Összeroppanó csigolyák: figyelj a jelekre

Ma becslések szerint mintegy 900 ezer ember szenved oszteoporózisban Magyarországon.

1999 óta szerte a világon október 20-án tartják az oszteoporózis - magyarul a csontritkulás - világnapját. Magyarországon 1996-ban rendezték meg először, és idén 15. alkalommal kerül a figyelem középpontjába a „néma járvány". Bár a Világnap minden évben fontos eseménye a betegség megelőzését célzó ismeretterjesztésnek, és egyre több ország is csatlakozik programokkal a világnapi felhíváshoz, a csontritkulás sajnálatos módon mégsem kap elegendő figyelmet sem a laikusok, sem a politikai döntéshozók körében.

Ebben az évben az Oszteoporózis Világnap, a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány javaslatára, a gerincoszlopot alkotó csigolyák „egészségére", a csigolyatörésekre utaló jelekre, azok következményére, az életminőség jelentős romlására hívja fel a figyelmet.

Az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete (OBME) és a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológia Társaság (MOOT) világnapi rendezvényén a csigolyatörésekről, az oszteoporózis ellátásában, kezelésében egyre nagyobb teret kapó új, Magyarországon is már hozzáférhető innovatív gyógyszeres és nem-gyógyszeres megoldásokról esett szó. Arról, hogy az idősödő társadalomban, ahol a krónikus betegségek, így a csontritkulás egyre emelkedő előfordulásával / prevalenciájával kell számolnunk, a szakma, a tudomány a Csont és Ízület Évtizede alatt milyen eredményeket ért el a betegek kezelésében, életminőségük javításában.

Az ősi kór megelőzhető
A csontritkulás ősi betegség, kis túlzással az emberiséggel egyidős kór. A lyukacsossá vált csontok miatt megváltozott emberalak az ókori Egyiptomból ránk maradt emlékeken is láthatók. A csontritkulásban szenvedő asszonyok sziluettjét őrző alkotások háromezer év távolából is megrendítőek, a tény pedig, hogy az osteoporosis napjainkra népbetegséggé vált, akár ijesztőnek is nevezhető.

Az osteoporosis olyan sorvadásos betegség, amelyben a csontokat alkotó sejtek mechanikai tulajdonságai megváltoznak. A bennük levő ásványi anyagok mennyisége csökken, minek következtében előbb mikroszkopikus, később látható törések keletkeznek. A folyamatot magunk elé képzelhetjük, ha arra gondolunk, hogy a csontokat belülről gerendák tartják, felemésztődésük a csontok gyengüléséhez, összeroppanásához vezet. A valamikori tartók helyén, a csontok ellenálló képességét gyengítve, lyukak keletkeznek.

A változás elsősorban a gerincoszlopot érinti, a csigolyák nem bírják el a test súlyát, ellaposodnak, és akár húsz centiméterrel is csökkenhet a beteg testmagassága. A kóros folyamat következtében a vállak előreesnek, a mellkas közel kerül a medencéhez, a has előredomborodik, a hát kipúposodik. Túl az esztétikai változáson, a meggörnyedt hát kiegyenesítésére tett kísérlet erős fájdalommal jár. Az életkor előrehaladtával genetikai adottságainktól, valamint attól függően, hogy fiatal korunkban mekkora csúcscsonttömeggel büszkélkedhettünk, a könnyű vagy súlyos csonttömegvesztés állapotába kerülünk. Az örökölt gének mellett a huszonöt-harminc esztendős korig megszerzett csonttömeg a meghatározó.
Minél magasabb szintről indul el a csonttömeg fogyása, annál később éri el a törési küszöböt. A csontok ellenálló képességét meghatározó genetikai tényezőket egyelőre nem tudják befolyásolni, viszont az orvosok a leghatározottabban állítják, hogy a betegség már a kifejlődés előtt diagnosztizálható.

Jelek, tünetek, diagnózisok
A csigolya-összeroppanások, a csontok törékenységéből, a csontszilárdság csökkenéséből adódó törések leggyakoribb formái, sajnos gyakran elkerülik a klinikusok figyelmét (Európában a nem diagnosztizált csigolyatörések aránya 29%). Mivel nem ismerik fel őket, ezért aztán kezeletlenül is maradnak, tévesen izomhúzódás vagy arthritis következtében kialakuló hátfájásnak diagnosztizálják. E veszélyes törések „aluldiagnosztizálása" világszerte komoly problémát jelent.

A csigolya-törés tehát hátfájással jár; csökken a testmagasság, immobilitás (mozgásképtelenség) és gerinc-deformitás alakul ki. Mindezek következtében romlik a légzésfunkció, nő a társbetegségek kialakulásának kockázata, nő az ágyhoz kötött napok száma, nagymértékben romlik az életminőség: nehezítetté válik a mindennapi aktivitás otthon és a munkahelyen egyaránt; depresszió léphet fel, károsodik az önértékelés. A törés a testkép lerombolását eredményezheti és végső soron korai halálhoz is vezethet.

Az első csigolyatörés után - még akkor is, ha azt nem is ismerik fel - a beteg ki van téve a további törések kockázatának. A csigolyatöréseknek három fontos jele van:

•  a testmagasság csökkenése,
• hátfájás,
•  a hát meggörbülése.
Ilyen panaszok esetén - különösen az 50 felettiek számára - ajánlott mielőbb orvoshoz fordulni.

A csontritkulás - sokak életminőségét nagymértékben rontva - jelenleg mintegy 200 millió embert érint a világon. Magyarországon ma becslések szerint a népesség tizede, mintegy 900 ezer ember szenved oszteoporózisban. A betegség számlájára hozzávetőlegesen évi 100 ezer csonttörés írható. Ezek sürgősségi ellátása 16 milliárd forintba kerül, majd a további ellátás - a törést követő első évben - további jelentős összeggel (mintegy 10,5 milliárd forinttal) terheli meg az egészségügyi költségvetést.

A veszélyeztetettek magas és egyre növekvő száma, a csonttörések veszélye, vagy a bekövetkezett törések nyomán kialakuló mozgáskorlátozottság, majd az akár életet is fenyegető súlyos szövődmények ténye jelentős népegészségügyi problémává teszi a csontritkulást szerte a világon. Kulcsfontosságú éppen ezért, hogy figyelmet kapjon a betegség, figyelmet kapjon a tudatos megelőzés gondolata, és ebben az évben hangsúlyozottan a csigolyatörések, illetve az arra utaló jelek felismerésének fontossága.