A rezidenseket nemcsak a pénz boldogítaná

Nincs új a nap alatt: harminc éve is fizetésük kétszeresére vágytak a kezdő orvosok.

Új orvosképzési stratégiára lenne szükség, amely a várható hiányra épít, illetve a hiányterületek ellátására kellene ösztönözni a rezidenseket, hiszen most választásukat egy-egy karizmatikus professzor határozza meg Papp Magor szerint. A Magyar Rezidens Szövetség elnöke a LAM-klub legutóbbi összejövetelén az orvoshiány megszüntetésére tett javaslataikat ismertette.

Egy korábban, 2200 hallgató körében végzett felmérésük szerint az 1-2. évesek kilencven százaléka mindenképpen orvos akar lenni, míg arányuk 5-6. évben meglepő módon ötven százalékra csökken. Hogy mi okozza ezt a romlást, miként lehetne hozzányúlni a folyamatokhoz, az még a szövetség számára sem teljesen világos. Abban viszont biztosak, hogy a demoralizált állapothoz a megfelelő munkakörülmények hiánya mellett a megbecsülés elmaradása vezet elsősorban.

De ugyanígy elriasztó a fiatal orvosok számára a rengeteg adminisztráció, sőt: a hálapénz is. Mint kiderült, sokan nem akarnak abban a rendszerben szocializálódni, ahol a szakma méltóságát a hálapénz ássa alá. Olyan rendszeren törik a fejüket, amelyben eliminiálható a paraszolvencia, és ahol „a vakbelet nem operálja el a professzor a fiatal orvos elől".

Ez utóbbi már a szövetség által június elején, az államvizsgázók körében készített felmérésből derül ki: ötszáztíz végzős közül 470-en válaszoltak, ami az elnök szerint nagyon jó arány. A végzősök mintegy háromnegyede külföldi munkát tervez, de konkrét lépést csak tizedük tett, ők viszont már fel is vették a kapcsolatot lehetséges új munkáltatójukkal.

Papp Magor szerint megtartó erővel bírna, ha duplájára nőne a nettó fizetés, vagyis a kezdőként 200 ezer, míg szakorvosként a 400 ezer forintot kapnának kézhez az orvosok. Ez esetben a hálapénz sem érdekelné a hallgatókat, tette hozzá az elnök.

Ennek kapcsán Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem ÁOK Közegészségtani Intézet igazgatója megjegyezte régi kutatásokra utalva: érdekes, a fizetési igény nem változott, ugyanis harminc éve is a kétszeres pénzre vágytak a kezdő orvosok.

Ugyanakkor fordított arány van a kezdők és a végzősök között a fizetés elfogadásában, mutatott rá Papp Magor egy szintén érdekes momentumra. Míg a kezdő hallgatók (akik – lásd fentebb – nagyon szeretnének orvosok lenni) jóval kisebb arányban tudják elfogadni még a kétszeres fizetést is, addig a végzősök kilencven százaléka (akik már nem annyira elkötelezettek a pálya iránt) elfogadhatónak tartja az összeget. Ez azt mutatja a szövetség elnöke szerint, hogy amint találkoznak a hallgatók a valósággal, kompromisszumkészebbekké válnak.

Az orvosi pálya népszerűségének elvesztéséhez az is hozzájárult, hogy lemondott a rendszer a karizmatikus nevelésről, fogalmazott Balázs Péter. Régen ugyanis akár 12,5-szeres volt a túljelentkezés, tehát nagy elszántság, akár többszöri próbálkozás kellett ahhoz, hogy valaki bejusson az orvosi egyetemre. Ma viszont alig 1,5-szeres a túljelentkezés, így nem is igazán motiváltak a hallgatók, nem kell különösebben megküzdeniük azért, hogy a bejussanak az egyetemekre. Ez pedig a későbbi magatartásukat, hozzáállásukat is meghatározza Balázs Péter szerint.

(Forrás: Weborvos)