Rák: miért kell, hogy fájjon? | Weborvos

Nem szabad elfogadni azt, hogy a betegség menthetetlen módon együtt jár a fájdalommal.

A fájdalomcsillapítás gyógyszeres és pszichológiai csillapítása volt az egyik kiemelt témája a daganatos betegek országos találkozójának Budapesten.

– Nem szabad enerváltan tűrni a fájdalmat és belenyugodni abba – jelentette ki Kismarton Judit a daganatos betegek napjának fájdalomcsillapítással foglalkozó szekciójában. A szakorvos tapasztalata szerint nagyon sok tévhit él a fájdalomcsillapításról. – Nem szabad elfogadni azt, hogy a betegség menthetetlen módon együtt jár a fájdalommal. A mindennapok megélését rendkívüli módon befolyásolja az életminőség, aminek az alapja a fájdalommentesség. Minden eszközt be kell vetni a fájdalom megszüntetése, illetve csillapítása érdekében – fogalmazott Kismarton Judit.
A félrevezető népi legendákra példaként az előadó a kábító hatású fájdalomcsillapítókat, az ópiátokat említette, amelyekről sokan azért idegenkednek, mert úgy gondolják: akik efféle gyógyszereket kapnak, azoknak már nincs sok idejük hátra az életükből. „Ez nem igaz! A szomszédasszonynak kétségtelenül lehetnek remek tippjei, ám a gyógyszerek megítélését az orvosokra kellene bízni" – mondta Kismarton Judit, hangsúlyozva, hogy az ópiátok orvosi kontroll mellett széles körben jó eredménnyel alkalmazható gyógyszerek.

A fájdalmakról mindig pontosan be kell számolni az orvosnak: mivel a fájdalom szubjektív, azt csak akkor lehet hatékonyan mérsékelni, ha arról pontos képet ad a beteg. Az előadó kiemelte: mindig pontosan tájékoztatni kell az orvost a beszedett vény nélküli gyógyszerekről és a vitaminokról is, máskülönben előfordulhat, hogy káros mértékű hatóanyag-koncentráció alakul ki a szervezetben.

Lélekben csökkenteni a fájdalmat

Rohánszky Magda, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnöke az Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiáján végzett felmérés tapasztalatairól szólva arról számolt be: a nők és a férfiak másként viszonyulnak a fájdalomhoz. – A férfiak, amíg lehet, tűrik a fájdalmat, esetenként sokkal nagyobb fájdalmat is elviselnek mint amire szükség lenne. Gyakran magukba fordulnak, s olykor az alkoholban keresnek menedéket.

Ezzel szemben a nők nyitottabbak a külső segítségre, aktívabbak a fájdalomcsillapításban alkalmazható technikák elsajátításában – fogalmazott a pszichológus. Elmondta: az 1-től 10-ig terjedő skálán osztályozott fájdalomerősség az alsó szegmensekben akár csupán pszichológiai módszerekkel is mérsékelhető, ám a lelki tényezők erősebb fájdalmak fennállása esetén is befolyásolhatják a gyógyszerek hatását. Ennek ugyancsak az az oka, hogy mivel mindenki maga érzi át a saját fájdalmát, annak megélését is befolyásolni tudja.

– A fájdalom önmagát is tudja erősíteni: ha a beteg pánikba esik, a fájdalom miatt nyugtalanná válik, a stressz, az izomfeszültség, a fájdalom folyamatos tudati fókuszban tartása tovább erősíti azt. Tudatos hozzáállással, egyszerű relaxációs módszerek elsajátításával ez az ördögi kör megtörhető – jelentette ki Rohányszky Magda. Példaként olyan, a mindennapokban is könnyen elvégezhető gyakorlatokat említett, mint a figyelemelterelés, a hétköznapi aktivitásnak a teherbíráshoz mérten való fokozása, a megnyugvást és ellazulást szolgáló légzéstechnika elsajátítása.

A fájdalomcsillapításban a képzelőerő és a fantázia is segíthet: immaginációnak hívják azt, amikor ellazult állapotban, kellemes képek és emlékek tudatos felidézésével gyengítik az agy fájdalomközpontjának intenzitását, s ugyanerre szolgál az önszuggesszió is. Budapesten a Szent László Kórházban egyébként a Tűzmadár Alapítvány rendszeresen szervez ingyenes tréningeket a rákbetegeknek és családtagjaiknak, ahol elsajátíthatók ezek a technikák.

Sok múlik a betegeken is
– A rák nagy közegészségügyi válságot okoz a jövőben Európában, s erre nemhogy nem áll készen a kontinens, még mindig nem készülődik megfelelő intenzitással ennek kezelésére – jelentette ki Jola Gore-Booth, a vastagbél és végbélrákos betegek nemzetközi érdekképviseletét ellátó Europacolon szervezet elnöke, megjegyezve, hogy a közelmúltban azért történtek előrelépések is annak érdekében, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek megelőzése és kezelése az eddiginél nagyobb prioritást kapjon.

Hangsúlyozta: a betegeknek, a betegszervezeteknek nagy szerepük van abban, hogy egy országban milyen ellátást tudnak kiharcolni maguknak, valamint mennyire tudják meggyőzni az egészségeseket és a döntéshozókat a szűrővizsgálatok fontosságáról. – Nem elég, ha van szűrés, arra el is kell menni – hangoztatta az egyéni felelősséget Jola Gore-Booth, aki ugyancsak kitért a fájdalomcsillapítás problémájára. Azt mondta: sokkoló látni, hogy a rendelkezésre álló orvosi technológia ellenére mégis mennyit szenvednek egyes országokban a rákbetegek, holott mindenki alapvető emberi joga az, hogy amennyire lehet, csillapítsák a fájdalmát.
– Sok helyen ma is tabutéma a rákról beszélni. Orvos édesapám Lengyelországban tüdőrákban halt meg több mint harminc éve, ám édesanyám nem engedte, hogy ezt írják a kartonjára, így az került rá: tüdőgyulladás. Megdöbbentő, hogy évtizedek elteltével ma is találkozom ezzel, mintha a rák olyan betegség volna, amit szégyellni, s titkolni kell – hozott példát saját családjából Jole Gore-Booth.

M. Bodor Mária, a Rákbetegek Országos Szövetségének vezetője is hangoztatta: a rákbetegek a leghitelesebb közvetítői az egészségtudatosságnak, ezért fontos, hogy elzárkózás helyett átadják a tapasztalataikat, meggyőzzék környezetüket a szűrővizsgálatokon való részvételről és bátorítsák a rákbetegség diagnózisával szembesülő, a küzdelemben az út elején járó sorstársaikat. Hozzátette: országszerte támaszt nyújtanak azok a csoportok, amelyekben a hasonló problémákat, testi és lelki gyötrelmeket átélt betegtársak találkozhatnak, s beszélgetések, közös programok révén segítenek a rákkal való együttélés nehézségeinek leküzdésében, a kétségbeesés mérséklésében.

Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke azt mondta: a rákbetegeknek nincs idejük várni, ezért elodázhatatlan feladat, hogy szakmai és szakmapolitikai viták helyett minél hamarabb, minél szélesebb körben meginduljon a vastagbélszűrés, valamint mozgósítani lehessen a mindeddig passzív nőket, akik még mindig nem szánták rá magukat a mammográfiára és a nőgyógyászati szűrővizsgálatokon való részvételre. Emellett pedig ugyancsak fontos a szájüregi daganatok rendszeres szűrésének meghonosítása. Vasváry Artúrné azt mondta: sokszor nem a megfelelő helyekre irányítják a betegeket, egyre nagyobb gond az orvoshiány, s a méltányossági gyógyszerfinanszírozás miatt is sok panasz érkezik a szervezethez.

A májáttétes vastagbélrákban szenvedő, 3 és fél év alatt 80 kemoterápiás kezelésen átesett Dobolyi László, a Meggyógyulhatsz Egyesület elnöke az elhangzottakat azzal egészítette ki: az általa vezetett civil szervezet eddigi működése a példa arra, hogy a betegek sok mindent elérhetnek, ha kiállnak érdekeikért. Példaként említette, amikor egy minisztériumbeli tanácskozáson rámutatott arra, hogy miközben a szaktárca elindította a széfprogramot, 2008-ban nem különítettek el pénzt vastagbélszűrésre. A felszólalása nyomán támadt országos sajtóvisszhang is lökést adott ahhoz, hogy változzon a helyzet.

Háziorvosok a rák ellen
A betegnapon az onkológusok a háziorvosokkal is tanácskoztak. Szánthó András, az Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) elnöke hangsúlyozta: a háziorvosok a rákbetegek mindennapi életvitelét jobban befolyásolják mint az onkológusok, mivel a kezelések között is folyamatosan kapcsolatot tartanak pácienseikkel. A gyógyítás mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az életminőség, s ennek támogatásában is nagy szerep hárul a háziorvosokra. Kiemelte: a háziorvosok szerepe döntő fontosságú abban is, hogy az emberek elmenjenek a szűrővizsgálatokra, valamint panaszaikkal ne halogassák az orvoshoz fordulást, s idejében be lehessen avatkozni, növelve ezzel a gyógyulási esélyeket.

– A daganatos betegek sorsa a háziorvosokon múlik, ők a forgalomirányító rendőrök, akik minden leletet ismerhetnek, összefoghatják a terápiát, s iránymutatást, biztatást adhatnak betegeiknek a daganatos betegség elleni küzdelemben, a rákkal való együttélésben – erősítette meg az elhangzottakat Szántó János, a Debreceni Egyetem Onkológiai Tanszékének vezetője. A professzor a hazai rákstatisztikákat ismertetve borús képet festett: 70 ezer új daganatos beteggel, s 36 ezer rák miatti halálesettel, azaz egy kisvárosnyi ember elvesztésével Magyarország vezeti a rosszindulatú betegség miatti halálozások negatív statisztikáját. Meglátása szerint ennek a lakosság nemtörődömsége éppúgy oka mint az, hogy a betegeket gyakran nem a megfelelő helyekre irányítják, így nem a számukra legoptimálisabb ellátásban részesülnek. Hangsúlyozta: csak ott szabadna daganatos betegeket ellátni, ahol annak valóban adottak a szakmai feltételei, s meglátása szerint az onkológiai centrumoknak és a gondozóknak integrált formában kellene működniük.

Szántó János hangsúlyozta: a daganatos betegségek terén érdemi javulást csak a szemléletváltozás hozhat. – Sok ember azért nem megy el idejében orvoshoz, mert fél a betegségektől, másrészt úgy gondolja, ha felfedezik a bajt, úgysem tudnak vele mit kezdeni az orvosok. Küzdeni kell e téveszmék ellen, mert részben ez az oka annak, hogy Magyarországon arányaiban valóban számottevően kevesebb ember gyógyul meg a rákból mint a fejlett ipari államokban általában – szögezte le Szántó András.

Nemcsak a gyógyításon van ugyanakkor a hangsúly: a professzor hangsúlyozta, tudományos kutatások támasztják alá, hogy a dohányzás mellőzésével, a táplálkozásban a zsírmennyiség csökkentésével és aktívabb életmóddal a rosszindulatú daganatoknak egy jelentős része nem alakulna ki. Megfelelő étrenddel a vastagbélrákok előfordulásának kockázata mintegy felével, az emlőrák kialakulása negyedével csökkenhetne, de az életmódváltás a tüdőrák mellett a prosztatarák, az epeúti daganatok vagy a méhtestrák kialakulásának veszélyét is csökkentené.

A daganatos betegek fóruma és a háziorvosok tanácskozása csak a bevezetője volt az eheti onkológiai programsorozatnak: a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság kongresszusára csütörtöktől szombatig az ország minden részéből érkeznek onkológusok. A hazai és neves külföldi tudományos műhelyek előadóinak referátumaiban a célzott daganatellenes terápiák éppúgy fókuszba kerülnek mint az egyes ráktípusok gyógyításában elért eredmények vagy a gyermekonkológia helyzete.