Stresszes szülészorvosok | Weborvos

A halvaszületés és a csecsemőhalál az orvos számára is traumát jelent.

A terhességek mintegy15 százaléka végződik korai vetéléssel (a 20. terhességi hét előtt). Az Egyesült Államokban a terhességek 1,3 százaléka végződik halvaszületéssel (a 20. hét után, de a szülés előtt), vagy csecsemőhalállal (az első életévben, leggyakrabban az első héten). Átlagosan a tipikus szülész évi 140 szülésnél vesz részt, ahol közel két tucat olyan nővel találkozhat, akiknél vetélés, és egy-két olyan nővel, akinél csecsemőhalál fordul elő – derül ki a felmérésből.

„A szülészorvosok egészséges csecsemőt akarnak látni. Ha egy magzat vagy csecsemő meghal, a veszteség lesújt az orvosra is."- írja Dr. Gold. „Az esetek felében a halvaszületés orvosi oka ismeretlen, ám az orvosok ettől még érezhetnek bűntudatot vagy hibáztathatják önmagukat. Ha egy magzat vagy csecsemő meghal, a család szükségeire fókuszálunk, ám az orvosiok is gyakran szenvednek saját érzelmeiktől."

A bírósági perek fenyegetése szintén súlyos terhet jelent az orvosok számára. A szülészorvosok elleni második leggyakoribb perek oka a halvaszületés az USA-ban, melyeket csupán az idegrendszeri szövődményes szülések miatti perek előznek meg. A felmérésben a válaszadó szülészorvosok 43 százaléka jelezte, hogy az azonosítatlan okból bekövetkező perinatális halálozással kapcsolatos fegyelmi eljárás vagy per miatt aggódik.

A kérdőív kitöltőinek többsége szerint az orvosi képzés javítása segíthet ne a helyzeten. Azok az orvosok, akik a gyászreakciót feldolgozó képzésben is részesültek, kevésbé számoltak be arról, hogy fontolóra vették a szülszorvosi praktizálás abbahagyását a perinatális halálozások miatti érzelmi teher hatására – írják a szerzők. Azok az orvosok, akik úgy vélték, megfelelő oktatásban részesültek, kevésbé valószínű, hogy aggódnak a fegyelmi eljárások vagy műhibaperek miatt, ha a halál oka ismeretlen.

„Orvosként rengeteg tudományos képzésben részesülünk, ám a halál és gyászolás terén csupán kevésben. A hirtelen és váratlan veszteségek mind a családoknak, mind az érintett orvosok számára nagyon súlyosak lehetnek." - mondta Dr. Gold. „Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy a halvaszületések és csecsemőhalálozások jelentősen és állandóan hatással lehetnek a szülészorvosokra. Olyan módszerekre van szükség, amelyek mind a családoknak, mind az orvosoknak segítenek az ilyen lesújtó események feldolgozásában."

Az orvosok kétharmada támogatta az előadók vagy szemináriumok keretében történő tréningeket, és közel felük nem-hivatalos gyűléseket ajánlott az orvosok számára a nehéz tapasztalatok megosztására. Számos válaszadó felvetette, hogy a gyászoló szülőkkel történő találkozás hasznos képzési stratégiaként szolgálhat és segíthet az orvosoknak a veszteséggel kapcsolatos érzelmeiknek feldolgozásában is.