betegek a munkából, a normális életvitelből való kiesésük révén nemcsak a saját sorsuk negatív változásai miatt kerülnek behozhatatlan hátrányba a társadalom egészséges tagjaival szemben, hanem közvetlen hozzátartozóik, családjuk életminőségének jelentős romlása is bekövetkezik.

A tartósan beteg, gyakran folyamatosan ágyban fekvő, agyvérzésen átesett személy rokkantnyugdíjba kényszerül, valamelyik családtagja pedig kénytelen korábbi munkahelyét feladva minden idejét a beteg ápolására fordítani. Ez a tevékenység nemcsak jelentős szociális hátrányokkal jár a család számára, hanem az ápolásból adódó napi, folyamatos stressz révén az addig egészséges családtagokat is megbetegítheti. Mindebből az következik, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a betegség megelőzésére, illetve a stroke-on átesettek kritikus időn belüli, megfelelő kezelőhelyre, a stroke központokba való szállítására.

E két feltétel teljesülésével jelentősen csökkenthető lenne egyrészt az elhalálozottak, másrészt a munkaképességüket örökre elveszítők létszáma, és ennek pozitív hatásaként jelentősen csökkennének a betegség által érintett családok, illetve az állami egészségügyi büdzséjének a kiadásai.

A rendszeres vérnyomásmérés elengedhetetlen
A stroke legnagyobb kockázatát az orvosok egységes véleménye szerint a magas vérnyomás jelenti, de nem hanyagolható el az örökletes hajlam, az egészségtelen táplálkozás, az inaktív, mozgásszegény életmód, a dohányzás, és a mértéktelen alkoholfogyasztás sem. A hatékony és hosszú távon, nagy tömegeket pozitívan érintő eredményekhez a magasabb kockázattal rendelkező népcsoportokat folyamatosan szűrni kellene, és szükség eseten életmódbeli változtatásokkal, gyógyszeres kezeléssel vérnyomásukat tartósan az optimális 140/90 érték alatt tartani.

Bizonyos esetekben (családi halmozódás, elhízás) már az általános iskolás korosztályok, illetve a kamaszok rendszeres vérnyomásmérésére is szükség volna. A felnőtteknél pedig a havi kontrollra.

Félreértik a tüneteket
A stroke-on átesettek rehabilitálhatósága és normális életvitelbe való visszavezetésének az esélye általában alapvetően attól függ, hogy a beteg hozzátartozói időben felismerik-e az attak tüneteit, illetve, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkapja-e a számára megfelelő kezelést. A köznyelvben agyvérzésnek, gutaütésnek nevezett tünet együttest, a megfelelő és szakszerű információk hiányában ma még nagyon sokan fel sem ismerik. Gyakran előfordul, hogy egy gyengébb stroke-on átesett beteget a hozzátartozói még napokon át otthonában fektetnek, és csak egy ismételt roham, vagy a beteg állapotának látványos romlása hatására hívnak orvost. Ezzel pedig végleg elveszik a betegtől a felépülés esélyét.

A stoke-ra figyelmeztető tüneteket mindenkinek ismernie kellene, és ebben jelentős szerepe hárulna a háziorvosokra, illetve a településen szolgálatot teljesítő nővérekre. A legfontosabb tünetek: erős szédülés, egyensúlyvesztés, az arc, vagy a végtagok általában egy oldalon jelentkező tartós zsibbadása, gyengesége, bénulása, a váratlanul, minden átmenet nélkül fellépő beszédzavar, beszédképtelenség, a látásproblémák (kettős látás, vagy átmeneti vakság), esetleg erős fejgörcs, nyakmerevség, hányás, tudatzavar.

A trombolízis reményt ad a felgyógyulásra
A stroke-on átesett betegnél, a tünetek időben való felismerése mellett meghatározó szempont az is, hogy az attakot követő 3-4 órán belül megfelelő minőségű kórházi kezelésben részesüljön. Napjainkban már Magyarországon is országszerte rendelkezésre állnak a stroke centrumok (összesen 35, ebből 10 a fővárosban), ám lakóhelytől függően változik azok, betegek által való elérhetőségének az esélye. Pedig, a centrumokban alkalmazott modern trombolízis kezelés alapvetően meghatározza az agyvérzéses beteg további sorsát.

Komoly Sámuel neurológus professzor, a Pécsi Egyetem Neurológiai Klinikájának vezetője szerint: „Magyarországon évente körülbelül 1000–1500 beteg volna alkalmas erre a korszerű, és a páciens későbbi életminőségét alapvetően meghatározó kezelésre, ehelyett 2007-ben például összesen mintegy kétszázan részesülhettek benne.

 Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet stroke központjának bezárásával ez a létszáma további harmadával csökkent. Holott a kezelés, amely többek között a szigorú szakmai protokollnak is köszönhetően rendkívül biztonságos és hatékony, szinte minden kórházban elvégezhető volna, ahol alkalmaznak neurológust, van az intézményben CT-készülék, és intenzív részleget is működtet.

Magyarországon számos kórház rendelkezik ezekkel az adottságokkal, a szakmai testületeknek mégsem sikerült maradéktalanul elérni, hogy megkapják a kezelés elvégzésének jogosultságát, illetve az ahhoz tartozó OEP-finanszírozást. Az utóbbi két évben valamelyest javult a helyzet: az OEP újabb tíz kórházat fogadott be, így a trombolízis kezelések száma több mint a duplájára emelkedhetett.

Továbbra is gondot jelent, hogy azok a kórházak, amelyekben kijelölt stroke-központ működik, a trombolízis alkalmazásával erősen fogyasztják az adott intézmény teljesítmény keretét, így forrást vonnak el az egyéb beavatkozásoktól. A szakma folyamatosan kéri, hogy ezek a kezelések kerüljenek ki a teljesítménykorlát alól, és a kijelölt centrumok önálló keretből gazdálkodhassanak a trombolízis finanszírozására, ám ez a mai napig nem történt meg. Sajnos, az egyik legnagyobb probléma még jelenleg is az, hogy a közvélemény, a laikusok alig, vagy egyáltalán nem tulajdonítanak a helyzet súlyosságának megfelelő jelentőséget a stroke-rohamot előrejelző, illetve annak bekövetkeztét mutató tüneteknek.

Míg például a kisebb-nagyobb szívproblémák észlelése után a betegek azonnal felkeresik az orvosukat, vagy mentőt hívnak, addig az agyi érkatasztrófát jósló, keringési zavarra utaló karzsibbadást, vagy enyhe szájzug-elferdülést, esetleg átmeneti beszédzavart múló tüntetnek gondolják, amivel nem szükséges felkeresni sürgősen a legközelebbi stroke-centrumot, vagy mentőt hívni. Fontos lenne a széles körű és általánosan végzett felvilágosító munka, hogy a betegek időben felismerjék a fenyegető veszélyt, és orvoshoz forduljanak" – vélekedett a professzor.