A beteg vásárol, az orvos szolgáltat

A beteg vásárolja, az orvos pedig nyújtja az egészségügyi szolgáltatást.

Az Egészséggazdasági Monitor az egészségcélú fogyasztást évek óta elemzi. A kutatást negyedévenként a jövőben is folytatják. A GFK és a Tárki Társadalomkutatási Intézet közös felmérésébe alkalmanként mintegy 2000 lakost vontak be – már ennek a fele is a szociológia módszertana szerint reprezentatív mintának tekinthető–, internetes, telefonos és személyes megkérdezéssel.

Lantos Zoltán egészséggazdasági szakértő, a GFK HealthCare ügyfélkapcsolati igazgatója elmondta, a monitorozással a hazai egészséggazdaságot követik nyomon. A február végétől, március elejétől folyó vizsgálatban 3000 lakost keresnek meg.

Vélt egészségi állapot és „egészségvásárlás" az első, ami iránt érdeklődnek, mondván, a lakosság saját egészségéről kialakított képe az egészségügyi ellátás minőségének is indikátora. Ennek szem előtt tartásával kiderült, hogy az utóbbi hat évben a lakosság általános megítélése egészségi állapotát illetően jelentősen romlott, főleg azok körében – mind a két nemnél –, akik anno nagyon jónak ítélték azt. Ugyanakkor a férfiak évek óta jobbnak tartják egészségi állapotukat, mint a hölgyek.

A különböző iskolai végzettségűek tekintetében más-más az értékelés. Már a 2004-es felmérés idején a magasabb iskolai végzettségűek jobbnak tartották egészségi állapotukat, mint az iskolázatlanok, napjainkra az előbbiek 70, az utóbbiak csupán 20 százaléka elégedett. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a 2007-ben bekövetkező jelentős változások nyomán az egészségügyi ellátás minősége jelentősen romlott, amit a magasabban kvalifikáltak „egészségvásárlásokkal", különböző termékek, szolgáltatások igénybevételével ellensúlyoznak. A pénztelenebbek ezt nem tehetik meg, így a magyar lakosság „egészségfogyasztáshoz" való hozzáférése erősen polarizálódik.

Mivel magyarázható a minőségromlás? Egyrészt azzal, hogy az állam a GDP-ből az egészségügyi kiadásokra egyre kevesebbet fordít, ugyanakkor mind több magánvállalkozás igyekszik pótolni a hiányosságokat és kielégíteni a fogyasztók igényeit. A számvevőszék 2009. júliusi jelentése szerint 2006-2008 között a kiszervezett szolgáltatások értéke a közfinanszírozott kórházi ellátások kiadásain belül tízszeresére, 34,7 milliárd forintra nőtt. A lakosság csaknem 10 százaléka fordult magánorvoshoz, de 2009-2010 októbere között a felmérés tanúsága szerint már 40 százaléka vette igénybe a privátorvosok szolgáltatásait, közülük is leginkább a fogorvosokat, a nőgyógyászokat, a bőrgyógyászokat, az urológusokat és a pszichiátereket keresték fel. Álljon itt egy érdekesség, nevezetesen, hogy a betegek 25 százaléka ugyanazt a magánorvost keresi fel, akinek az egészségbiztosító által finanszírozott ellátásban is a páciense!

A romló egészségügyi ellátás miatt mind többet gondolják úgy, hogy nemcsak másnak, hanem maguknak is tenniük el egészségükért. A felnőtt lakosság 51 százaléka tesz ma többet a betegsége megelőzéséért, mint akár csak két esztendeje. A lakosság kétharmada pedig azt mondja, igenis a jelenleginél többek akar tudni arról, hogy mit tehet saját egészségéért. Míg 12 éve a megkérdezettek 47 százalékot nem érdekelte, hogy hízik, 2009-ben már „csak" 40 százalék volt eziránt közömbös. Az emberek többsége tudja, hogy az egészsége megőrzéséhez a megfelelő életmód fontosabb, mint a jó orvosi ellátás. Azonban ahogy haladnak az életkorral, az utóbbit helyezik előtérbe, ám ennek az egészségügy kevéssé tud megfelelni.

Bár az utóbbi 12 hónapban a magyar lakosság 40 százaléka vett igénybe magán egészségügyi szolgáltatást, de az életmód, életvezetés szempontjából fontosakat – mozgásterápia, dietetikus, pszichológus – még a 0,5 százaléka sem. A társadalom 2 százalékát alkotó „felső klasszik" ötöde fordulna lelkével, kisebb műtéttel, allergiával, bőrbetegséggel, szemészeti problémával magánorvoshoz, 27 százaléka gyermeke krónikus betegsége miatt, a „befutott értelmiségiek" és a „felső plusz" a privát fogászatot venné igénybe. A lakosság 43 százalékát kitevő alsó fogyasztói réteg – „szegény nyugdíjas" és „underclassz" – háromnegyede fejében meg sem fordul, hogy magánpraxist felkeressen.

Miért van az, hogy akik megtehetik, az állami helyett inkább a privát ellátáshoz fordulnak? A magánpraxist kifizetők 45 százaléka azért megy oda, mert az állami egészségügyben már sokszor és sokfelé jártak, de ott nem kaptak megfelelő ellátást.

A tanulmányban olvasható, hogy a múlt évben a lakosság 60 százaléka ugyan valamely szűrővizsgálatra elment ugyan, de a szűrési hajlandóság így is drámai. Vérnyomásmérésen 34 százalék volt, nőgyógyászati szűrésen 40, emlőszűrésen 23, méhnyakrák-szűrésen 30, az utóbbi kettőn együtt viszont csupán az érintettek 13 százaléka vett részt. Miért maradnak távol a szűrésről az emberek? A megkérdezettek 40 százaléka mondta azt, hogy fél a vizsgálattól, 30 százaléka nem törődik magával, 20 százalék pedig azt válaszolta, hogy minek is menjen, ha tudja, hogy egészséges.

A kutatásban fontosnak tartották a betegelégedettségi vizsgálatot, mert az részint véleményalkotás, részint egyfajta mérőeszközül szolgál. Hazánkban egyébként először 1999-ben végeztek ilyen reprezentatív felmérést, majd 2001-ben és 2003-ban. Ezúttal arra a kérdésre, hogy „Mennyire elégedett vagy elégedetlen az ellátórendszerrel?", jellemzően a fiatalok kevésbé elégedettet válaszolták, az idősebbek, a kevésbé iskolázottak körében az inkább elégedettek minősítettek. Az elégedetlenek aránya a diplomások és a középfokú végzettségűek között 40-42 százalék, az alapfokú végzettségűeknek pedig 26 százaléka nyilvánította ki nemtetszését.

Nézzük meg, hogyan alakult az úgynevezett Egészségügyi Bizalom Index 2002 és 2010 között? A többség szerint a gyógyítás szempontjából az a legjobb, ha az orvos-beteg egyenrangú fél, a megkérdezettek negyede inkább az orvos irányításában bízik, s csupán 4 százalék gondolja azt, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás vásárlója, az orvos pedig az a szakember, aki e szolgáltatást nyújtja! A hétköznapokban azonban az orvos irányít, s azt várja a betegtől, hogy az utasításait betartsa.

Az ápolásbiztosítással a lakosság 67 százaléka egyetért, s mindössze 14 százaléka ápoltatná magát kórházban, 72 százaléka pedig inkább a családra bízná felépülésének segítését.

Hol és mikor adnak hálapénzt? A citált tanulmányból kiderült, hogy 92 százalék szülésnél, 77-92 százalék műtétnél, 51-86 százalék a házhoz kimenő háziorvosnak, -gyermekorvosnak „köszöni meg a fáradozását". Amúgy a háziorvosnak és rendelői orvosnak a páciensek 20 százaléka szokott hálapénzt adni, a kórházban dolgozó doktoroknak a betegek 52 százaléka fizet hálapénzt.

A 2008-ban kifizetett hálapénz nagyságát a Központi Statisztikai Hivatal 13 milliárd forintra becsülte, a Tárki ugyanezt 81 milliárdra, a Corvinus Egyetem kutatása 73 milliárd forintra „taksálta".