Tudjuk, mit sutyorognak a kórteremben 2. | Weborvos

Tudjuk, mit sutyorognak a kórteremben 2.

Internet: szeretlek is, meg nem is

Az Internet létének számtalan előnye van, hiszen általa fontos és hiteles információhoz, gyors támogatáshoz, valamint közösséghez juthat az amúgy stigmatizált, így kirekesztett beteg. Ugyanakkor manipulatív, hiteltelen információkhoz is, annyi kóklerséghez, amennyi csak ráfér a szaporodó oldalakra. Ez a kettősség jellemzi a betegek önsegítő civil oldalait is, melyeken egymást informálják és vezetik félre. Túry tanár úr szűkebb szakterületét, az evészavarokat említi: az ilyen oldalakon sokféle olyan trükköt is megtanulhat a kezdő beteg, amivel félrevezetheti a szüleit vagy az orvosokat.

Ez nem az Internet hibája, ez csak egy technikai eszköz, hiszen az orvosok a kórházakban is tudják, miről sutyorognak a kórtermek mélyén a betegek. Azok a jó fórumok, amelyeken a szakorvos felhívhatja a figyelmet arra, ha valaki téved, rossz vagy veszélyes tanácsot ad. A Magatartástudományi Intézet éppen a napokban indított ilyet, a honlapon a Semmelweis Egyetem pszichológusai segítenek azoknak, akiknek problémájuk van az evéssel, a testalkatukkal vagy a testsúlyukkal.

Havonta 80-100 levelet, pontosabban kérdést kap az olvasóktól dr. Lajtavári László pszichiáter, lapunk Orvos Válaszol rovatának munkatársa. Tapasztalata szerint az azonnal visszakérdezni, a kérdést pontosítani nem tudó orvosnak a legnehezebb úgy fókuszálni a figyelmét, hogy a kérdést, sőt a kérdés mögött megbúvókat, a ki nem mondottakat is viszonylag nagy pontossággal megértse és ezt az olvasó is megérezze a válaszból.

A tanácsadó rovatnál töltött évek során biztosan kiderült a levelekből, hogy az internetes segítségadás hiánypótló jellegű, mert az ellátásban az információadás nagyon felületes – vagy nem éri el a célját - sokszor a már kezelt betegek sincsenek tisztában alapvető tudnivalókkal. Ráadásul az internetes tanácsadás merőben más jellegű: a kérdezők önmagukról is őszintébben írnak, s könnyebben kifejezik negatív érzéseiket az ellátással kapcsolatban is. Igaz, kb. 5 százalékban a hozzátartozó vagy barát nevében teszik fel a kérdést, az emögötti pszichotikus zavar megfelel az „élőben" tapasztaltaknak.

A gyanú nem elég
Az internetes segítségnyújtás nagy előnye, hogy könnyebb kiszakadni az orvos-beteg kapcsolat hierarchikus rendszeréből, ugyanakkor meg kell tanulni nagyon tömören, lényegre törően, érthetően és latin szavak mellőzésével fogalmazni, s természetesen nem távdiagnosztizálni, hanem az emberi problémákra reagálni. A kérdések jellegéről szólva, a legtöbben (kb.10-15 %) szorongásos panaszokkal kapcsolatban kérik a segítséget, gyakoriságban egyértelműen ez „vezet", főleg pánik zavar formájában, ami meglepő, mert előzetesen a depressziót gondoltam a leggyakoribb problémának. Másik nagy csoport a párkapcsolati problémák miatt keres segítséget.

Feltűnően sokan érdeklődnek a gyógyszer abbahagyásának mikéntjéről, (ez az orvos-beteg kapcsolatok nem megfelelő minőségét is jelzi), s úgy tűnik, a betegeknek elegük van a csak gyógyszeres kezelésből, mást is igényelnének, de csak nagyon kevesen kapnak pszichoterápiás ellátást vagy alternatív kezelési lehetőséget. Ugyanakkor a kérdezők mintegy 5 százaléka abban kér tanácsot, egyáltalán hová fordulhat.

Bár az Internet valóban ömleszti a szakorvosi információt, ami alapján az olvasó legalább egy-egy diagnózis gyanújává rendezhetné bizonytalan panaszait, aggasztó érzéseit, mégsem igaz az, hogy ennek hatására a lelki zavarokkal küszködők az utóbbi évtizedben nagyobb számban kérnének orvosi segítséget. Túry tanár úr szerint a jéghegy jelenség még mindig él: egyes betegségekben a betegek csupán 10-20 százaléka fordul orvoshoz és azoknak is csak a fele pszichiáterhez.

A többiek a betegség testi tüneteire kapnak gyógyírt vagy még arra sem. Előfordul , hogy a betegség megismerése megkönnyíti az orvoshoz fordulást, például a bulimia ismertebbé vált a hetvenes években, majd ez is lecsengett: kevesebb a bulimiás, de valószínűleg azért, mert az orvoshoz forduló betegek száma csökkent, de a betegeké nem, csupán az evészavarok új fajtái jelentek meg a bulimia és anorexia mellett (ortorexia, exorexia).