A túlélés szab határt a halogatásnak

A valóságos élethelyzethez igazított minimumfeltétel-rendszer kialakítása lenne elfogadható.

Immár tíz éve búvópatakként bukkan fel a minimumfeltételek teljesítésének réme. S bár valamennyi egészségügyi szolgáltató igyekezett eleget tenni az 1997-es törvényi előírásoknak, sikertelenség esetén - suba alatt - továbbra is azokkal a feltételekkel működtek tovább, amelyekre lehetőségeikből futotta. Nem véletlen, hogy tavaly március végén- úgymond bemondásra is - véglegesítette az ÁNTSZ a működési engedélyeket, feltételezvén: egy esetleges ellenőrzésnél úgyis kibukik a hiányosság és akkor jön a fekete leves… Vagy jön az új egészségbiztosítási törvény, melynek nyomán már nem igen lesz lehetőség a további mérlegelésre.

Nem véletlen tehát, hogy a rendelet végrehajtásánál kibukott hiányosságok, ésszerűtlenségek éppen most kerültek fokozottan a figyelem központjába.

Dr. Varga Ferenc a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint 2003-ban a szakmai kollégiumoknak is előírták ugyan, hogy valamennyi szolgáltatásnál és szakmánál határozzák meg a minimumfeltételeket, maradéktalanul ezt mégsem sikerült megtenni. Még ma is akad olyan terület – ilyen az osztályonkénti orvos-létszám meghatározása – ahol nem tudni miért, ez a mai napig nem történt meg.

- A minimumfeltétel-rendelet ezer sebből vérzik, s valójában senki sem érti az egészet – summázta a szakma véleményét Varga Ferenc.

- Gondot jelent, hogy a szakmai kollégiumok nem vették kellően figyelembe a racionalitásokat, s egyes esetekben - szubjektív indíttatásból - a működtetéshez valóban elengedhetetlenül szükséges szakmai minimumot a reális igényekhez mérten magasabban, máskor viszont a szükségesnél is alacsonyabban határozták meg.

A differenciált megítélés hiánya nem tette lehetővé a többi között azt sem, hogy az azonos profillal, egymás mellett működő ambulancián és szakrendeléseken ugyanazokkal a műszerekkel, eszközökkel dolgozzanak, hanem mindkét szolgáltatónál megkövetelte a protokollok szerinti készlet beszerzését, alaposan megnövelve ezzel a kiadásokat.

Mérlegelni kellett volna továbbá, hogy egy tömbkórházban az egymáshoz közel eső osztályok mindegyikén könnyebben elérhető egy-egy előírt eszköz, mint a pavilonrendszerben, ahol a nagyobb távolságokban működtetett egységek mindegyikénél biztosítani kell ezeket.

Ugyancsak nehezen megmagyarázható, hogy például az egymástól elkülönülve működő urológián, sebészeten, traumatológián egyenként megkövetelik a személyi feltételek biztosítását, miközben ugyanezen szakterületek mátrix rendszerben, mindössze egy osztályra megszabott személyi feltételekkel is működhetnek.

Nem veszi figyelembe a minimumfeltételeket előíró rendelet azt sem, hogy némely szakterületen – ilyen többek között a minden kiemelt intézetben kötelezően működtetett sürgősségi betegellátás – az országos oxyológus szakember-hiány miatt nem is biztosítható az előírt feltételrendszer. A rehabilitációra szakosodott szakemberek hiánya miatt ugyancsak nehéz helyzetbe kerültek a struktúraátalakítás nyomán megszaporodott rehabilitációs osztályok.

Ám, ha összességében akadna is megfelelő létszámú szakember, a területi eloszlás egyenetlenségei miatt legtöbbször a központi régióban összpontosulnak, miközben a térségi ellátás nélkülözni kényszerül őket.

Varga Ferenc szerint amennyiben kellő körültekintés nélkül, differenciálatlanul, mindenütt egységesen követelik meg a minimumfeltételeket, a teljesítésben lemaradó szolgáltatóknál a lakosságot sújtó ellátási hiány alakulhat ki. Nem jelenthet megoldást az osztályok bezárása, ha a betegek szociális, vagy egyéb gondok miatt képtelenek a legközelebbi 50-100 kilométerre lévő intézetbe eljutni, illetve, ha a progresszivitás magasabb szintjén működő intézmény kapacitása nem teszi lehetővé az újabb esetek befogadását.

A Kórházszövetség elnöke mindezek ellenére azt hangsúlyozta: a biztonságos betegellátás és az objektív összemérhetőség érdekében szükség van a szakmai protokollok szerinti személyi, eszköz és tárgyi feltételrendszer előírására, biztosítására. Egy-két, a betegellátást bizonyos területeken érdemben nem befolyásoló eszköz hiányát azonban – szerinte - nem lehet azonos súllyal mérni.