A Zöld könyv szakdolgozói kritikája

Kifogásolják az orvoscentrikus szemléletet: a több mint százezres szakdolgozói tömegről szinte egy szó nincs az anyagban.

Szakdolgozó: mintha ott sem lene?

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara állásfoglalása a „Zöld könyvről"

A MESZK határozott véleménye, hogy a megfelelő koncepciók szerint fejlesztett és menedzselt szakdolgozói réteg egyfelől potenciális erőforrása lehet a valódi reformoknak, másfelől pedig az egészségügyi ellátással összefüggő társadalmi szükségletek kielégítésének alapját adhatja. Ezért sajnálatosnak tartják az egész anyagon végig vonuló orvos centrikus szemléletet, azt hogy a „Zöld könyvben" nem jelenik meg a több mint százezres szakdolgozói tömeg, sem pedig (az ápolásbiztosítás felvetésén túl) az általuk a jövőben nyújtandó egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó elképzelés.

A részleteket tekintve a szakdolgozói kamara egyetért a „potyautasokról" írtakkal, és legfontosabbnak a társadalombiztosítást nem fizetők megtalálását és a rendszerből történő kizárását tartják. A MESZK informatikai kérdésekben nem óhajt állást foglalni, de nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy bármely rendszer működtetése szakdolgozói többlet terheket von maga után, aminek nem feltétlenül kell így lennie. Az évek óta képzett orvos írnokok alkalmazása és rendszerbe tervezése csökkentené mind az orvosi, mind a szakdolgozói terheket.

Az ellátási csomagok meghatározása nem csak egészségpolitikai és szakmai orvosi feladat, hanem szakdolgozói is, hiszen számtalan olyan ellátási forma létezik, amelyekben kizárólag szakdolgozók vesznek részt (pl.: védőnői szolgálat, otthonápolási szolgálatok, gyógytorna – rehabilitáció – dietetikai szolgálat.)

Elengedhetetlen az ellátórendszeri kapacitások újragondolása, melynek mérésére használt mutatók közül hiányolják az ápolói és más egészségügyi szakdolgozók adatainak megjelenítését, természetesen az orvosi mutatókkal együtt. E kérdésben, önmagában a fővárosi és a vidéki átlag összehasonlítása torzító és felületes, így olyan felmérések készítését, illetve közzétételét javasolják, ami megmutatja, mekkora a vidékről a fővárosba kezelésre, ellátásra utazók száma, aránya.

Megoldási javaslatunk a lakosság közeli ellátások javítására az otthonápolási szolgálatok fejlesztése, továbbá a szolgálatokon belül működő szakterületek bővítése (pl.: dietetikusok alkalmazása). Fontos továbbá, hogy az ellátórendszer fejlesztésével a rehabilitációt követően biztosítsák az aktív munkába visszatérés lehetőségét.

Igaz az állítás, mely szerint Magyarországon az emberek nagyjából kétszer annyit fordulnak orvoshoz, mint a nyugat-európai polgárok. Ugyanakkor az európai lakosság szakdolgozó betegtalálkozásáról nem látunk összehasonlító adatokat. Általánosságban elmondható, hogy ez az arány jóval magasabb európai viszonylatban, mint hazánkban, és részben ennek is köszönhető, hogy ott keesebb az orvos-beteg találkozás, hiszen az önálló kompetenciával rendelkező szakdolgozók képesek a szűrés, a gondozás és egyéb területeken átvenni ezekből a feladatokból (pl.: háziorvosok mellett településeken körzeti ápolók számának növelése). Az indokolatlan orvos-beteg találkozások visszaszorítására a betegek megfelelő felvilágosítását javasoljuk.

Az OEP finanszírozásában külön fejezetben kell megjeleníteni az alapellátásban az ápolásra fordítható forrásokat, azaz ki kell venni a háziorvosi finanszírozásból. Ily módon valósítható meg, hogy ne a háziorvos hozzáállásától függjön az ápolónő/asszisztens bére, illetve az ápolási ellátás.

Az orvosok jövedelmének említése mellett hiányzik az anyagból a szakdolgozók jövedelmének „értékelése", amit a kamara nemrégiben készített reprezentatív felmérésekkel, illetve azok eredményeinek publikálásával akar támogatni.

Ami az indokolatlan gyógyszerfelírást és a gyógyszerfogyasztást illeti, csökkenteni kell, a felírásra megoldás lehet a plasztik biztosítási kártya, amely tartalmazza a felírt gyógyszereket is. A vény nélkül kapható gyógyszerek forgalmazási lehetőségeinek kialakításakor tekintettel kell lenni arra is, hogy a vásárlónak lehetnek olyan kérdései a készítménnyel kapcsolatban, amelyeket csak hozzáértő szakember tud megválaszolni.

Végezetül, ahogy már korábban több helyen is említette a MESZK, a háziorvosi és kistérségi központok fejlesztéséből kimaradt a háziorvosok mellett dolgozó minél több szakdolgozó (körzeti ápoló, dietetikus) szükségessége, valamint az otthonápolási szolgálatok bővítése.

Az egészségügyben dolgozóknak versenyképes béreket és életpályamodellt kellene biztosítani, amiről a „Zöld könyvben" egyáltalán nem esik szó. Az egészségügy reformja elképzelhetetlen a benne dolgozó szakemberek szakmai, társadalmi és anyagi megbecsülésének helyrehozatala nélkül - áll a MESZK állásfoglalásában.