A Jobbik választási programja

A Jobbik országgyűlési választási programjának az egészségügyről és szociálpolitikáról szóló fejezetei.

A magyarság egészségi állapota
Az elmúlt húsz év:
A lakosság születéskor várható élettartama közép-európai összehasonlításban is alacsony. Az egészségben megélt életévek száma nem emelkedik. Az egyébként elkerülhető egészségkárosodások csökkenésének hiánya miatt folyamatosan romlik az emberek életminősége.

Az egészségre kockázatot jelentő tényezők, körülmények nem javulnak. Csupán deklaráció szintjén létezik az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés. Kirívóan magas a népesség fogyása. Európai összehasonlításban rosszak a megbetegedési és halálozási mutatóink.

Az állampolgárok alkotmányos jogai folyamatosan sérülnek az egészségmegőrzésre, betegségmegelőzésre, a munkaképesség fenntartására, az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférésre, a gyógyításra, az idült megbetegedések gondozására, a munkaképesség helyreállítására vonatkozóan.

A szebb jövő:
Az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés és a gyógyítás feladatait komplexitásukban kezelő egészségpolitikánk és az egészséget érintő egyéb szakpolitikáink révén kívánjuk elérni, hogy
- javuljanak a születéskor várható életkilátások,
- növekedjenek az egészségben megélt életévek,
- fékeződjön az életminőség romlása,
- az elkerülhető egészségkárosodások hatásai kiküszöbölhetők legyenek,
- megálljon a nemzet népességfogyása,
- csökkenjen a megbetegedések és halálozások száma,
- csökkenjenek az emberi egészségre kockázatot jelentő tényezők, körülmények hatásai,
- gyarapodjon a nemzet egészségkultúrája,
- fokozódjon az emberek egészségtudatos magatartása.

Prevenciós programjaink végrehajtásával a társadalom számára nagy megterhelést jelentő népbetegségek csökkentését célozzuk meg. Kiemelt hangsúlyt helyezünk a szűrésekre, az azokon való részvétel ösztönzésére és az egészséges életmód és táplálkozás népszerűsítésére.

Kormányzati egészségpolitika

Az elmúlt húsz év:

A kormányzó politikai pártok egyikének sem volt valódi egészségpolitikája. Az általuk hangoztatott politikai alapelvek formálisnak bizonyultak, ezért az emberi élet és az egészség ügye a gyakorlatban továbbra is háttérbe szorult. A kormányzatok felelős döntéshozói koncepciótlan, olykor felelőtlen rögtönzésekkel avatkoztak be az egészségügy folyamataiba, egy kormányzati cikluson belül akár több alkalommal is.

Pillanatnyi politikai és gazdasági érdekeknek megfelelő jogszabályi változtatásokkal, finanszírozási reformnak álcázott pénzelvonásokkal, esetenként kézi vezérléssel akadályozták a rendszerszerű működést és zavarták meg az egymásra épülő egészségügyi ellátások összhangját. Az állam nem sokat tett az emberek egészségtudatos magatartásának kialakításáért, fejlesztéséért. Elmaradtak az egészségi állapotot alapvetően meghatározó, de nem az egészségügy körébe tartozó, például a környezetkárosítás csökkentését vagy a munkakörülmények javítását szolgáló intézkedések.

A szebb jövő:
Korcsoportonként felmérjük az egészséggel kapcsolatos egyéni, családi, közösségi és társadalmi szükségleteket.
Folyamatosan értékeljük az egészséget fenyegető kockázatokat, és meghatározzuk a kockázatkezelés módozatait.

A fentiek alapján, több időtávra kiterjedően, egy Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Terv keretében meghatározzuk:
- az egészségügy ellátási szintjeit (alapellátás, járó- és fekvőbeteg-szakellátás),
- az egyes ellátási szinteknek megfelelő intézményi és személyi hátteret,
- az ellátás tényleges költségeit, a bérköltségeket is beleértve,
- az egyének és közösségek egészségtudatos magatartása kialakításának különféle módozatait.

A kialakított Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Terv végrehajtására – miután tartalmát megvitattuk a szakmával és a betegképviseletekkel – társadalmi szerződést kötünk.

Az egészségügyi fejlesztések pénzügyi fedezetét a Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Alap bevételeiből biztosítjuk. Az Alap az egészségügyi tőkegazdálkodás felelőseként rendelkezne a központi költségvetésben egészségügyi felhasználásra tervezett valamennyi pénzeszközzel, valamint a kedvezményes állami hitelfelvételek és állami kibocsátású kötvényekből származó, az EU-pályázatok önerejét kitevő, valamint az egészségipar GDP-hez való hozzájárulásának bizonyos hányadát kitevő pénzeszközökkel.

A Nemzeti Egészségügyi Fejlesztési Terv megvalósítása során az egészségügy működtetésnek finanszírozását az alábbi forrásokból fedezzük:
- a társadalombiztosítás egészségpénztári bevételei (biztosítási járulékok),
- az állam által fizetendő normatív támogatások,
- egyes, az egészségre ártalmas termékek jövedéki adójának meghatározott hányada,
- a társadalombiztosításnak juttatandó vagyon hozadékai.

A finanszírozás tervezésénél a költségvetési szemléletű tervezésről áttérünk a funkcionális szemléletű tervezésre, figyelembe vesszük az egészségi szükségleteket kielégítő kapacitások kialakításába és fejlesztésébe befektetett tőke megtérülésének, az ellátó intézmények működtetése során felhasznált eszközök és anyagok visszapótlásának, a humánerő megtartását és utánpótlását szolgáló bérjellegű kiadásoknak költségeit, valamint az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés azon feladatait is, amelyeket egészségügyön kívüli ágazatoknak kell végrehajtaniuk.

A kórházon kívüli definitív ellátási készség szélesítésében határozzuk meg a járóbeteg-szakellátás fejlesztési irányát. E koncepcióba kívánjuk beleilleszteni az egynapos sebészetet és a nappali kórházi ellátást is, melynek keretében egyes kezelések (pl. az infúziós kúrák, vércukor beállítás) bent alvás nélkül is lefolytathatók.

Őszintén és reálisan fogjuk meghatározni a közösségi felelősségvállalás mértékét, s a térítésmentesen igénybe vehető ellátások körét és igénybevételük rendjét.

Működésében és feladataiban megerősítjük az alapellátást, melynek fejlesztési irányát az egy beteg ellátására jutó tiszta orvosi idő emelésére vonatkozó szándékunkkal kívánjuk megszabni. Ennek érdekében megfelelő képesítésű szakdolgozókkal kívánjuk bővíteni az alapellátó csoportokat.

Rendezni kívánjuk az orvosok működtetési jogára vonatkozó jogszabályi környezetet is, mivel annak jelenlegi formája nemcsak az orvosi pálya elhagyását akadályozza, hanem az utánpótlás pályára kerülését is.

A távlatilag is biztonságos gyógyszerellátás érdekében leállítjuk a patikaliberalizációt.

A szociális ellátást mind szervezési, mind finanszírozási értelemben leválasztjuk az egészségügyi ellátásról.

Az orvosi és a keresztény etika szempontjából is elfogadható magzatvédelmi törvényt alkotunk. Egyúttal társadalmi programot indítunk a hazánkban a nemzetközi átlagot jócskán meghaladó abortuszok okainak feltárására, azok hatékony megelőzésére és számának visszaszorítására.

Az abortuszkérdésről
Az eddigi politikai gyakorlatban az abortuszkérdés kezelését ugyanaz jellemezte, mint minden másét: a pártok egymás gyalázásával, az egymással szembeni sárdobálással vannak elfoglalva, mintha a politika a politikusokról és a pártokról, nem pedig az emberekről és az országról szólna.

Tény az, hogy még ma, a XXI. században, itt Európában, Magyarországon is évente több mint negyvenezer várandósság ér véget művi megszakítással, azaz abortusszal. Tény, hogy az abortusz testileg és lelkileg egyaránt fájdalmas beavatkozás, amelyet egyetlen nő sem választ „jókedvében", a szó valódi értelmében „szabadon". Hamis tehát az a liberális retorika, amely úgy érvel, hogy az abortusz a nő „szabad választása", s a közösség, az állam akkor jár el helyesen, ha ebbe a „szabad választásba" semmilyen formában nem szól bele, azaz az érintett nőket, illetve párokat teljességgel magukra hagyja.

A pártok, a döntéshozók eddigi önző politizálásának eredménye, hogy a legfontosabb kérdéseket soha, senki nem tette fel Magyarországon az abortusszal kapcsolatban. Mi az oka annak, hogy még mindig ilyen nagyszámú nő kerül abba a helyzetbe, hogy ezt a drámai beavatkozást, az abortuszt kell elszenvednie? Hogyan lehetne segítséget, támogatást adni ahhoz, hogy ezekre a beavatkozásokra ne kerüljön sor? Milyen változások kellenek ahhoz, hogy a gyermek megfoganása öröm forrása legyen, ne pedig „csapás", illetve a nem tervezett várandóság esetén is vállalni merjék a gyermekek világrahozatalát?

A Jobbik célja, hogy az abortusz jelensége a lehető legrövidebb időn belül a társadalomtörténet rossz emlékei közé kerüljön – s elérjük azt a célt, amit ma sokan irreálisnak állítanak be: szűnjön meg a művi várandósság-megszakítás, mert ne legyen rá szükség és igény.
Ennek érdekében a hangsúlyt az abortusz megelőzésére helyezzük. Ennek részeként kezdeményezzük a nagyszámú várandósság-megszakítás okainak feltárását egy olyan alapos kutatás keretében, amelyben a legérintettebbeket kérdeznék meg, s felhasználnák a nem tervezett terhességek tízezreinek sorsát jól ismerő védőnők tapasztalatait. (Az abortuszt megelőző beszélgetésen, tanácsadáson védőnők hallgatják meg az érintett állapotos asszonyokat, de az így felhalmozódott – s kérdőívek tízezrein is dokumentált – tapasztalatokat a várandósság-megszakítás indokairól még soha nem dolgozták fel és nem használták fel Magyarországon.) Az okok, a döntések körülményeinek feltárására irányuló kutatás tapasztalatait is felhasználva nagyszabású, országos abortuszmegelőző kampányt tervezünk.

Ennek részévé tesszük a férfiak felelősségérzetének erősítését is a párkapcsolat, a szexualitás, a nők testi és lelki egészsége, a családtervezés, a születendő gyermekek iránt. Megteremtjük annak lehetőségét és kereteit, hogy a nem tervezett várandósság esetén az érintett nők, illetve párok, családok komplex – lelki, gyakorlati, anyagi, intézményi – segítséget kapjanak a gyermek vállalásához. (Gondolunk itt például a gyermekgondozáshoz nyújtott otthoni segítőszolgálatra vagy a legsúlyosabb válsághelyzetben lévő várandós anyák számára az emberséges és elérhető anyaotthonokra.) Ehhez elengedhetetlenül szükséges az állami, önkormányzati szervek, a civil szervezetek és a történelmi egyházak nyújtotta segítő szolgáltatások szervezett összefogása.

Az egészségügy intézményrendszere
Az elmúlt húsz év:

A gyógyítás olyan torzult, alulfinanszírozott intézményi hálózatra hárul, amely esetenként a működésképtelenség határán áll, végtelen várólisták közbeiktatására kényszerül, és a valós ellátási igények maradéktalan kielégítésére képtelen. Az ellátásból sok beteg kicsúszik, vagy hiányosan kerül ellátásra.

A humánpolitika képtelen a szakembereket az országban tartani, az utánpótlást a pályára vonzani és a pályán megtartani. A kormányzatok gátolták a társadalombiztosítás rendeltetésszerű működését, mivel önkényesen, kézi vezérléssel irányították, az egészségkassza pénzét rendszeresen megcsapolták és más területre irányították.
Az állam az egészségbiztosítási járulékok beszedéséről nem gondoskodott teljes körűen.

A szebb jövő:
Az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés érdekében összehangoljuk azon ágazatok együttműködését, amelyek hatással vannak a lakosság egészségi állapotára. Az esélyteremtésre tekintettel javítjuk az egészségügyi intézményekhez és szolgáltatásokhoz való lakossági hozzáférést, beleértve a sürgősségi ellátáshoz való hozzájutás esélyét is.

Az Állami Tisztiorvosi és Népegészségügyi Szolgálat visszakapja eredeti feladat- és hatáskörét. Az Országos Mentőszolgálat a hírnevét megalapozó szervezeti és szolgálati rendnek megfelelően folytathassa ismét a működését. Megszüntetjük az egészségügyi intézmények területi eloszlásának egyenlőtlenségét.

Valamennyi ellátási szinten javítjuk az intézményműködtetés biztonságát. Emeljük az egészségügyi pályák vonzerejét, munkaerő-megtartó képességét. Visszaszorítjuk az egészségügyi közvagyonra, közpénzekre irányuló korrupció lehetőségét és gyakorlatát.

A fekvőbeteg-ellátást – ahhoz, hogy a felmért tényleges szükségleteket kielégíthesse – úgy tervezzük újra, hogy az egyes ellátási szintekhez való beteghozzáférésnek esélyegyenlőtlenségei kiküszöbölhetőek legyenek, ezért:
- a kis kórházakat megőrizzük és alkalmassá tesszük a gyakori, „átlag" esetek jó minőségű ellátására,
- a súlyponti kórház fogalmát olyan szakmai tartalommal töltjük meg, működési feltételeiket olyan mértékben biztosítjuk,
hogy az év minden napjának minden órájában meg tudjanak felelni a betegellátással kapcsolatos feladataiknak,
- a ritka betegségekre, a különleges tudást vagy felszereltséget igénylő betegségek kezelésére az egyetemekre, országos intézetekre, valamint esetenként súlyponti kórházakra alapozott szakmai centrumrendszert kívánunk működtetni,
- a sürgősségi feladatok ellátását is a progresszivitás elvén kívánjuk megszervezni.

Az egészségügy valamennyi szegmensében képződött információk, adatok befogadására és kezelésére egy olyan integrált informatikai rendszert kívánunk működtetni, amelyhez a betegen, a kezelőorvoson, az egészségügyi hatóságokon, a finanszírozón, a működtetőn át egészen a beszállítókig – a személyiségi jogok sérelme nélkül – valamennyi résztvevő hozzáférést kaphat a kompetenciájának megfelelő adatokhoz. A rendszer segítségével többek között - javulhat a betegek definitív ellátása és az ellátások minőségellenőrzése,
- a betegutak követhetőségével kiküszöbölhetőek a párhuzamos ellátások,
- a naprakész népegészségügyi mutatók segítségével figyelemmel kísérhető az egészségügyi ellátórendszer hatékonysága, valamint az egészségügy és az egészségügyön kívüli ágazatok együttműködésének eredményessége.

Az egészségügyi pálya vonzerejét és megtartóerejét olyan bérpolitikával kívánjuk növelni, amely az ágazat valamennyi dolgozójának tervezhető életpályát biztosít, és amely tiszta viszonyokat teremtve szüntetheti meg az egészségügyet mérgező hálapénzrendszert, megállítja a magyar orvosok és egészségügyi dolgozók egyre nagyobb méreteket öltő, a hazai ellátást veszélyeztető külföldre áramlását.

Az egészségügy köztestületi kamaráit visszahelyezzük eredeti jogosítványaikba, különös tekintettel az etikai ítélkezésre.
Az egészségügy összeomlásának elkerülésére azonnali intézkedésként a kiszámíthatóság érdekében egy átmeneti időre áttérünk az intézmények fix előirányzattal történő finanszírozására.